Black is beauty. E mottó jegyében rendszeresen készít fekete modellváltozatot meglévő típusaiból a Harley-Davidson, hogy fenntartsa az adott sorozat népszerűségét. Legújabb alkotása az Iron 883.
Nem olyan régen a következő bizalmas információt osztotta meg velem az egyik Harley-Davidson-márkakereskedő: „Ha azt látom, hogy nem kelti fel a vásárlók érdeklődését valamelyik modell a bemutatóteremben, kiveszem onnan, minden részét feketére fényeztetem, majd újból kiállítom. Mérget vehet rá, hogy a lehető legrövidebb időn belül megjön rá a vevő.” Nem tudom, mennyi ebben az igazság, az viszont biztos, hogy az utóbbi időben ismét divatba jöttek a fekete motorkerékpárok. Ennek köszönhető, hogy a Harley kínálatában szereplő „sötét” modellváltozatokat, nevezetesen a Sportster 1200 Nightstert, a Night Traint és a Street Bobot – mindegyik túlnyomórészt fekete fényezéssel készül – úgy viszik, mint a cukrot.
A milwaukee-i gyártó legújabb munkája, az Iron 883 sem kivétel ez alól. A tanktól a felnikig szinte minden porcikája fekete, sokkal nagyobb arányban köszön vissza rajta ez a szín, mint a márka bármely másik típusán. Egyedül a jobb oldalon elvezetett „staggered shorty” kipufogórendszer fénylik rajta a krómtól. A megnyerő külsőn kívül számos más dologból fakad az Iron 883 vonzereje. Az egyik ilyen a kedvező vételár. Vajon ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy hamarosan eljön az idő, amikor egy középkategóriájú japán kétkerekű áráért lehet majd szert tenni vadonatúj Harleyra? Mert bizony már 7900 euróért hozzá lehet jutni a 34 lóerős lefojtott változatban is kapható Ironhoz. A standard 883-as ugyan 200 euróval olcsóbb az új modellváltozatnál, viszont nem járnak hozzá utóbbi drága felnijei és kulcs nélküli távirányító rendszere.
Az Ironban dolgozó hosszú löketű, kis hengerűrtartalmú Evolution-motor immár jó ideje elektronikus befecskendezés útján kapja az üzemanyagot, ám ez a tény cseppet sem jelent visszalépést a korábbi nyers, karburátoros időkhöz képest. Nagyobb testvéreihez hasonlóan ez a léghűtéses, hengerenként kétszelepes hajtómű is látványosan remeg és rázkódik a bölcsőváz ölelésében, de nem terheli zavaró vibrációval a pilótát, ugyanis a váztól elszigetelt. A tengelykapcsoló finoman teszi a dolgát, a váltót azonban csak határozott lábmunkával lehet ösztökélni.
Saját méréseink szerint bőven hozza a motor a Harley-Davidson által megadott 53 lóerőt, sőt, további kettővel meg is fejeli azt. A 70 Nm-es maximális forgatónyomatékot szintén könnyedén kirázza magából, de nem a gyártó által megadott 3750, hanem csak 4800-as percenkénti fordulaton. Mintaszerű linearitással emelkedik az Iron teljesítménygörbéje, a nyomatéké azonban lehetne valamivel teltebb is. Főleg akkor érezni ezt, amikor előzni kell: nem elég robbanékony az egyébként igen kulturált gázadási reakciójú V2-es. Ebben minden bizonnyal az is közrejátszik, hogy nevéhez méltóan 261 kilogramm a „Vas” tömege, vagyis szorgalmasan kell kapcsolgatni a váltóját a lendületes haladáshoz.
Nem mintha bárki is sportmotoros menetteljesítményeket várna el egy Harleytól, kiváltképp egy 883-astól. Sokkal inkább arra valók ezek a bringák, hogy kényelmes országúti tempóban motorozzon velük az ember. Így használva 4,1 literrel is beéri az Iron száz kilométeren. Ennek fényében már a 12,5 literes tank sem tűnik olyan kicsinek, elvégre bő 300 kilométerre futja belőle.
Szerény étvágya dacára mégsem való túrázásra a fekete Harley, mert vékony párnázatú az ülése (300 euró felár ellenében a megfelelő lábtartókkal kiegészített kétszemélyes ülést is lehet kérni hozzá), továbbá annyira elöl és magasan vannak az első lábtartói, hogy szinte lehetetlen hosszú távon is kényelmes szögben tartani a térdeket. A rugózás sem támogatja éppenséggel a kilométerfaló használatot: a teleszkópvilla és a két hátsó rugóstag gyenge csillapítása miatt hamar imbolygásba kezd a motor rossz minőségű országúton és gyors kanyarvételkor, arról nem beszélve, hogy az út síkjából kiemelkedő csatornafedél vagy a burkolatban éktelenkedő kátyú hatására menthetetlenül felütnek a rugózó elemek.
Keskeny abroncsai ellenére kissé pontatlan az Iron úttartása, de ha sikerül eltalálni vele az ideális ívet, akkor stabilan, semlegesen teljesíti azt. Ebben nagy segítségére van a minimális terhelésváltási reakciót gerjesztő, holtjáték- és gondozásmentes fogasszíjas hajtás. Mivel elöl csak egy tárcsa igyekszik megfékezni a lendületbe jött Harleyt, érdemes a hátsó féket is működésbe hozni, ha hatékonyan akar lassítani az ember.
Összegzés: Túl sok minden ad okot kritikára? Lehet, de biztos, hogy így is fölényesen érvényesülni fog az Iron 883, már csak azért is, mert fekete, mint a sötét éjszaka.
Szerintem a kardánnak nincs párja