2009-01-13 , Írta: Grillmayer Gábor, Képek: Aprilia

    Rengeteg fejlesztés után már elérkezett az idő, hogy az alap blokkot lekönnyítve és némi súlylefaragást követően versenykész géppel törjenek a piacra. A fejlesztőgárdát erősítette Stefano Passeri és Merriman is. A versenygép 104 kiló üzemanyag nélkül, benzinbefecskendezéssel és állítható vezérléssel kerül forgalomba. A nyomatékgörbét eddig is elektronikusan állíthattuk, hogy pályától függően optimálisan használható nyomatékgörbét kapjunk. Most már kis állítással (vezérműtengely) a két henger munkavégző fázisát is hangolhatjuk. Ily módon, amikor közel egy időbe esik a két henger munkavégző üteme, akkor a hagyományos egyhengeres motorokhoz hasonló nyomatékgörbét kapunk - ezt hívják Big-bang módnak. Ilyenkor nyomatékosabb a motor kis fordulaton, viszont magasabb fordulatszám-tartományban elfogy. A Screamer mód ezzel ellentétben sokkal kényelmesebb, nagyobb tartományban használható motorkarakterisztikát enged. Itt a hengerek munkavégzését egy teljes főtengelyfordulaton belül egyenlően osztják el, aminek a megszokott kéthengeres motorjárást köszönheti. A kormányon ezen kívül egy soft és egy hard választást is felkínál, amellyel a csúcsteljesítmény, illetve a finomabb nyomaték között választhatunk.

    A teljesen áttervezett váz és üléspozíció sokkal inkább krosszos érzést ad. Ehhez az 50 mm átmérőjű első teleszkópot a Marzocchi szállítja. A hátsó teleszkóp Sachs gyártmány, míg a fékeket érdekességképpen a Nissin szállítja, elöl 270, hátul 240 mm-es tárcsaátmérővel szerelve. A kuplung meglepetésre a régi bowdenes változat, amit visszalépésnek is nevezhetnénk, viszont hibátlan megoldás. Többek között az agresszív súlycsökkentés okán indítómotor helyett berúgókart kapunk! Nem mintha ez nagy baj lenne, mert egy krosszversenyen mindössze négy alkalommal állítjuk le a motort, viszont esés után jól jöhet az elektromos segítség. Az új dizájn és üléskialakítás sokkal letisztultabb formát kölcsönöz a gépnek, emellett kiküszöbölték a térd hűtőterelőbe akadását is ezzel.

Aprilia MXV 450


    Tökéletesen előkészített pálya várt minket, hogy a tervezőasztal gyümölcsét ízlelhessük kedvünkre. Tíz ország tesztpilótái szabadultak egy időben a domboldalon épített 30 méteres ugratókkal, leugróval, felugróval tűzdelt pályára, ahol hamar versenyhangulat lett úrrá. Elsőként mindenki a Big-bang beállítású 450-et kapta meg, majd fél óra múlva cserélhettünk a Screamerre. Az első órát követően már volt elképzelésünk a pályáról, innentől már tudtunk a motorra is figyelni. Az indítás után a benzinbefecskendező miatt két másodpercig nem húzhatunk gázt, ami egy levegőben lefulladó motornál kellemetlen tud lenni. Ritkán fordul ugyan elő, de megtörténhet. A motor ellenben tökéletesen indul első rúgásra. Az ülés és lábtartó pozíciója jól sikerült, és az új ülés komfortjával együtt jó összhangot ad. A gyors és kemény talajú pályán nagyon jól jön a kéthengeres finom és kezelhető ereje, ami a jól eltalált ötsebességes váltóval ideális.


    A rugózás beállítása viszont első próbára kicsit kompromisszumkötelesnek tűnik. Vagy a nagy ugratók leérkezőjéhez állítjuk, vagy a nagy sebességű rumplis fékező és gyorsító szakaszokhoz. Ez egy örök ellentmondás, viszont, ha a nagy ugratókat nem számoljuk bele, akkor a csuklónk bánhatja a földet éréseket, különben pedig az alkarunk a gödrök folyamatos támadását. A villaszög a japán és osztrák motorokhoz képest sokkal laposabb szöget zár be, amelynek a jó egyenes futást köszönhetjük, aminek jó hasznát is vettük ezen a pályán. Viszont a csúszós kanyarokban hajlamos az elejét kissé eltolni. Ugratásnál érdekes módon nem nehezebb lefektetni, viszont a forgó tömeget talán kicsit nehezebb ismét egyenesbe állítani. A motorhang egyáltalán nem a régi csörgős olasz hatást kelti, akinek a két henger adta plusz lóerők és az exkluzív megjelenés fontos, annak csak ajánlani tudom a körülbelül 9000 eurós járgányt.

RXV 450/550

    A krossz-széria mellett kipróbáltuk az enduró RXV vonalat is. Először a 450-es, majd az 550-es V2-es motorral tehettünk próbaköröket. Az endurók nem lettek alapjaiban átalakítva, csak finomították a bevált szériát és kétkilós fogyókúrán ment át a gép. Az új üléssel és a kissé meredekebb villaszöggel jobb irányítást kapott, és ezt a szériát gyárilag már egycsöves kipufogóval szerelik. A kanyaros-köves pályán nagyon jól kijött az elfogyhatatlan erő és fordulatszám előnye, sokszor váltani sem kellett, csak otthagyni a gázt. A rugózása sokkal kellemesebb, mint a krossz-verziónak, de a nagy kemény landolásokat nem is szereti annyira. A finom rugózás haszna köves talajon a fontossági sor elejére kerül, ami a világbajnoki-sorozat meghatározó szereplője. A speciál teszt után a krosszpályára vettük utunkat, ahol szintén meglepően jól kezelhetőnek találtam. Egyetlen hátránya a viszonylag alacsonyra került lábtartó, ami mélynyomos fordulókban hátrány lehet.  A motor nyomatékgörbéje ugyan egyenletesebb, viszont ezzel a teljesítménycsúcs is alacsonyabb lett. Az RXV 550-nek ez igazán előnyére szolgál, hiszen azt minden pilóta kifogyhatatlan lóerőforrásként jellemezte. Az ülés-kormánypozíciót eltalálták, és a 2008-as modellel ellentétben itt sem akad el a pilóta térde a hűtőszpojlerben. Az indítómotor jól teljesített, amire szükség is van, hiszen ezen nincs alternatív indítási lehetőség az akkumulátor lemerülése után.


    Az ebédszünetben a tervezők meglátogatták a pilótákat, és szorgosan jegyzetelték az észrevételeinket. Délután már csak a fényképészek kedvéért folyt a motorozás, melyben előkerültek a látványelemek is.  Esti vacsoránál volt miről mesélni, hiszen kevesen akadtak, akik nem kóstolták meg az anyaföldet a nagy sietségben.

---

Összegzés:

    Az MXV 450 érzetre ugyan nehezebb kategóriatársainál, ez főként az ugratások során jelentkezik, de a kéthengeres ereje kárpótol bennünket. A két beállítás közül a tesztelők többségének a Screamer tetszett inkább. Az MXV és RXV estében valójában az exkluzív konstrukció árát és a stílusát kell megfizetni annak, aki az Aprilia kéthengeres gépeivel akar motorozni.

• Aprilia MXV 450 2009
  
• Aprilia RXV 450 / 550 2009