hirdetés
2008-09-26 , Írta: Motorrevü
Bookmark and Share

hirdetés

Május 9-én az olasz motorkerékpáripar színe-java ott tolongott a milánói Sforzesco-kastélyban, a Moto
dell’Anno 2008 díjátadó ünnepségén. A papírformát felborítva a biztos esélyesnek hitt Ducati 1098 R helyett az új MV Agusta F4 Brutale 1078 RR vihette haza a nagy becsben tartott trófeát. Sőt, a Brutale a csupasz motorok kategóriájában is az első helyen végzett az új 696 Monster előtt.

    Egy dolog azonban műszaki adatlapok alapján plecsniket kiosztani, és más a személyes benyomás. Ezért alig három nappal a díjkiosztó után ott toporogtam a varesei üzem kapujában, hogy próbára tehessem Massimo Tamburini agresszív naked bike családjának legújabb sarját. Kísérőm Marco Albizzati gyári tesztpilóta volt, aki a 910 S Brutale kettős utódlásáról gondoskodó, attól homlokegyenest eltérő karakterű 1078 RR és 989 R Brutale modellek fejlesztéséért felelt. A 910 S Brutale 909 cm3-es motorjához (136 LE, 11 000/perc) képest ezzel 18 lóerőt (154 LE 10 700/percnél) nyertek, markánsabb azonban az ultralapos nyomatékgörbe, amely 117 Nm-rel 8100-nál éri el csúcsát, szemben az előd 96 Nm-ével, alig 200/perccel alacsonyabban.

   
   
    A fékpadi mérésekből azonban nem derül ki, mennyire eltérő a két motor. Az új HyperBrutale nyergében már 2000/percnél koppanásig húzhatjuk a gázkart, és a motor lineárisan húz egészen a 11 650-es leszabályozási határig. 7000/perc körül még egy lapáttal rádobva fokozza az élvezetet, de ez csupán fakultatív lehetőség, a motor éppoly tökéletesen vezethető részgázon – sőt, itt talán még nagyobb a különbség közte és kihegyezettebb, nyomatékszegényebb elődje között. Az 1078 RR kényelmesen elpöfög a városban, ahol az is feltűnik, milyen könnyen kezelhető, és milyen progresszív a kuplungja. Ráadásul a 910 S-től megörökölt kormány elképesztően nagy szögben elfordítható, így lábletétel nélkül, könnyedén megfordulhatunk gázon – 150 lóerő felett még nem találkoztam ilyen civilizált utcai motorkerékpárral.

   
    De csak nyíljon meg előttünk az út: a Suzuki B-King és a BMW K 1200 R kivételével egyetlen klasszikus motorkerékpár sem nyújt ilyen elementáris, mégis jól kezelhető teljesítményt, mint a (náluk egyébként kisebb lökettérfogatú) új MV Agusta, minden fokozatban, csaknem bármilyen fordulatszámnál. Közben végig elkísér minket a hangja. Nem is annyira a 4-1-2 elrendezésű kipufogóból áradó dübörgés viszi a prímet, hanem a szívótorkok felől kiszűrődő fojtott, de jellegzetes szörcsögés, amely V8-as szupersportkocsikat idéz.
   
   
    A harmadik lesz a Brutale-pilóták kedvenc fokozata: egyrészt, mert az első két fokozatban kissé rángatva gyorsít alulról a motor, másrészt mert így a nyomaték feltörő hullámát meglovagolva hosszan élvezhetjük ezt a diadalmas hangversenyt.
   
    Ebben szélesen használható fordulatszámtartományával a motor is partner. Olyannyira, hogy kanyargós hegyi utakon legszívesebben a 3-7000 közötti tartományban motorozunk. De jöjjön csak egy egyenes szakasz, és elkap a vágy, hogy a fokozatokat végigzongorázva újra és újra megkeressük a blokk teljesítménycsúcsát, miközben az első kerék alig érinti az aszfaltot. A hatfokozatú váltó áttételei megegyeznek a 910 S-ével, de hátulra két foggal kisebb fogaskereket szerelt a gyár. Az ezzel nyert hosszabb végáttétel a homologizáció szerint 267,20 km/óra végsebességet szavatol, így jelenleg ez a leggyorsabb naked bike a világon. Ennél is fontosabb azonban, hogy 150-es utazósebességnél igen kényelmes, ráadásul stabil is a Brutale.

    Mégsem ez a fő értéke. Nem ismerek nála hatásosabb, sem élvezetesebb eszközt arra, hogy A-ból B-be eljussunk, feltéve, hogy nevezett pontokat szűken kanyargó, hosszabb-rövidebb egyenesekkel tarkított út köti össze – amely akár rossz minőségű is lehet! Itt derül ki, milyen tökéletes az összhang a Brutale kompozit váza (a króm-molibdén csőváz és az alumínium oldallemezek nem változtak) és az alapvetően ugyanazt az 50 mm-es upside down Marzocchi villát és az MV Agusta-szépségdíjas egykarú alumínium lengővillájára támaszkodó, központi Sachs hátsó rugóstagot alkalmazó, ám végletekig továbbfejlesztett, minden irányban állítható futómű között. Mert bár ultrakemény hátsó rugózásra számítottam – amit gyorsításkor sem lapít ki a hatalmas nyomaték – az 1078 RR Brutale korántsem olyan nyers és feszes, mint elődje, a 910 R volt. Az újonc kényelmesebb, és több visszajelzést ad, főleg az első kerék felől.

    Így aztán, miközben a 910 R nyergében azzal voltunk elfoglalva, hogy a legkülönfélébb útegyenetlenségeket kerülgessük, az erősebb 1078 RR pilótája majdhogynem keresi a kifagyásokat és csatornarácsokat, élvezve, ahogy az elöl 130, hátul 120 mm-re növelt rugóutakon mozgó felfüggesztés felzabálja az úthibákat. Albizatti külön dicséretet érdemel a beállítások fáradhatatlan hangolásáért, ugyanis az 1078 RR mindemellett nagyobb biztonságérzetet is nyújt, így keményebben, ugyanakkor magabiztosabban is motorozható, gyakorlatilag útfelülettől függetlenül.
   
    Ez azonban még nem minden. A három színkombinációban (piros-ezüst, fekete-fehér, és fekete) rendelhető új Brutale további két fontos újítást is felmutathat mindazoknak, akik túlzásnak éreznék 18 720 eurós vételárát (a 910 S Brutale 15 420 euróba került, a 989 R árcéduláján 15 620 euró áll). Elsőként kapta meg a gyár saját fejlesztésű és gyártású csúszókuplungját, amely az F4 sportmodelleken korábban alkalmazott, EBS formátumú rendszert váltja fel. Immár nem szükséges gázfröccsöt adni, ha a közelgő kanyar előtt vissza szeretnénk váltani – csak behúzzuk a féket, és már gangolhatunk is lefelé, akár hármat-négyet, ha úgy tetszik. Próbáltam vállra fektetni az Agusta csúszókuplungját, de nem sikerült. Ragyogóan működik! Fenntart némi motorfékhatást, így megmarad az az érzésünk, hogy lassítunk, de optimális hangolásával soha nem kell a hátsó kerék blokkolásától tartanunk.

    Ez a hibátlanul működő rendszer jól illeszkedik a 1078 RR másik újdonságához, amely nagyban hozzájárul a Brutale kategórián belül (és igazából azon kívül is) mértékadónak számító vezethetőségéhez. Nevezetesen a gyár most először szerelt radiális Brembo fékeket csupasz modelljére. A 910 S hagyományos, hatdugattyús Nissin fékjeit leváltó, négydugattyús monoblokk nyergek 320 mm-es úszó tárcsákba harapnak, és itt is ugyanazt a brutális fékteljesítményt nyújtják, amit korábban (például a Ducati 1098 R-en) már megszoktunk tőlük. Szemben azonban a négy fékbetéttel szerelt Bimota DB7-essel, ahol a hirtelen jelentkező fékhatás vizes aszfalton elkerülhetetlen következményekkel jár, az MV Agusta a Ducatihoz hasonlóan megelégedett a kétbetétes nyereggel, amely túlzás nélkül fantasztikusan lassítja a szárazon 185 kilogrammos motorkerékpárt. Bármilyen erősen húzzuk is be a 1078 RR fékkarját, a hatás azonnali, ám nem hirtelen – soha nem támad az az érzésünk, hogy blokkolna az első kerék, csupán az, hogy a Brutale a fi zikai lehetőségek határán, mégis biztonságosan lassít. Varázslatos! Ugyanez érvényes anagy sebességről való fékezésre is, ahol a lágyabb első csillapítás ellenére sem ült össze túlzott mértékben az MV orra, sőt, a hátsó kerék sem emelkedett el a földtől – a motor egyszerűen megállt, nagyon gyorsan, nagyon kezelhetően. Mindig is kedveltem az MV eddigi Nissinjeit, de el kell ismernem, az új Brembok jobbak náluk.

    Ösztönösen kiaknázható, szélsőséges, mégis kezelhető teljesítményévela Brutale 1078 RR nem csupán a már elnyert díjak jogosságát igazolta, hanem egy sokkal fontosabb elismerést is kivívhat magának. Erősen hajlok ugyanis arra, hogy az új MV Agusta ajelenleg létező legkiválóbb közúti motorkerékpár – gyártótól és kategóriától függetlenül. Műszaki szempontból vetélytársa lehet ugyan a Ducati 1098 R, de csakis a versenypályán, ahol kiaknázhatja a forradalmi, ám katalizátorral nem társítható kipörgésgátló rendszer előnyeit. Egyetlen olyan motort sem ismerek, amely akár megközelítené azt a hatékonyságot, ahogyan a Brutale 1078 RR a hétköznapi vezethetőséget versenypálya-alkalmassággal, praktikumát teljesítménnyel, a formát tartalommal társítja. Számomra – és a szavazatok tanúsága alapján mások számára is – jelenleg ő a
legjobb.

Címkék:  mv agusta , brutale , brutale 1078 rr


2009-12-01 11:08:03

Nagy, erős, szép és olcsó, ja az nem. De szép!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

MV Agusta Brutale 1078 RR

údaje

Hengerűrtartalom: 1078 cm3

Max. teljesítmény: 154 LE (113 KW) 10700/min-nál

Max. forgatónyomaték: 117 Nm 8100/min-nál

Fék elöl: 320 mm-es úszóágyazású dupla tárcsafék, radiális, 4 dugattyús féknyereg

Fék hátul: 210 mm-es tárcsafék, 4 dugattyús féknyereg

Gumi elöl: 120/70 ZR 17

Gumi hátul: 190/55 ZR 17

Tengelytáv: 1410 mm

Hossz: 2020 mm

Végsebeség: 258 km/h

MV Agusta
Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár