A legtöbb motor kétszemélyes, és előbb-utóbb mindenki enged a csábításnak, hogy megossza valakivel a motorozás élményét. Az indok bármi lehet, elhozni az ismerőst a szerelőtől, elszaladni a sarokig, vagy nekivágni egy hosszú túrának, az alapvető szabályok minden helyzetre érvényesek. Ha valaki felül mögénk, még ha nincs is tudatában, a pilótára bízta az életét. Ennek megfelelően érdemes betartani néhány előírást, hogy ne csak az út legyen vidám, hanem a megérkezés is.
1. Beszéljenek össze! Ez mindennek az alapja. Lassabban, gyorsabban, álljunk meg, oda nézz – állapodjanak meg különböző jelekben, legyen az egy szorítás, a váll megütögetése, bármi.
2. A motor megfelelő legyen a páros utazáshoz. Az utas súlyával megváltozik a motor geometriája, viselkedése, ezért azt figyelembe véve kell beállítani a futóművet, a láncfeszességet és a guminyomást is.
3. Fel- és leszállásnál minden esetben várja meg a sofőr engedélyét, ellenkező esetben kellemetlen eldőlés lehet a vége.
4. Kapaszkodni kell! Az utas a sofőrbe kapaszkodik, mind combbal, mind karral – így nem csak egy helyen van a súlypontjuk, de a vezető folyamatosan tudja, mit csinál a mögötte ülő. Ha megbeszélik, hogy lassan haladva nézelődnek, engedélyezett, hogy a hátul ülő a kapaszkodót markolja, ebben az esetben viszont nem szabad hirtelen átváltani tempós haladásra. Érdemes ilyenkor az 1-es pontban említett módszerrel egyeztetni az útitárssal.
5. Mindenkinek figyelnie kell! A motoron az utas nem passzív résztvevő, majdnem ugyanannyira koncentrálnia kell, mint a pilótának. Folyamatosan észnél kell lennie, feldolgozni a forgalmi szituációkat, figyelnie az utat.
6. Az utas életéért a motoros felel. Önre bízta az életét, még ha nincs is ennek tudatában. Ennek megfelelően az ő felszereléséről is gondoskodni kell, ha nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű ruha, inkább magunkról adjunk védőfelszerelést az útitársra, ez többnyire a sofőrt is visszafogja, és a hátul utazó is nagyobb biztonságban van.
7. Tudásunk hetven százalékát vagyunk képesek biztonságosan kihasználni közúton. Utassal érjük be ötven százalékkal.
8. Készüljünk a bajra! Noha egy balesetre nem lehet kellően felkészülni, érdemes elmondani az utasnak, hogy ha már fekszik a motor, próbáljon minél távolabb kerülni tőle, nehogy alá szoruljon, vagy tovább csússzon vele.
9. A motor működését el kell magyarázni a mögöttünk ülőnek, meg kell tanítani arra, hogy baj esetén egyedül fel tudja állítani és arrébb tolni a gépet – így legalább a további balesetek megelőzhetők.
10. Mindkét félnek kell az összeszokási idő. Hosszú útra csak olyan emberrel induljunk, akivel korábban már mentünk rövidebb távon.