hirdetés
2008-09-15 , Írta: Moldvai Tibor Miklós, Képek: archív
Bookmark and Share

hirdetés

Ötven évvel azután, hogy megjelent a Pannónia márkanév, már csak emlékekben gondolnak a lelkes rajongók az egykori csepeli motorkerékpárgyárra. De a gyűjtőknél a márka tovább él.





Még amikor folyt a gyártás és a kereskedelemben vásárolni lehetett a Pannóniákat, akkor is a motorkerékpárosok többsége csak annyit tudott, hogy kedvencük Csepelen egy hatalmas gyárban készült. De hogy hol és milyen körülmények között, azt csak a márkával szoros kapcsolatban álló kevesek. Nem is volt mit dicsekedni, hacsak azzal nem, hogy az ósdi technológiai környezetben és gazdasági kényszerhelyzetben egyáltalán piac és versenyképes terméket tudtak előállítani.

A gyáralapító Weiss Manfréd nagyapja és apja is a malomiparban, a konzerviparban tevékenykedett, emellett telekspekulációkból alapozták meg a jelentősebb családi vagyont. Manfréd és fivére Berthold a konzervdobozok mellett töltényhüvelyeket is gyártott hadiszállításra. A Lövölde térről Soroksárra kitelepült üzemben már lőporos szerelést is végeztek. A robbanásveszély miatt a fővároshoz közeli, akkor még nem lakott szabad területre, Csepelre kényszerültek áttenni üzemüket az 1893-ban kelt engedély alapján. A gyártáshoz szükséges első egyhengeres, négy lóerős gőzgépet hamarosan követte a többi és az 50 holdnyi, főként legelőnek használt területen elkezdett terjeszkedni a gyártelep. Saját útjai, vízműve, csatornahálózata, erőműve, elektromos rendszere és öntődéje révén az alapanyaggyártástól eltekintve önellátóvá alakult ki. Megmunkáló gépeket és szerszámokat is elő tudtak állítani. A termékskálán oxigénpalack, varrógép, kályha, háztartási eszközök és sok más egyéb tömegárú mellett kerékpárt, személy és tehergépkocsit, repülőgép-csillagmotort és kezdetben segédmotoros kerékpárt majd motorkerékpárt is találunk.



A kétkerekű motoros járművek sorát 1929-től a saját tervezésű és sokat vitatott (BMW-hez hasonlító vázszerkezetű) 247 cm3-es kétütemű, WM K250 jelzésű prototípus kezdi meg, amit a francia Labor segédmotoros kerékpár főbb jellemzőit alapul vevő, 115 cm3-es, WM 115 jelzésű szintén prototípus követ. 1930-ban a 98 cm3-es WM Csepellel kezdődik meg a sorozatgyártás (piros tankos, kb. 1100 db), majd a 86 cm3-es Turán (sárga tankos, 1800 db), a 128 cm3-es WM 128 (30-40 db) és a 98 cm3-es WM 100 és annak tovább fejlesztett változataiból (nikkel tankos, kb. 7500 db) 1945-ig összesen alig több mint tízezer darabot gyártottak. A harmincas évek gazdasági válsága nem kedvezett a termelés nagyobb mértékének.

A hadiüzemnek minősülő, lebombázott gyárban 1947-ben kezdődik meg újra a motorkerékpárok gyártása, és a palettán a 98 cm3-es Túra típust a nagyobb hengerűrtartalmú, Csepel előnevű 100, 125, 125T, 250U, 250 gépek követik. Nem túl jelentős, inkább csak presztízs jellegű exportra is futja Indiától Argentináig. Ezzel megkönnyítik a nélkülözhetetlen import beszerzéseiket.



   1954-ben megjelenik a világpiaci környezetben is korszerűnek tekinthető első PANNóNIA modell, a TL. A betűjel teleszkópot és lengővillát jelez. A folyamatos - bár visszafogott - fejlesztés során a TLT, TLF, T1, T2, TLB sorozat (ez utóbbi a burkolt változat) közel kétszázezres darabszámot ér meg 1964-ig.

   A legrangosabb sportsikert 1956-ban a franciaországi 24 órás Bol d’Or futamon éri el a gyár két gyorsasági motorkerékpárja. Kategória győzelem és abszolút sorrendben 4. hely, továbbá egy kategória harmadik hely elképesztően nagy teljesítménynek számított. 1959-ben ismét 24 órás próbára állították a Pannóniát és az eredmény ezüstérem! Ennek nyomán meg is lódult a "szocialista piacra" export, de jut a "tőkés"-re, még Angliába is és az USA-ba, "WHITE" emblémával.

1955-ben a majdnem 60 ezres gyártási darabszámot elérő első-hátsó teleszkópos 125-öst átadják a DANUVIA gyárnak, ahol az még a lengővillás új modelljük megjelenéséig "D Csepel" néven kerül forgalomba.

    Készül még a gyárban számos prototípus, még hómobil is, boxer négyütemű, többféle sportmotor, csónak farmotor, stabil motor, sorozatban krosszmotor és Tünde robogó. A Panni kisrobogót is itt alkotják meg, (meghajtó motorját a Székesfehérvár Vadásztölténygyár készíti, de a kerékpárgyár egy idő után átadja az Egerhez közeli Felnémeti "Berva" gyárnak) de az anyagminőség korlátjai, az elkerülhetetlen korszerűsítések elmaradása, és a "felső vezetés tervgazdasági koncepciója" nem engedi a kellő kibontakozás útjára az alkotókat.



   1964-től 1975-ig tart a legsikeresebb széria, a 16 lóerős T5, (nem túl jelentős részletváltoztatásokkal többféle kivitelben) amiből 337 ezer került le a futószalagról.
   1966-ban megjelenik a "vegyes" P10-es és rá egy évre a kéthengeres P20-as. 1973-ig az egyhengeresből 43 ezer, míg a kéthengeresből 7300 hagyta el a gyárat. 73-tól még utolsó vergődésként három évig készül a P21, épphogy 4053 darabban.

    1975 október 24-én délben egy P21 Luxus típust állítanak a szerelősor végére, mint az utolsónak összeszerelt 689 039. darabot. De valójában T5-össel fejeződött be a szalagszerű termelés.
    A hazai motorkerékpár gyártás az elsők között esett áldozatul a hibás gazdasági szemléletnek, irányításnak. Nem sokkal később az egész gyártelepet kezdte ki az új idők kérlelhetetlen forgószele, alaposan megritkította az ország nagyobb ipari bázisait, de sodort magával sok minden más értéket is.
   A legnagyobb hazai iparközpont jobb időszakában több mint 40 ezer embernek adott kenyeret. A rendszerváltást követően azonban a jogszerűen zűrzavaros privatizációs folyamatok szétmorzsolták a nagyhírű gyáróriást. A Motorkerékpárgyár légópincében tárolt múzeumi mintapéldányai, dokumentációi is követhetetlen úton "elfogytak". Különféle vállalkozások, kereskedések szállták meg az egykori termelő helyeket, amelyekben talán ha ötezren tevékenykednek. A termelő munka nyüzsgését, zaját felváltotta a raktárakká lekopaszított üzemépületek nyugalma, kóbor macskás csendje.



   A motoros szellemet a kiürített nagy kovácsműhely sarkában ma egy japán motorkerékpárokat forgalmazó cég képviseli...

    Béke poraira! Vagy mégsem? Manapság növekszik a nosztalgiázás "a jó öreg pancsikra", márkaklubok alakulnak, és folyik az alkatrészek privát utángyártása is. A veterán rendezvényeken egyre több szépen restaurált különféle típus tűnik fel mindannyiunk örömére. A Pannóniákból ennyi maradt nekünk. (Akit ennél részletesebben érdekel a Csepeli gyártörténet és az ott folytatott motorkerékpár gyártás, annak jó szívvel ajánlom Ocskay Zoltán életművét, a „Csepeli Motorkerékpárok” című, 304 oldalas, tárgyilagos könyvét.)




2009-12-01 11:20:08

Nosztalgia, szívfájdalom!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki ER-6n Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár