Zsófi Honda Super Cubja

Olvasóink talán emlékeznek még rá, a lányra, akiről tavaly szeptemberben egy Yamaha SR400 tesztje kapcsán írtunk, akivel mágnesként kapcsolt össze minket az ő Super Cubja és a mi SR 400-asunk. Íme a lány, Zsófi, és a motor, egy Honda C50 megkapó története.





Három éve lehetett, hogy elhatároztam, robogózni fogok. Itt, Budapesten, ahol élek és dolgozom, Gondoltam, nézek egy robogót, minél viccesebb, annál jobb, a maximális költségkeret 50 000 forint. Keresgéltem a neten, elmentem a Red Baronba és tanulmányozgattam a válaztékot, leginkább a robogókat. Egyet tudtam, a kiskerekű, legátlagosabb kinézetű típusok nem érdekelnek. Nem tetszettek. Nem tudtam, hogy mit akarok, a váltós motoroktól tartottam, hiszen addig soha nem váltottam, bár sokat robogóztam előtte. És akkor a sarokba beállítva megláttam három egyforma valamit, amit éppen akkor szedtek ki a konténerből. Nem tudtam, mi ez, onnan jött, nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy ez az

 

Motorok Olvasóink motorjai: Zsófi Honda Super Cubja
Kattintson a képre a galériához!

Nagyon megtetszett, sőt majd megbolondultam érte, annyira bejött. Tetszett a motorszerű - tehát nem a rollerből kiinduló kiskerekű robogó forma - hanem a nagykerekű motoros kinézet. Meg voltam őrülve tőle, az egyszerűségétől, a kerek lámpájától, a plexijétől, a krómozott kipufogójától. Aztán észrevettem, hogy baloldalon van valami fém pedál… váltó! Úristen, én nem tudok váltani! És az ára… mondtak rá vagy 400 000 forintot. Megkérdeztem, hogy milyen motor is ez, mi a neve, aztán eljöttem az üzletből, de tovább keresgéltem. Már tudtam, hogy Super Cubot akarok.

 

Utánanéztem a típusnak, megismertem a történetét, megtudtam, hogy a legnagyobb darabszámban gyártott motor, hogy körváltós, bár azt nem nagyon tudtam, hogy mi az a körváltó. Tudtam, hogy Európába alig jött belőle, de hogy Dél-Kelet- Ázsiában mindenki ezzel jár. Megindult a vadászat egy Super Cub után. Aztán megtudtam, hogy létezik a kisebb kerekű Little Cub, el is mentünk egyet megnézni. Nem mertem vezetni a váltó miatt, így a barátom próbálta ki, de az egész nem igazán tetszett. Leginkább a kis kerekei miatt, szóval nem ez volt a nyerő változat, nem vettük meg. Folytattuk a keresést.

 

Motorok Olvasóink motorjai: Zsófi Honda Super Cubja Motorok Olvasóink motorjai: Zsófi Honda Super Cubja

 

 

Idővel megértettem, hogy mindenki, aki Super Cubot árul Magyarországon, az gyűjti is a típust. Az lett a konklúzió, hogy ez egy olyan motor, amit ha valaki egyszer megvett, akkor elkezdi gyűjteni a típust, többet és többet akar belőle.

 

 

Találtam egy embert, akinek nyolc darab állt a garázsában, ebből három volt összeszerelve. Ő mesélt arról, hogy milyen távokat tesznek meg ezzel a típussal, mesélt a saját kalandjairól és ismert világjárókról, akik Super Cubbal csavarogtak a világban. Stóval, teljes fanatizmus! Lassan összeállt a kép, hogy valami kultuszba, egy kultuszmotorba szerettem bele, hogy nekem valami olyan dolog tetszett meg, amit az emberek őrült módon elkezdenek gyűjteni, ha megismerik.

 

Motorok Olvasóink motorjai: Zsófi Honda Super Cubja

A következő eladó hasonló fazon volt, nála is állt vagy négy darab a garázsban. A felesége azt mondta neki, hogy vagy elad egy-két motort, vagy pszichológushoz kell járnia, mert szerinte ez egy beteges mánia, ezt a gyűjtőszenvedélyt kezelni kell. Szóval, ebben a pszichoterápiában úgy vettem részt, hogy megvettem a férfi egyik motorját, egy C50-est. Akkor fontos volt, hogy csak 50-es legyen, mert nem volt még meg a nagymotoros jogosítványom. Végül 180 000 forintot fizettem a betegnek a kezelésért. Egy szezont úgy motoroztam vele, ahogy vettem, sötétzöld színben, fehér kérdés sötétbarna üléssel. A motor a telet édesapámnál töltötte Siófokon. Édesapám szép apránként szétszedte, felújította, amit kellett kicserélt benne, végül megkapta mai színét, és az ülést. Születésnapomra leptek meg vele.

 

Azóta zömmel azzal járok, bár vettem mellé egy gyönyörű Honda CB250-et is. Elsősorban a városban használom, de volt, hogy Siófokra is azzal mentem haza meglátogatni a családomat. Az egyik emlékezetes utam is oda vezetett, egy fagyos őszi napon, amikor kb. négy óra alatt tettem meg a távot, és nagyon elégedett voltam magammal, amikor megérkeztem.

 

Olyan ötvennel mehettem, általában az körül járok vele. A végsebessége hatvan km/óra körül van, de úgy érzem a hangján, hogy az ötvenet szereti inkább. Imádok vele motorozni, nagyon szeretem a könnyedségét, a filigránságát, ezek fontos tulajdonságok számomra egy motornál

 

A következő lépcső - természetesen a Suprer Cub és a CB250 mellett, egy könnyebb nagyobb motor, amit val ószínűleg már szeretnék café racer stílusban átépíttetni.