Gyerekkorom óta álmodoztam a motorokról és most 40 éves koromra adatott meg, hogy megvalósuljon ez az álom. Mivel a sportmotorok soha nem vonzottak maradt a nyugodtabb cirkálás. Japán motort nem akartam, nem mintha bármilyen ellenszenvet táplálnék irányukba – az autóm pl. japán, nem is kéne más-, de valami különlegesebbet szerettem volna. Sokáig gondolkoztam a Triumph Speedmaster és a HD között, végül az utóbbi mellett döntöttem és nem csalódtam.

Mivel a munkám miatt csak a hétvégeken tudok nyeregbe pattanni, az eddigi néhány ezer km alatt szerzett benyomásaimat szeretném megosztani másokkal. Nem fogok lóerőkről, szelepekről stb. beszélni, mert szerintem elsősorban nem az a döntő, persze az is fontos, hanem az, hogy összességében milyen érzésekkel száll le a motorról az ember.


Írói vélemény:

Nekem nagyon bejött, az eddigi közel 10000 km alatt semmi gond nem volt. Nagyon tetszik az önmagától kikapcsoló kétoldali irányjelző és az automatikus riasztó. Annak ellenére, hogy a legkisebb motorral van szerelve, bőven elég az ereje, kényelmesa tempó 100 km/h-ig, felette már erősen kapaszkodni kell (nincs plexim). A fékek azok olyan Harley-sak, tehát vannak és még dolgoznak is, de azért nem ártana erősebbel felszerelni. A gyári csöveket és a légszűrőt lecseréltem, a hangzás szenzációs lett, egyébként – egyenlőre – minden más gyári. A tervek már körvonalazódnak.


Előnyök:

• Megjelenés
• Megbízható – minden legenda ellenére
• Hang – Screamin’Eagle kipufogók + nyitott SE légszűrővel
• Sokféle egyedi kiegészítő

Hátrányok:

• Fékek, a gyári eléggé halovány, ha összejön biztos cserélem
• Gyári kétszemélyes ülés – felejtsd el az utast, vagy csere egy túraülésre
• Gyári kipufogók – szerintem direkt rondák
• Túlzott ár

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >