Éppenséggel nem volt megfelelő az időjárás Turinban egy olasz V-kettes teszteléséhez. Ahelyett, hogy messzi utakon kanyarogtam volna, a zuhogó esőben, a város közepén beragadtam a fotós autója mögé. Mivel nem volt nálam esőruha, így bőrig ázva ücsörögtem a lámpától-lámpáig araszolva. Ilyen helyzetben elkelt volna egy robogó időjárás-védelme, persze egy robogó után a Mana a második legjobb, ami történhetett velem ebben a helyzetben.

 

Ahogy azonban elhagytuk Turin-t és kanyargós utak felé vettük az irányt, rájöttem, hogy ez a motor messze jobb, mint bármilyen robogó. A jobb kormányon egyetlen gomb megnyomásával (menet közben is), a motor átalakult egy hét sebességes Tiptronic stílusú, hüvelykujj-váltós motorrá. Hirtelen egy olasz V-kettes sportmotoron éreztem magam.



Igen, valóban olyan volt: finoman, mégis vehemensen húzott ki a kanyarokból a jobb csuklóm legkisebb mozdulatára is, eszméletlen nagyokat lehetett fékezni a kanyarok előtt a fékkar finom behúzásával is és gyorsan, mélyeket dönthettem, hála a futóműnek. Azon kezdtem gondolkodni, hogy az Apriliának igaza volt, ez egy hétnapos motor. Hétfőtől péntekig szabadon lehet ingázni a városban, hétvégén viszont készen áll egy kis izgalomra.
 

Az NA850 Mana igazi Aprilia és egyben a legújabb családtagja a cég SL 750 Shiverrel indított könnyű-nehézsúlyú V-kettes családjának. Sok tekintetben meg is egyeznek a motorok. A Mana 839 köbcentis 90 fokos, folyadékhűtésű V-kettese is acél térhálós vázba van illesztve, valamint a 17-es kerekek, a 43 mm-es fordított első villa és a radiális négy dugattyús első fék is közös. Az alumínium lengőkarhoz pedig a baloldalon diagonálisan kapcsolódik a hátsó rugóstag. A Mana stílusa modern, de visszafogottabb a Shiverénél; üléspozíciója is hasonló. Majdnem egyenes háttal ülhetünk, viszont a tiszteletreméltóan könnyed motor nyerge megfelelően alacsonyan helyezkedik el ahhoz, hogy még az alacsonyabb pilóták is két talpukat biztonságosan megvessék a földön. 



A Manának vannak rejtett tulajdonságai is. A tank csalóka, mert felnyitható, s alatta egy hatalmas, zárt sisaknak való rekeszt találunk, 12V-os csatlakozóval.A tároló rekesz és az automata váltó igazán robogós hangulatúvá teszik ezt a motort. A nagy V-kettes erőforrás váltója három módon is használható. Vagy automata módban (CVT) vagy a hét sebességet akár gombnyomással, vagy a hagyományos helyen elhelyezett váltókarral váltogatva. Nincs szükség kuplungolásra, így a városi forgalomban (miután kiválasztottam az automata üzemmódot, azon belül is az esőfokozatot) jól esett a lassú araszolgatásnál pihentetni a bal kezem.



A Piaggio robogóépítésben szerzett tapasztalata visszaköszön a finom kezelhetőségen. Az erőforrás a maga 75 lóerejével azonban 20 lóerővel gyengébb, mint a Shiver kisebb motorja, cserébe viszont a Mana nagy nyomatékkal büszkélkedhet alacsony fordulaton is.A selymes teljesítményleadás nagyban köszönhető a Weber-Marelli befecskendezőnek is. A sport, túra és eső fokozatok jól kihasználhatóak. Az egyetlen ami nem tetszett, hogy motorféknél néha olyan érzésem támadt lejtőn, mintha a kuplung oldott volna és motorfék helyett szabadon gurulna a motor. Egyébként a nem állítható első villa és az állítható hátsó rugóstag jól teszik a dolgukat - noha inkább puhább hangolásúak -, kellemesen sportos kezelhetőséget biztosítanak a Manának. A kellemes viselkedést a Dunlop Qualifier guminak is köszönhetjük, mely igen jól tapad, s ezekkel az abroncsokkal kellőképpen ki lehet használni a fék teljesítményét.

A Mana rengeteg élménnyel szolgál, s messze kezesebb és jobban fékezhető, mint bármely maxirobogó. Aki szinte soha nem vezet városban, az lehet, hogy jobban értékeli a hagyományos váltót, akiknek viszont meg kell küzdeniük a városi forgalommal nap, mint nap, de nem szeretnének lemondani a vezetés és a hétvégi kanyarvadászat élményéről sem, azoknak kitűnő választás. A Mana olyan a városi forgatagban, mint egy superbike és egy robogó együtt.