Mi kell egy élvezetes, adrenalinban gazdag naphoz? Jó minőségű aszfalt, hegyi szerpentin, napsütés, egy jó motor, és máris garantált az extázis. Már az újdonságokat nézegetve is szimpatikus darabnak tűnt az új Tuono. Minőségien van mind kivitelezve, mind összeválogatva a motor. Ennél már első ránézésre sem azt mondhatná az ember, hogy egyszerűen lekapkodták az idomokat, mint az előd esetében és divatból streetfighteresítettek egy amúgy komoly V2-es sportgépet.

A bemutatót reklámfilmmel kezdték, és szinte elakadt a lélegzetem. Fantáziadús, komoly látványi elemeket tartalmaz és a végén még kis csattanóra is futotta. Miután mindenkinek sikerült visszatérnie a valóságba, jöhettek az érdekes dolgok. Például, hogy ellentétben a Mille-vel a Tuononak mart villahídja, és rajta 28mm-es alumínium kormánya van. Arra viszont, hogy a hátsó traktus sem ugyanaz, csak akkor lehet rájönni, ha elmondják. Más lett az ülésvég íve, nem húzták fel annyira. Továbbá a féklámpa sem csereszavatos a Millével, mivel a Tuono-é keskenyebb lett. De ha már az ülésnél tartunk, meg kell említeni, hogy alapvetően egy személyes, csak ha az ember eltávolítja a takaró műanyagot, akkor esetleg mazoistább hajlamú delikvensek, akár fel is mászhatnak a kakasülőre.


Tekintsünk akkor bele az előzményekbe is. Eddig a Tuono, (olaszul villám) a régi Mille vázára épült. Csak most következett be a változás a motor történetében, és megkapta a második generációs ezres nagyvas vázát. Sőt. Ha valaki jól megfigyeli a kerekeket, ott is észre lehet venni egy apró kis figyelmességet a gyár részéről: ezek nem mások, mint a Mille Factory kerekei. És akkor már a Factory radiális Brembo féknyergei is jöhettek. Ezeket szépen kidolgozott Showa fordított teleszkópokra csavarozták. A fék, azon felül, hogy szépen néz ki, komoly lassulással kecsegtet. Főleg a 320 mm átmérőjű tárcsákkal, ami radiális nyergek mellett nem nagyon megszokott látvány.

Az emissziós szabályok és a zajszint mérés miatt kénytelen volt a gyár a kipufogó dobokkal is foglalkozni. Jó-jó, a teljesítményéből nem vesztett a motor, sőt elvileg most van ereje teljében a Tuono, mert 133 lóerőt produkál, ami héttel több elődjénél, mégis a dob belsejébe hosszabban belógó cső és egyéb átalakulások hatására sok elveszett a motor a V2-ességéből. Halk lett, finom és puha járású, de erre még visszatérünk. Nézzük addig tovább az újítások sorát. Frissítettek a műszerfalon is, és vele együtt a bal oldali kormánykonzol is más lett egy picivel. Elviekben sokkal egyszerűbbé tették a programok közti kapcsolgatást és a visszajelzést.


De mégis a legszembetűnőbb dolog, amit mindenki észrevesz, hogy végre nem kell jogdíjat fizetni a Disney-nek, már nem az ő rajzfigurájukra hasonlít szemből a motor. A két Micky egér fül formájú visszapillantót végre kidobták a kukába és egy olyat szereltek fel, ami méltó erre az izompacsirtára. De eléggé elidőztünk a részleteknél, akkor nézzük már végre a menettulajdonságokat.

Kora reggel még kicsit hűvös volt, amikor megindulhattunk a motorok felé. A levegő kicsit páradús volt és az őszintét megvallva kicsit tartottam attól, hogy csúszkálás lesz a motorozásból. De a D208-as gumik azért megnyugtatóak tudnak lenni ilyenkor. Az első meglepetés akkor ért, mikor ráültem, mert rendesen besüppedt alattam a motor, ami ritka jelenség a 65 kilóm mellett. Egyből néztem is a hátsó rugós tagot, hogy mit lehetne vele kezdeni, de a rúgó előfeszítésen kívül semmi mást nem enged. És ez elég karcsú. Na mindegy, kulcs elfordít és start. A csicsu-ricsu villogás a kijelzőn az ment, csak a nyomva tartott önindítóra reagált egy kicsit lassan a gép. Szépen ki kellett várni, hogy lefusson a demó. Kicsit olyan érzésem volt, mint a régi tévéknél, amikor meg kellett várni, hogy bemelegedjenek.


Miután beindult jött az akusztikus meglepetés. A szabályok miatt elvették a kellemes mély mennygörgő hangot, már nem ráz ki tőle a hideg. De szinte teljes mértékben rendelhetőek ugyanazok a kiegészítők, mint a Mille Fctory-hoz, ezért pillanatok alatt Tuono Factory-t lehet varázsolni belőle, igaz jelentős felárért. Öhlins állítható futómű a sportosságért, Akrapovic slip-on a muzsika miatt… Ugorjunk. Kigurultunk az első kereszteződésig, ahol szerettem volna kitenni az indexet több másik kollégával együtt. Ebből hatalmas duda koncert lett. Ugye fel van cserélve az irányjelző kapcsoló és a hangkürt gombja, így rendszeresen le kellett néznem a kezemre, hogy tudjam mit csinálok. És ezzel nem voltam egyedül.

Első körben a városi cirkálást tapasztalhattuk meg. Nem volt egyszerű. Annyira kihívó a motor, annyira erőteljes, hogy egyszerűen nem lehet vele lassan menni. Folyamatosan ott a vágy, hogy rácsavarja az ember a gázt vállból. Ebben az is benne van, hogy 3500-as fordulat alatt nem szeret menni a motor, rángat, csattog, pufog… Az első fék szenzációs adottságaiból már kaptam ízelítőt a városba, de igazi énjét a szerpentinnél lehet megtapasztalni. Tökéletes!


Nagyon finoman és jól adagolható és pillanatok alatt megzabolázza ezt a megvadult csődört. Az üléspozíció kényelmes, még nagy testmagasságnál is, csak hosszú órák után veszi észre az ember, hogy megtett pár kilométert. A kezdeti lassabb, szűkebb kanyarokban nagyon jól jött és vizsgázott a magasra ívelt széles kormány.

A futóművet illető félelmeim sem igazolódtak. Később, mikor egy gyorsabb szakaszhoz értünk, ott mutatkozott néhány apróbb hiba. A gyors kanyarokban nem vészesen, de érezhetően hintázott a motor hátulja. Az is igaz, hogy a gödröket és az útegyenetlenségeket nagyon jól csillapította. Hasonlóan viselkedett az eleje is, de mivel teljes mértékben állítható egység, könnyen orvosolható a probléma. Ami viszont nem, az a szélvédelem. Már 130-nál is érezhető, ahogy belekap a szél a mellkasba. A kicsi plexi, nemhogy szélvédelmet nyújtana, inkább még jobban a pilótára tereli a levegőt. Talán ez az egy dolog, amiben a régi motor jobb volt.


Ettől eltekintve mindenben veri az új Tuono elődjét. Az erőforrás nagyon kemény és ütős lett. Talán egy kicsit intenzív a gázreakció, de egy ilyen adrenalin bombánál talán ezt el várjuk. Váltója viszonylag jól működik, a kuplung pedig finoman adagolható, ezért nagyon könnyű vele keresztbe megérkezni a fordulókba, ami szintén színesíti a motorozás élményét. Visszatérve a városba már nem csak az újdonság élménye ragadott el, hanem apróbb részleteket is meg tudtam figyelni. Ugyan a visszapillantó mérete tökéletes lenne, a motor egyenletes járása miatt nem is állítódik el, viszont mindig ki kell hajolni egy picit, mert különben csak a saját vállunkat láthatjuk benne. Mindent összevetve egy nagyon kellemes gépről van szó, mely egyaránt alkalmas a járókelők lenyűgözésére, szerpentini adrenalin túrára, és akár kisebb kirándulásokra is.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >