Teszt |
Biorobogó Florenz Classic A csend forradalma
150 kilométer egy buszjegy áráért? Mindez úgy, hogy menet közben egy hangyányit sem szennyezzük a levegőt? Hangtalanul…, ja és persze nem gyalog.
Hang semmi, azaz nincs, nulla. 45-tel robogok a nyitott sisakban, és csak enyhe szélzúgást hallok. Közvetlen a tó mellett vezet el az út, barátságosan néznek rám a horgászok, még a halakat sem zavarom. Kiérek az országútra. A 45-ös tempó – ennyi a megengedett a segédmotoros kerékpárok számára – itt már kevésnek bizonyul. Nézem a tükröt, és találgatok. Mindjárt utolér egy Astra, vajon simán sávon belül letol, vagy hajlandó lesz egy enyhe kormánymozdulattal illő oldaltávot tartani, miközben kikerül? Megúsztam.
40 perc alatt érek be a szerkesztőségbe. A reggeli órákban ez 20 perc saját motorral, 40 autóval és 1 óra 20 perc busszal, két átszállással. Nem olyan rossz.
A műszerfalon az akkumulátorok töltöttségét jelző mutató még bőven a zöld tartományban. Bár az ülés alatt magammal hoztam a töltőt, reszkírozok. Nem dugom be a konnektorba, kipróbálom, valóban képes-e a Biorobogó a prospektusban megadott hangzatos hatótávolságra. Kis kerülő a városban, majd irány az Etyeki dombság. Vidám lejtők és egyre aggasztóbb emelkedők. Hazaérek, bár a garázsfeljárón már lábbal is besegítek. A 70 km-es hatótávolság kipipálva.
|
|
| A műszerfal egyszerű, a pilóta menet közben szinte kizárólag a töltöttségi szintet figyeli |
A Biorobogó eredetileg iO-E Scooter (iO = in Ordnung, azaz rendben) néven látta meg a napvilágot. Egy kicsi, alsó-ausztriai járműgyártó és fejlesztő cég gyermeke. A gyártás és az összeszerelés ugyan Kínában történik, de a tervezés, a minőségbiztosítás és nem mellékesen a forgalmazás a valamivel bizalomgerjesztőbb osztrák cég kezében van. A Biorobogó nevet a hazai forgalmazó ragasztotta a villanyhajtású családra, így az általunk is tesztelt Florenz Classicra.
|
|
Klasszikus vonalak teszik látványossá a Florenz külsejét
|
A külső igazán csinos, bár a fényezés túl konzervatív a vidám kis szerkezethez. Ahogy az egy robogón kell, az ülés alatti tárolórekeszben egy bukósisak könnyedén elfér. Ezenkívül találunk még praktikus kis zsebet a kormány alatt az első idomban. És persze van szatyorakasztó is.
|
|
| Az ülés mögötti krómozott alkatrész a valamikori üzemanyag betöltő helyére került |
Az úttartásról elöl teleszkópvilla, hátul progresszív tekercsrugó gondoskodik. Akkumulátorokkal együtt 143 kilót nyom, ami másfélszerese egy normál ötvenes benzinesnek. A tömeg nagy része hátul koncentrálódik, ezt kicsit szokni kell, csípőből kell kanyarodni a pontos ívtartáshoz. A kényelmes és biztonságos letámasztáshoz van oldaltámasz és központi állvány is. Utóbbi használata azért nem olyan könnyű munka, mint az egy kisrobogónál megszokott, az akksik megmozgatásához erő kell.
|
|
| A kerékagyba épített villanymotor a lengővillát borító műanyag elem diszkrét takarásában |
A haladásról 2200 W-os szénkefe nélküli kerékagymotor gondoskodik. Ezzel a megoldással a legkevesebb a hajtási veszteség, és szinte tökéletesen hangtalan a futás. A jobb kormánykapcsolón – ahol eredetileg az indítógomb szokott lenni – a Biorobogón is lelünk egy meglepetés gombot. Az indítás nem itt történik, ahhoz elegendő áram alá helyezni a gyújtáskapcsolóval a gépet, és már húzhatjuk is a gázt. Ez itt a Power-gomb, amit a szokásosnál gyorsabb induláshoz, lejtőn való felfelé kapaszkodáskor hívhatunk segítségül. Néhány másodpercig 3500 W-ra ugrik a Biorobogó teljesítménye, majd automatikusan visszaáll a gazdaságos módba, ami a nagy hatótávolságot garantálja. A hegymenet egyébként a Florenz Classic gyengéje, míg feltöltve szépen kapaszkodik, ahogy merülnek az aksik, egyre lassabban mászik felfelé.
|
|
| A misztikus Power gomb. Néhány másodpercig megemeli a teljesítményt |
Belvárosi, kisvárosi használatra tökéletes. Hatótávolsága ugyan engedné, hogy az agglomerációból való ingázásra használjuk, de menetteljesítménye már kérdésessé teszi létjogosultságát a hagyományos robbanómotoros 50 köbcentisekhez hasonlóan. Az biztos, hogy kis távokra, ahol egyébként is lassú a forgalom, nagyon jól használható. Ugyancsak beválhat postások, belvárosi kézbesítők körében, ahol gyakori, kis távokat kell megtenni, vagy nagy területen fekvő munkahelyeken, így pl. kórházakban, egyetemeken.
Összegzés: az elektromos robogózás még nem igazán elfogadott. Az emberek szkeptikusak, mennyire használhatóak a mindennapokban, mekkora a hatótávjuk, milyen tartósak, meddig bírja az akksi. A környezettudatos lelkiismeret legtöbbször kevés. Akkor fogják választani a vásárlók az új alternatívát, ha az valamiben többet tud nyújtani. A Biorobogó esetében extra teljesítményt nem várhatunk, egyedül a rendkívül olcsó üzemeltetés jöhet szóba, amit viszont az eléggé magas vételár kérdőjelez meg. Itt következne az állam szerepe, amely – nálunk szerencsésebb helyzetben lévő országokban – komoly összeggel támogatja a környezettudatos járművek vásárlóit. Sajnos Magyarországon ilyesmiről még csak szó sincs…
Költségszámítás: Egy robogó 100 kilométeren kb. 2 liter benzint fogyaszt, ez mai (2009-es) üzemanyagáron számolva 600 forint. A Biorobogó 2,2 kW-os motorja 40 km/h sebességgel 100 km megtételéhez 2,5 óra kell, azaz 5,5 kWh (áram ára most áfával: 26 Ft/kWh), azaz 100 km üzemanyagköltsége 143 Ft, de a töltési veszteséget is figyelembe véve, nagyvonalú számítással is 200 Ft-ból megúszható 100 km, a robbanómotoros 50 köbcentis hatszázával szemben.
Közösség |
Hozzászólások
Nem is értem, miért nem a padló alá tették, ott védettebb helyen lenne egy bukásnál.