Ahogy életre keltjük a V kettest – Sagem-elektronika gondoskodik a dúsításról – nyomban észrevesszük, hogy a fõtengely nagyobb lendtömegének és a nagyobb generátornak köszönhetõen az erõforrás jelleme egészen kicserélõdött a Milléhez vagy a Falcóhoz képest. Nagyon finoman követi a gázparancsokat, és a kuplung erõlködés nélkül mûködik. A motor már 2500-tól simán húz, és 5000-tõl aztán igazán elemébe kerül. Bár egészen 10 500-ig lehet pörgetni, akkor haladunk vele a legjobban, ha 8000-nél váltunk, és így mindig a 7250-nél jelentkezô maximális forgatónyomatéka körül tartjuk.


Az már közel sem ilyen élvezetes azonban, amikor az autópályán hamar rá kell ébrednünk, hogy a motor két kiegyensúlyozótengelye nem végzi tökéletesen feladatát, és a gumi nélküli lábtartók közvetítésével érezni kezdjük az erõforrás rezgéseit. Kár érte, mert az idom nagyon jól eltalált, távol tartja a szélnyomást a felsõtesttôl, a sisak körül sem keletkeznek örvények, ezért e nélkül kényelmesen tudnánk megtenni hosszabb távokat is. A tükrök már kevésbé tökéletesek, valahogy mindig a kelleténél több vállat látni bennük.

A futómû az 1435 milliméteres tengelytávhoz képest határozottan könnyen fordul. A rugóstagok kimondottan kényelmesre hangoltak, ám kérdéses, van-e elég tartalékuk két személyre és csomagokra. Nekem még szólóban is az utolsó elõtti fokozatra kellett elõfeszítenem a Sachs–Boge-rugóstagot ahhoz, hogy a gép ne legyen alulkormányozott. A fékek méretezése is elgondolkodtató, mert egy személylyel ugyan mindig biztosan lassították a 210 kilós gépet, de a tartósságra választott fékbetétek kicsit pontatlan visszajelzést adtak.


A gép kidolgozása viszont tökéletes, és a sporttúrázók legigényesebb vásárlókörét is kielégíti. Az olasz ötletességet ötvözi a germán funkcionalitással és a japán aprólékossággal.

Összességében az új olasz gép ha nem is tökéletes, de legalábbis nagyon megközelíti a tökéletes allroundert.   

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >