hirdetés
2008-11-06 , Írta: Andreas Bildl, Képek: Jörg Künstle
Bookmark and Share

hirdetés

A legerősebb és legdrágább kéthengeres sportmotor ugyanúgy a Ducatitól származik, mint az ugyanilyen négyhengeres. A két tűzpiros telivér nyergében a két koncepció különbsége teljesen a háttérbe szorul, náluk az exkluzivitás varázsa és a versenyláz uralkodik.



Megérkezett a Desmosedici. Még nem is szedtük ki a furgonból, de már az egész szerkesztőség körülállja, mindenki csak arra vár, hogy láthassa, és főleg hallhassa. Persze, hogy a nyitott kipufogóval és a versenychippel. A kis önindító – fele akkora, mint a kéthengeres Ducatiknál – röviden ciripel, majd mindenkinek feláll a szőr a hátán. Borzongatón üvölt a négyhengeres a két kis kéményből az ülésidom tetején. Ebbe a nyers, haragos tombolásba csatlakozik a fogaskeréksorok őrlése, melyek a négy vezérműtengelyt meghajtják. Micsoda hang! Egy orkán, melynek nyomáshullámai a levegőt, a falakat és a testünket egyaránt megremegtetik. Minden egyes gázfröccsnél harapós üvöltéssel ugrik a magasba a fordulatszám, hogy utána azonnal megint visszaessen. Érzett lendtömeg: minimális.


Alig kevésbé impozáns a 1098 R hangkörítése. Vidáman mennydörgő V-kettesének basszusa sortűzzel masszírozza a hasfalat. A színtiszta őrület! Az éles, fémes dobolás, valamint az airboxból előtörő, agresszív kalapálás a R specialitása.
Mérlegelés: teletankoltan szinte szenzációs 192 kilót mutat a kijelző a 1098 R-nél. Jöhet a Desmosedici. Karbon, ameddig a szem csak lát, az önhordó fartól egészen az idomtartókig. Kovácsolt magnézium kerekek szériában, a homoköntvény motorblokk fedelei szintén magnéziumból – mégis 196 kiló, általános meglepődés.

De őszintén: eddig még ritkán csomagolták a kilókat ennyire csábítóan és elkápráztatóan. Mindegy, hogy valakinek tetszik a MotoGP replika formatervezése vagy nem, az olyan részleteknél, mint a visszahajló fékkar távállíthatósága, a végtelenül hosszú és masszív lengővilla, a fejre állított hátsó rugóstag, a gáznyomásos villa, a hűtő két oldalán elvezetett, hermetikusan lezárt karbon légbeömlők, vagy az óriáskígyóként csavarodó könyökcsövek: egyszerűen el kell gyengülni látványuktól. Aki nem, az körülnézhet a koreai robogók között.



De most már elég. Ha még a 1098 R összes finomságát is végignézzük, akkor még holnap is itt állunk, inkább menjünk velük. Kint, az igazi életben. Átszerelve a halk kipufogókat és az Euro 3-as chipeket mindkét motornak forgalmi engedélye van, a vadászterületük meg a kanyargós országutak. Meg természetesen a versenypálya. Az üléspozíciója mindkettőnek tipikusan Ducati. A Desmosedici tankja valamivel hosszabb, a lábtartók kissé hátrébb vannak, de különben azonos az ergonómiájuk. De itt már vége is a közösségeknek.

Végtelenül tekeregnek az Odenwald útjai a dombok és erdők körül, tökéletes környezet, hogy rávilágítsunk a két Ducati foga fehérjére. Már az első pár kanyar után felvetődik a kérdés: a Desmosedicit véletlenül pilótástul mértük? A 1098 R a legkezesebb Ducati superbike, ami valaha létezett, és minden más, mint nehézkes. De a MotoGP replika olyan lazán veszi a hajtűkanyarokat, mintha egy teljesen más súlycsoportban versenyezne. Pillekönnyen, szinte súlytalanul röppen egyik dőlésszögből a másikba, a legravaszabb kanyarkombinációkat is kibogozza, és lazán veszi még a hátul beszűkülő kanyarokat is. A tulajdonképpen kezes 1098 R-nél itt mégis lényegesen több erőkifejtésre van szükség.

Ducati 1098 R

Jó,az R egy fokkal laposabb villaszögével és hat milliméterrel hosszabb utánfutásával inkább stabilitásra lett hangolva, de ez önmagában még nem elegendő magyarázat. Ezért érdemes az idomok alá nézni. Hamar felfedezzük, hogy a V4-es egy sokkal kompaktabb erőkocka, mint a hosszú L-twin, ezen kívül előbbre és magasabban lett beépítve, közelebb a motor tömegközpontjához. Így azonos tengelytáv mellett hosszabb a lengővilla – és érezhetően több súly kerül az első kerékre. Ezen kívül a Desmosedici kompakt kipufogórendszere is már a hátsótengely magasságában véget ér, miközben a 1098-as hangtompítói jóval messzebbre hátra nyúlnak. Ez rossz a tömegtehetetlenség és evvel a fordulékonyság szempontjából.

Ducati Desmosedici RR

Mégis több mint elegendő alkalom adódik az országúton, hogy a 1098 R is kijátsza erényeit. Ha a kanyarkimenetnél megfeszítheti izmait, akkor megmutatja, kivel van az erő. Szinte robbanásszerűen harap a nagy kéthengeres a legalacsonyabb fordulatszámtól, zabolátlan, elemi erővel feszíti 134 Nm maximális forgatónyomatékát az aszfaltnak. A MotoGP replika evvel nem tud szolgálni. De azért a Desmosedici a látszólag szerényebb nyomatékgörbéje ellenére eszeveszetten tol. Lazán, robbanékonyan követi a V4-es a gázparancsokat, és ha nem is olyan nyomatékosan, de mégis lazán elindul a legalacsonyabb fordulatról fölfelé.

8000-nél begyújtja a GP replika az utánégetőt, és 10 000-től olyan vehemenciával sül ki az ereje, hogy a tényleg nem gyenge 1098 R csak tisztelettel emelheti kalapját. Ez azt az ellenmondásos helyzetet eredményezi, hogy a látszólag kihegyezett Desmosedici a gyakorlatban jobban használható teljesítmény leadással rendelkezik. Ledöntve a középső tartományban pont elég a teljesítménye, majd ahogy állítjuk fel a kanyar végén, jöhet a teljes töltet.

De még meglepőbb, hogy milyen jól nevelt a V4-es. A gázvétel nagyon lágy és finom, a kuplunghoz szükséges kézi erő meg 20%-al kevesebb, mint a superbike-nál. Emellett még finomabban dolgozik a csúszókuplung, mint az R-nél, és még a váltó is egy hajszállal finomabban jár. De főleg sokkal kulturáltabban jár a V4-es, és ez 4000 fordulat alatt is igaz. Ez megkönnyíti a lakott területek áthajtását, és a valós életben a felső sebességfokozatok használatának is értelmet ad. Csak 7000 körül érezhető némi finom csiklandozás, amit még rezgésnek sem nevezhetünk. A fékek ugyanolyan brutálisak, mint a 1098 R-nél. Viszont mindkét Ducati féke nem úgy harap az első megérintésnél, mint egy megvadult cápa, hanem finoman adagolhatóan, lineárisan emelkedő erővel lassítanak.



A kezesebb Desmosedici összességében is csiszoltabbnak, kifinomultabbnak összeszedettebbnek érezni, sokkal inkább alárendeli magát pilótájának. Semmi nem zavarja annak figyelmét az ideális ívválasztásra. A 1098 R vele szemben darabosabb, nyersebb és durvább, és egyben fárasztóbb is. Sokkal inkább követeli pilótája határozottságát.
A kanyarok nyújtottabbak lesznek, a 1098 R előhúzza ütőkártyáját: végtelen stabilitását a gyors íveken. Igaz, hogy a 1098-as sorozat viszonylag lágy villából és kemény hátsó rugóstagból álló nem túl szerencsés kombináció nála is elmarad a 996 és 999 sorozat tökéletes egyensúlyától, de a stabilitás, a visszajelzés és az ívtartás terén mégis referencia.
Ennek ellenére a Desmosedici még itt is rátesz egy lapáttal. A gáznyomásos első villa egy álom. Finoman reagál, határozottan csillapít, nagyon finom. A hátsó rugóstag alig kevésbé feszes, mint az R Öhlins TTX csillapítóegysége, mégis sokkal kegyelmesebb a meghosszabbított hátgerinchez. Ezért a Desmosedici egyensúlya tökéletes. A szokatlan 16 colos, 200-as gumi (lásd keretes) szintén kitűnően harmonizál az első, konvencionális, 120/70 – 17-es mérettel, nem billeg, nem állítja fel a motort az aszfaltfoltozásokon. Első osztályú!

A stressz csak akkor veszi kezdetét, amikor megérkezünk a nagyvárosi csúcsforgalomba. Stop-and-go üzemmódban a 1098 R ülés alatti kipufogója szó szerint megpárolja a pilótát. De még ennél is rosszabb a Desmosedicin a helyzet, mert itt a hatalmas hőkisugárzástól ropogósra sülnek a vezető combjai. Itt csak az segít, ha hamar elérjük az autópályát és ismét lehűt a menetszél.



Meg sem állunk a versenypályáig. A Hockenheimringen a 1098 R még egyszer a legjobb oldaláról mutatkozik: hatalmas a Power-Twin tolóereje, mennyeiek a fékei és bombabiztos a stabil futóműve. De minél fokozottabb a tempó, annál jobban előjön itt is a MotoGP replika extraklasszisa. Még könnyedébben, pontosabban, és főleg a 14 000-ig pörgő, 70 fokos elékeléssel ellátott V4-ese összetéveszthetetlen robbanékonyságával rója köreit. És ritkán szerencsés pilótájának tényleg ad egy ízelítőt a versenypályák királyainak, a MotoGP motoroknak varázslatos képességeiből.

MOTORREVÜ végső következtetés

Ducati Desmosedici RR
Tökéletesen átadja pilótájának az igazi MotoGP rakéta összes vonzerejét és képességét. Emellett még egészen alkalmas a hétköznapokra is. Amilyen drága, annyira magával ragadó.
Műszaki adatlap >>

Ducati 1098 R
Minden idők legerősebb széria kéthengerese igazi műszaki csemege. Majdnem hogy kár az utcára. A versenypályán tudja csak igazán kijátszani képességeit.
Műszaki adatlap >>



2009-12-01 10:30:24

Hej, de szeretnék én olyan nagyon tapasztalt motoros lenni, akinek néhány plussz centi kipufogóról már a tömegtehetetlenség szó jut eszébe. . . . . .

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Ducati Desmosedici RR

Ducati Desmosedici RR

údaje

Hengerűrtartalom: 989 cm3

Max. teljesítmény: 200 LE (147,1 KW) 13800/min-nál

Max. forgatónyomaték: 116 Nm 10500/min-nál

Fék elöl: 330 mm-es úszóágyazású dupla tárcsafék, 4 dugattyús Brembo féknyereg

Fék hátul: 240 mm-es úszóágyazású tárcsafék, 2 dugattyús féknyereg

Gumi elöl: 120

Gumi hátul: 200

Tengelytáv: 1430 mm

Végsebeség: 300 km/h

Ducati
Ducati 1098 Racing

Ducati 1098 Racing

údaje

Hengerűrtartalom: 1099 cm3

Max. teljesítmény: 180 LE (132,4 KW) 10000/min-nál

Max. forgatónyomaték: 125 Nm 7750/min-nál

Fék elöl: 330 mm-es úszóágyazású dupla tárcsafék, radiális, 4 dugattyús Brembo féknyereg

Fék hátul: 245 mm-es tárcsafék, 2 dugattyús féknyereg

Gumi elöl: 125/70 ZR 17

Gumi hátul: 195/55 ZR 17

Tengelytáv: 1430 mm

Végsebeség: 299 km/h

Ducati
Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár