Amit az egykori firenzei nemesurak szerettek, az nekünk sem jött rosszul: a friss nyári szél a mugellói hegyekben. Jóllehet, nem a villák parkjaiban vagyunk, hanem a gyönyörû mugellói pályán, de egy igazán nemes géppel, az Aprilia RSV 1000 SP-vel, amelybôl csak 150 darab készült.
A standard erôforrással nem sok azonosságot találunk a hengerek számán és szögén kívül. A teljesen új, homoköntvény hengerfejet a Cosworth fejlesztette ki, a furat/löket arány 97 ¥ 67,5-rôl 100 ¥ 63,4-re változott, amivel ez az erôforrás a jelenlegi legrövidebb löketû V-kettes. A fôtengely pontos finom centrírozása, a két kiegyensúlyozótengely pontos beállítása olyan pörgôsséget és gördüléskultúrát eredményez, amely eddig ilyen gépnél nem volt tapasztalható. Az SP az erôs ellenszél ellenére 240-nel csörtetett fel az enyhén emelkedô célegyenesen. De a nyugodt üzemmód ellen sem berzenkedett. Semmi zörgés, semmi lánccsapkodás, és teherváltásnál is azonnal jött a reakció a gázmarkolat minden mozdulatára.
Mivel ennyire lágy az átmenet a középsô fordulatszám-tartományból a felsôbe és vissza, a Mille SP pilótája még a teljes kigyorsításnál sem esik pánikba, hanem mindenre oda tud figyelni. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a tesztelt gépre verseny-chip és kétcsöves versenykipufogó volt felszerelve, ami benne van a gép alapfelszerelésében. Természetesen a közúti elôírásoknak megfelelô kipufogó és vezérlési rendszer a varázslatos 150 lóerôt visszanyesi 124-re. Ezzel biztos odalesz az SP-élvezet egy része.
Ami viszont megmarad, az az SP példás kezelhetôsége. A kuplung olyan könnyû, mintha levegô lenne a hidraulikában. A pneumatikus antihopping rendszer a gyors visszaváltásnál megakadályozza a hátsó kerék idegesítô és veszélyes pattogását, a sebességfokozatok mintha maguktól kapcsolódnának végig. Az új ismételten átdolgozott Pirelli Dragon Evo Corsa gumiknak köszönhetôen az SP kezesebb is, mint a standard ezres. Emellett legalább olyan kiegyensúlyozott is. Az erôforrás magasabb beépítése, a valamivel laposabb elsô gumi és a tíz kilóval kisebb súly sem billentette ki ezt a rendszert. De akinek az alapbeállítás nem felel meg, az a villaszöget, az utánfutást és az erôforrás beépítési pozícióját is változtathatja, de ezen még a leggyakorlottabbak is inkább ronthatnak, mint javíthatnak.
Az Öhlins-rugóstagokat finom reagálásuk és a bôséges csillapítás jellemzi. Bár a pálya néhány hullámos részén a futómû érezhetôen kapott néhány ütést, a kerekek mégis végig követték az útfelületet. A fékezés és kigyorsítás közben is tökéletesen mûködtek a rugóstagok. A fékbetétek minôsége viszont nem tetszett annyira, de sajnos nem volt idô harapósabb anyagúakat is kipróbálni. Ha ezzel némileg csökkenteni lehetett volna a kézi erôket, akkor az SP könnyedsége még a végsô jó pontot is megkapta volna. Éppen ezért az SP legnagyobb hátránya a kis darabszám – amit 150-ben szabtak meg, és többet biztos, hogy nem gyártanak belôle – és az ár, amit 30 000 euróban jelölt meg az Aprilia.
Ezért viszont egy olyan motort adnak, amelyet nemcsak végiggondoltak, hanem végig is fejlesztettek. Ha külsôre alig különbözik is a széria RSV-tôl, belsô értékei az igazi ínyencek gépévé teszik.