2008-10-29 , Írta: Stefan Kaschel, Képek: Jürg Künstle

Vajon ezt jelenti a fejlődést? Ezt akarják a fogyasztók? Nos, tény, hogy mind a Kawasaki, mind a Yamaha a várakozásokat felülmúló értékesített mennyiségről beszél, és ha ezt vesszük alapul, bizony megérett az idő a nagy visszatérésre.

Rögtön az első ülőpróba alkalmával nyilvánvalóvá válik, hogy teljesen eltérő célcsoportnak készül a két gép. A Yamaha – szükségszerűen magas – pilótája 920 mm magas ülésen foglal helyet, a 765 mm ülésmagasságú Ninján ellenben az alacsony termetűek érzik magukat jól. Persze nem csak az alapkoncepcióban (az egyik magas építésű egyhengeres szupermotó, a másik zömök sportmotor soros kéthengeres blokkal) rejlik a különbség a két negyedliteres modell között, hanem abban az értékesítési politikában is, amelynek jegyében forgalmazzák őket. A Kawasaki egyszerű, funkcionális és olcsó masinát kínál ügyfeleinek, a Yamaha viszont válogatott műszaki megoldásokra épülő, jelentős élvezeti értékű highend-funbike-ot. Értelemszerűen többet is kér a portékájáért, 5995 euró áll szemben a Kawasaki által kalkulált 4345 euróval.

E tekintélyes árkülönbség miatt sokak nyilván az olcsóbb típus mellett döntenek, ami nem feltétlenül baj, hiszen amellett, hogy szép és megbízhatóan működő sportmotor a kis Kawasaki, egyúttal friss jogosítványosok hátaslovaként is tud szolgálni. A Yamaha ellenben csekély, 137 kilogramm tömege miatt nem felel meg kezdőknek (0,16 kg/LE). Csak abban az esetben teljesíthetné az ezirányú követelményeket, ha visszafojtanák 30 lóerőre, vagy 141,25 kilogrammra csökkentenék a tömegét.
Kár lenne minden egyes lóerőért. Hamisítatlan élményt jelent városban cikázni vagy kanyargós úton swingelni a szupermotóval. Nem csak azért, mert a Yamaha versenyrészlege által felkészített csúcsmodern játékszer hengerenként négy szeleppel és szívás- ill. kipufogás-vezérléssel büszkélkedhet, hanem azért is, mert példás gázfelvétel és lineáris teljesítmény-kifejtés jellemzi, az igényes futóműről nem beszélve. Utóbbiban még akkor is bőven vannak tartalék, amikor öt számjegyű fordulaton pörög az egyhengeres.

Félreértés ne essék: a motor is remek konstrukció, a futómű azonban még rátesz egy-két lapáttal. Csodálatos visszajelzést ad az útról a 46 mm-es csőátmérőjű szárakra épülő, finom reakciójú és kényelmesre hangolt fordított teleszkópvilla, továbbá az szintén teljesen állítható rugóstagról is csak feltétlen elismeréssel lehet nyilatkozni. A futómű remek adottságai mintaszerű irányíthatóságban csúcsosodnak ki. Könnyen járó széles kormányának köszönhetően a nagyobb teljesítményű motorokat megszégyenítő fölényességgel igázza le a Yamaha a kanyarokat. Hatásosan lassító 298 mm-es dupla tárcsájával lazán kifékezi riválisait. Szinte nem létezik olyan ív, amit ne lehetne játszi könnyedséggel bevenni a WR 250 X-szel.


Ezért aztán nincs mit csodálkozni rajta, hogy képtelen lépést tartani vele a Ninja 250 R, amit persze nem feltétlenül szabad a kis japán harcos szemére vetni, hiszen egészen más jellegű motor, mint honfitársa. Lényegesen konszolidáltabb, mint a minitankkal (7,6 liter) és kőkemény versenyüléssel ellátott WR. Kéthengeres motorját pörgetni kell ugyan a lendületes haladáshoz (lehetőleg 7000 fölött), azonban így sem kell attól tartani, hogy szétveti a fordulat. Az egyszerű futómű – acél hídváz, hagyományos teleszkópvilla és szimpla rugóstag – megfelel az igényeknek, de semmilyen szempontból nem kimagasló. Egyebekben megállapítható, hogy jól fékez a Ninja, és a WR-rel ellentétben még végsebességnél is jó az egyenesfutása. Ezzel együtt nem jellemzi a Yamaha csodás irányíthatósága.


A 250 R legfőbb értéke éppen abban rejlik, hogy egyszerű és mértéktartó. Se a motorost nem teszi próbára, se a benzinkúton nem hívja fel magára a figyelmet. Lehet, hogy pont ez utóbbi, a szerény étvágy (mindkét modell 3,1 litert fogyasztott országúti használat során) segíti majd elő a negyedliteres kétkerekűek reneszánszát és vele együtt a visszatérést a megalomániától az egyszerű, emberléptékű motorokhoz. Ha így nézzük a dolgot, akkor mindkét modell ígéretes kezdet.

Összegzés

Yamaha WR 250 X
Fürge és féktelen. Napnál is világosabban bebizonyította a WR, hogy nem a teljesítmény a boldogság egyetlen forrása. Elismerésre méltó, hogy a Yamaha a szigorú előírások ellenére is 32 lóerőt tudott előcsalni a motorból.
 
Kawasaki Ninja 250 R
Hagyományos recept. Végy egy pörgős kis kéthengeres motort, párosítsd konvencionális futóművel, és körítsd az egészet felnőttes külsővel. Ha jól főztél, jelentős használati értékű, kedvező árfekvésű sportmotor lesz az eredmény.