Teszt |
H-D Super Low - A Szuper ló
Valóban szükségszerű az állandó és folyamatos fejlesztés, vagy csak a fogyasztói társadalom egyik eszköze ez a vásárlásra ösztönzésre? Értik, ugye? Ha valamit állandóan fejlesztenek (de legalább is változtatnak), akkor az nem csak azt harsogja, hogy az új jobb, de azt is, hogy a régi rossz. Tehát ha jót akarsz, vegyél újat!
Afelől vita nincs, hogy fogyasztói társadalomban élünk, így mindenki fejleszt, aki el akar adni. A Harley-Davidson is. Nem véletlenül hangsúlyozta Jim Hofmann, a gyár Motorcycle Product Planning vezérigazgatója, hogy a Super Low a Sportster Lo-val való hasonlóság ellenére teljesen új modell.
Az előbbi esetében azt is kiemeli a gyár, hogy bár valóban nagyon könnyen, ösztönösen kezelhető motorról van szó, képességei miatt, tudásszinttől függetlenül ajánlják mindenkinek. A még könnyebb vezethetőség érdekében meglehetősen átalakították a Sportster Lo futóműgeometriáját. Szakítottak a 19/16 colos kerék párosítással, a Super Low elöl 18, hátul 17 colos felniken gördül, amelyekre a Michelin speciálisan e modellhez fejlesztett új Scorcher® 11 radial abroncsai feszülnek. A futómű fejlesztését ugyanaz a team végezte, mint a Harley eddig legagilisebb modelljének, az XR 1200 X-ét - nem véletlen a felniméretek azonossága.
Megnövelték a Super Low utánfutását is, még stabilabbá téve egyenesfutását, és szélesebb villahidakat alkalmaztak, így a megnövekedett erőkarnak köszönhetően könnyebben kormányozható a motor. Szakítottak a 883 R-ről származó, már-már endurószerűen széles kormánnyal, helyébe mini apehangert szereltek. A tank térfogatát 17 literesre növelték – nálunk békésebb cirkálásnál 4,5 litert fogyasztott százon -, ehhez azonban hátrébb helyezték a rugalmasabbra tömött, szigorúan egyszemélyes ülést. A rugóstag rugóútját valahogy sikerült egy kicsivel megnövelniük, így már 6,3 cm-nyi áll belőle rendelkezésre – ez azért nem tűnik soknak. Ennyi a száraz adatokról…
És akkor a gyakorlat:
A Super Low nem a dark custom vonalat követi. Tesztpéldányunk zömmel krémszínben pompázik, helyenként egy kis feketével, krómmal körítve. A tank… hát, ízlések és pofonok, nekem speciel jobban bejön az igaz peanut-forma, ez a verzió olyan bálnás, a formája eléggé semmilyen… lenne, de nagyon jót tesz neki a kétszínű fényezés, pláne ez a karamell, vagy milyen színű. Szóval a motor feltűnően szép, ízléses, sőt mi több, elegáns. Nem hisszük, hogy a Hells Angels ezzel fog járni szüzeket gyalázni. De nem is ők a célcsoport…
Aztán meg, a Super Low alacsony. Igaz, nem alacsonyabb, mint a Sportster Lo, hogy az alacsonysági rekorderről, a Blackline-ról már ne is beszéljünk, de azért van ugyanolyan alacsony. Ami még csípőprotézissel is gyerekjátékká teszi a nyeregbeszállást. A motoros csak úgy egyszerűen leül rá. Aztán lazán felteszi a kezeit a kis majomkapaszkodóra (mini Apehanger), így egy 180 cm-magas vezető karjai a vízszinteshez közel állnak, mint utóbb kiderült, ez egész napos motorozásnál is meglehetősen kényelmes. 883 R tulajdonos lévén, a lábtartót először keresgélnem kell, de aztán kiderül, hogy egész jó helyen van, pedig az R-nél sokáig kutathatták, mire megtalálták a legkevésbé kényelmes pozíciót. A Super Low-nál mintha lejjebb lenne az üléshez képest, és mindenképpen szélesebben is van felszerelve. A lábtartó-ülés-kormány háromszög természetesebb testtartást eredményez.
Oldaltámaszról felállítani gyerekjáték a Sporit, pedig jóval kétszáz kilogramm fölött van a súlya, az oldaltámaszt visszahajtani gumi lábszárral és bokával egyszerű lenne, ezzel a normálissal, ami nekem van, kissé körülményes, de ez a legtöbb Harley modellnél így van. Kihajtani sem egyszerű.
Indítás pöccre, majd jéééé… hogy pörög, ja, persze, injektoros… Aztán beáll az unalmas hangot produkáló 1000-es fordulatra. Az ember elmereng az idő múlásán, amivel most nem sajgó dereka, hanem az egykor legendás, szinkópás alapjárat hiánya szembesíti. Amit többféle hangutánzó szóval is leírtak már, ezekből most csak egyetlen szalonképes verzió jut eszembe, a potato, potato, potato … a másikat inkább csak körülírom: férfi és női nemi szervek neveinek ritmikus ismételgetése. A magyar nyelv gazdagsága és kifejező ereje ezúttal is zavarbaejtő, de hát próbálgassák csak, ami éppen eszükbe jut.
A kuplungot behúzni gyerekjáték, jól adagolhatóan, rövid úton zár, az állítólag rövidített áttételezésnek és az injektornak köszönhetően kifejezetten dinamikusan lódul meg a kis ékszer. A jó érzést csak fokozza a kis átmérőjű markolat és a könnyen járó gáz. Kipufogóhang szinte semmi, de hát a motorozás elvégre magánügy. Ugyebár V2-ben az igazság… fölösleges forgatni, tol alulról remekül, hamar végigér az ember az öt fokozaton, az ötödiket igen hosszúra szabták, utazásra való. És hát az a puha határozottság… csak így lehet leírni, ahogy egy Harley leadja nyomatékát. Tol minden fokozatban, és ezek a fokozatok csodálatosan egymásba simulnak, olyan harmonikusan adják át egymásnak a tolóerőt, mint egy négyszerszázas sprintváltó tagjai a stafétabotot. Minden zavaró terhelésváltási reakció nélkül. Nemhiába a nagy lendtömeg, a jól kidolgozott injektortérkép és a rugalmas szíjhajtás. Ezt egyetlen más gyártó sem tudja így.
Nullától száznegyvenig töretlenül gyorsít, a százhatvanas végsebességet azonban már komótosabban éri el. De nem is kell ennyivel menni, a menetszélnek semmi nem áll útjába, a száguldás élménye közvetlen és mámorító. Az, hogy alig hatvan centire ülünk az aszfalt fölött, csak tovább fokozza a sebesség érzetét. Száznegyven fölött már jó lenne kissé rádőlni a menetszélre - ne kelljen már hasizmozni - de az ülésben nincs hely hátrébb csúszni, előredőlni meg a kormány miatt lenne kényelmetlen. Alacsonyabbak előnyben. A fékek kifejezetten jók, nyomokban sem emlékeztetnek saját Sporim fásságára. Jól adagolhatóak, nem kell nagy erő hozzájuk, elöl tökéletesen elegendő a szimpla tárcsa.
A mámor egészen az első határozottabb ívű kanyarig tart, ekkor szembesülünk a Szuper Lóság egyik hátrányával. Alig billen ívre a Spori, a lábtartó koptatócsavarja karmolni kezdi az aszfaltot. Máris érthetővé válik, miért olyan hosszúak ezek a csavarok… így tovább tartanak.
Másodszor akkor fagy ajkunkra az önfeledt mosoly, amikor talajegyenetlenségek kerülnek a Suer Low alá. Elképesztően hamar leér az alja, ez bizony rossz utakon elrontja az egyébként nagyon kedvező összképet.
| Másodvélemény - Égő Katalin, magasság: 162 cm, tömeg 52 kg, cipőméret: 36,5 |
Sportsterérzés… - ilyen is van? De még mennyire! Rövid kis ízelítő a SuperLow-ból, és az ember belső frekvenciája menthetetlenül ráhangolódik. Nyeregbe szállva elsőre meghökkentett a tömeg, amint felemeltem a 883L-t az oldaltámaszról, de a következő pillanatban már el is feledtem, hogy negyed tonnát kell igazgatnom. SuperLow ide vagy oda, a sztender ki-behajtásához kicsit nyújtózkodni kell. A lábletétel mi lehetne más, mint telitalpas, rogyasztott térdekkel, de az ülésmagasság nem az egyetlen dolog, ami egy kezdő, újrakezdő, vagy akár haladó motoros hölgy vásárló kíván motorjától. A mélyített ülés párnázata a rövid próbakörön kifejezetten kényelmesnek tűnt. Hasonlóan jól eltalált a kormány íve, nem túl keskeny, így a manőverezéskor a segítségünkre van, miközben kissé előre terhelő testtartás miatt az ember szíve szerint jobban húzná a gázt. Ergonómia tekintetében csupán egy valamiben tévedett a Harley, az a lábtartó. Talán a kezdőknek még nem vált szokássá, hogy a lábtartón tartva lábukat, könnyedén használhatják a váltót vagy a féket, és már-már komikus, hogy milyen könnyedén lehet húzni az aszfalton a lábtartó végi csapokat.
Lassú manővereknél nincs hiba, de ha kicsit gyorsul a tempó, azonnal leérnek a bütykök. Ha kicsit elemeljük a csizmát, felhajlik a lábtartó, és lehet még forszírozni, ekkor viszont a szép krómozott kipufogó lesz a karcos áldozat. A dönthetőségi fok a jobb oldalon sovány 24,7 fok, a bal oldalon 24,4 fok a gyár szerint. Az asszimetrikus lábtartó kialakítás akkor tűnt fel, hogy bal lábamat rendre nem a lábtartó gumira, hanem a lábtartó csonkra raktam. Itt van még egy apró negatívum, a fékpedált épp csak a csizmám orrával értem el a lábtartóról, így volt, hogy lecsúszott fékezés közben a lábam, ezzel gyorsan átszokik az első fék használatára a motoros, ami azért nem minden esetben jó.
A lábtartó egységek kritizálásával lényegében el is fogyott minden negatívum. A gumiágyazású blokk, nagyon finoman jár, minimális a vibráció, a tükrökben a legális 130-as autópálya tempónál is éles marad a kép. A kuplungkar már rég feladta harleys keménységét, kis kézerővel is könnyen behúzható. A hosszan áttételezett váltó csattanva kapcsol, de pontosan, ám továbbra is harleys jellegzetesség, hogy a pirosnál járó motorral megállva kicsit játszani kell, hogy megtaláljuk az ürest.
Bár a csekély dönthetőség korlátoz, mindenkinek önbizalmat ad a Sportster SuperLow könnyű manőverezhetősége. Simán, ellenkezés nélkül veszi a parancsokat, nem kell erőből kormányozni, és folyamatosan érezni, hogy van még tartalék. Hogy ez mennyire az új kerékméret-gumitípus érdeme?
A rugóstagok meglepő hatékonysággal képesek elnyelni az úthibákat, csupán egy huligán módra elgázolt fekvőrendőr esetében éreztem, hogy enyhén felkoppant a két hátsó csillapító, míg régebben ez rendszeresen előfordult a Sportstereknél. Hozzáteszem, alapvetően egyszemélyes használatra tervezték.
Még ha az amerikai motorgyártó kínálatának egyik legolcsóbb darabjáról is van szó, kevesen teheti meg, hogy kezdő motornak egy Harley-t vásároljon. Nekik, keveseknek, viszont nem kell extra kihívásokra számítaniuk sem a szükséges motoros rutin megszerzése, sem a mindennapi használat során.
|
A Sportster család legújabb tagja gyönyörű darab, nagyon könnyen kezelhető és manőverezhető élménymotor. Legfőbb erénye nyomatékleadási módja, a sebességfokozatok kiosztása, és a reakciómentes terhelésváltások, de felhőtlen érzéseket csak jó minőségű utakon fog okozni. A hamar leérő lábtartók miatt a gyár állításával ellentétben nem való minden tudásszinthez és habitushoz. Sportosan közlekedni vele csak egyenesen és nyújott kanyarokban lehet. Igaz kezdők számára is lehetővé teszi, hogy lábtartót karistolva forduljanak a kanyarokban.
Közösség |
Hozzászólások