A hibrid lánc/fogaskerék-hajtású vezérműtengely, titán szelepek, olajban futó csúszókuplung, teljesen elektromos gázkar, állítható vezetési mód, 24 000 km-nél nagyobb szervizintervallum, és a Superquadro V2-es motor önmagában is jelentős lépés a Ducatinak. De ha még hozzáadjuk , hogy a Ducati 1199 Panigale az első sportmotor teljes LED világítással, elektronikusan állítható futóművel, motorfék-kontrolláló rendszerrel, és GPS-támogatott adatgyűjtővel, akkor beláthatjuk, hogy az 1199 újraértelmezi a csúcsmotor kifejezést, új magasságokba emelve a sportmotorok műfaját.
Félretéve a fenti ígéretes tulajdonságokat, az a kérdés motoszkálhat bennünk, hogy a csúcsmodell vajon tényleg olyan lenyűgöző-e, mint ahogy a körülötte kialakult várakozás és lelkesedés sugallja. A Panignalénak ugyanis nincs hagyományos értelemben vett váza, a váz első és hátsó részét csak a motorblokk tartja össze. Ilyen szerkezettel a Ducati már kísérletezett MotoGP-ben, de ott nem lett sikeres megoldás.
Másik kérdés, hogy a Panigale vajon megnyeri-e a cég elkötelezettjeit. Volt már olyan, hogy a Ducatinak meg kellett küzdenie az elégedetlenségének szenvedélyesen hangot adó ducatisták rokonszenvéért, például a Hypermotard, a Multistrada 1200 és a Diavel esetében. A keménymag véleménye szerint felhigítják a Ducati kínálatát az újításokkal, miközben a cég csak szélesíteni szeretné repertoárját - a
vezérvonal továbbra is a szupersport motorok gyártása.
Ha a 1199 Panigale nem váltja be a hozzá fűzött reményeket és nem tudja megerősíteni a ducatisták elkötelezettségét a cég felé, az veszélybe sodorhatja a márkát és a vállalat utóbbi öt évben végzett munkáját is. A kérdés az, hogy most ezzel az új modellel sikerül-e technikailag és esztétikailag olyan nagyot dobniuk, ami nem csak követőiket nyugtatja meg, de a cég pozícióját is megtartja a motorgyártók elitjében.