Hogyan szervezzünk motoros túrát? 3. rész

Szinte már meg is jártuk a túrát, annyi mindent tudunk, hogyan szervezzünk vagy vegyünk részt rajta. Ha igazán jól szeretnénk azt vezetni és egyben jól is akarjuk érezni magunkat, akkor még marad pár nyitott kérdés. Milyen motorral, merre menjek, mit kell vinnem, mibe csomagoljam, és egyáltalán, hogyan viselkedjek? Belföld vagy külföld, komp, vonat, vízum, és még ezernyi megválaszolatlan kérdéssel, elintézetlen dologgal kell szembenéznünk indulás előtt.





A motorok és állapotuk

 

Sajnos sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a motorjuk mire is való. Nem ismerik a lehetőségeiket, sosem tapasztalták meg a valós korlátokat. Egynapos útra bármivel mehetünk, hiszen ha fogcsikorgatva is, de átvészeljük a kényelmetlen ülést, a kihagyott étkezést. A baj akkor kezdődik, ha több napon át kell szenvednünk. Nem lesz ugyanolyan a második, harmadik, sokadik napon nyeregbe szállni, az ember napról napra kevesebbet bír, hamarabb elfárad. Ha már az első napon maximális távot mentünk, hamarosan elérkezik a pillanat, amikor a fáradtságtól csökkenő toleranciaszintünk miatt mindenkivel összeveszünk, elrontva az egész túra hangulatát.

 

A profi vezető tudja az adott kirándulásról, hogy kinek, milyen motorosoknak szánta. Legyen karakán, és tanácsolja el a várhatóan szenvedő alanyokat.

 

A sportmotorosok maradnak a jó utakon, számukra a tempós motorozás az élvezetes. Hosszú útra kevésbé alkalmas gépük, hiszen komfortja korlátozott és a csomagjaikat csak kompromisszumokkal tudják a motorra erősíteni.

 

A túramotorosok már lassabban közlekednek, könnyebben letérnek a rosszabb mellékutakra, elegendő tárolójuk van, akár két személy holmijához is. A kényelem miatt hatalmas távokra is képesek.

 

A túraendurósok szeretik a kihívásokat, burkolatlan útra is bátran lekanyarodnak, keresik a kalandot. Általában egyedül bolyonganak a világban, így az utas helyét is kitöltheti a felszerelés. A megtett táv lehet nagy, vagy lehet minimális az úttalan utak miatt.

 

 

A chopperesek leginkább szeretik megmutatni a motort mindenkinek. Felépítésükből adódóan nagy távolságokra ritkán mennek, a motorhoz hozzátartozik a „keménység”, így még akkor is mosolyognak, ha mindenük fáj az üléstől.

 

A nagy robogók minden kényelemmel bírnak, „guruló fotel” a titulusuk. Mégis, valahogy kevesen választanak nagy távokat ilyen motorokkal, talán a kisebb kerékátmérő okozta bizonytalanság miatt.

 

Ha valaki nem ismert magára teljesen, az ne aggódjon, hiszen mindig vannak kivételek, akik chopperrel enduróznak, sportmotorral keresik a kalandot, és enduróval róják az autópályákat.

 

A lényeg, hogy a motor legyen minden esetben 100%-os. A gumi többet bírjon, mint a valós táv, a fékeket, az olajcserét se számoljuk ki centire.

 

Pikk-pakk

 

A pakolás talán az egyetlen dolog a motoros túrázásnál, amely meglehetősen egyéni szemlélet alapján történik. Mindenkinek más a fontos, így különbözőek a csomagok. Lehetne pikk-pakk bepakolni, de jobb, ha átgondoltan tesszük, hiszen motorunkon soha nem elég a hely, valamint a poggyászok súlyával is számolni kell. A rövid, egynapos túrák akár csomag nélkül is abszolválhatóak, de nem árt, ha van nálunk defektjavító, egy melegebb pulóver és jó félliternyi folyadék. Ezekre bármikor szükség lehet. A távolabbi célpontok eléréséhez már alaposabban érdemes átgondolni az úti holmit. Személyes tárgyakból csak a legfontosabbakat vigyük, tisztálkodó felszerelést, pár kényelmet szolgáló eszközt. A vízről és a meleg pulcsiról itt se feledkezzünk meg. Egy ilyen pakoláshoz elég egy koffer vagy egy közepes méretű táska.

 

A hosszabb, kalandosabb utakra való felkészülés már komoly fejtörést jelenthet. Többnyire csak a túra végén derül ki, hogy a cuccok felét nem is használtuk. Ruházatból kevesebb is elég, mossuk ki útközben. Mivel motoros program, így a selyeminget, a zakót és az alkalmi cipőt bátran hagyjuk otthon. Helyet kell szorítani a kempingfelszerelésnek, tartalék alkatrészeknek, szerszámoknak. Számolni kell némi kajával, esetleg ajándékokkal, de a víz és a meleg ruha itt se menjen ki a fejünkből. Az egyik legjobb módszer, ha gondolatban végigvisszük a túrát, átpörgetjük az eseményeket és ahhoz kapcsolódva pakolunk be. De hova is?

 

A legjobbak a kofferek vagy kofferrendszerek, hiszen ezek vízállóak, zárhatóak, így biztonságosak. Ha nincs ilyenünk, akkor remek szolgálatot tesznek a különböző táskák ülésre, oldalra, tankra helyezve. Ezeknél sajnos a biztonság már nem 100%-os, de általában nem piszkálják a motorosok cuccait. Kisebb, egyszemélyes menetekhez jó szolgálatot tesz egy hátizsák, de ne pakoljuk túl. Fontos, hogy a csomag súlya ne haladja meg a motor terhelhetőségét, mert alaposan megváltoznak a menettulajdonságok egy túlterhelt motornál, ami balesetveszélyes. Érdemes listát készíteni, akár a többi résztvevővel közösen, így meg is oszthatjuk egymás között a terhet.

 

###

Hé! Merre van a Glószglokner?

 

Külföldi túrákon érdemes betartani pár dolgot. Amennyiben van lehetőségünk, készítsünk egy szabályzatot. Indulás előtt informálódjunk, mire lehet számítani, milyenek a rendőrök, az utak, a szállások és a helyiek. Idegen országban az itthoni tempónk 2/3-ával motorozzunk, ott fontos a bőséges tartalék. Figyeljünk az üzemanyagra, tankoláskor mindenki tankoljon, még ha csak öt litert is. Tartsuk tiszteletben az adott ország szokásait, kár morogni, ha valami nem úgy van, mint otthon, nekik ez így természetes. Ügyeljünk a pénzre jobban, hiszen több van nálunk a szokottnál, és távolabb a segítség. Figyeljünk az árakra, mert becsapós, hogy ott valami csak egy helyi micsodába kerül, az ember hajlamos csak az egységet nézni, nem az értéket. Legyen nálunk segítség-telefonszám, ami annyit jelent, ha baj van, tudjuk, kit kell felhívni. Az sem baj, ha legalább egyvalaki beszéli az adott ország nyelvét. Lehetőleg ne motorozzunk sötétedés után, szállásunkat (ha nem előre foglalt) már kora délután kezdjük keresni. A határátlépéshez lehetőleg a reggeli órákban érkezzünk, mert keletre pl. többórás procedúra is lehet az átkelés. Igyekezzünk a háttérben maradni, mert van pár hely, ahol nem szeretik a motorosokat, a magyarokat, de ahol meg igen, ott fárasztó folyamatosan a középpontban lenni.

 

Hallgassunk a helyi intelmekre, miszerint az út járhatatlan, vagy ne arra a szállásra menjünk, van jobb. Általában szeretik a különc utazókat, és inkább segítő szándékkal adnak tanácsot. Legfőképpen pedig igyekezzünk megismerni a szokásaikat, megkóstolni az ételeiket, italaikat, megtapasztalni a vendégszeretetüket. Keressünk fel eldugott, turistáktól mentes helyeket, mert ott lehet az ország valódi lakóival találkozni. Fantasztikus érzés, amikor egy idegen ember meghív a házába, vagy akár csak egy teára, beszélgetésre, hiszen ez utunk egyik célja, a felfedezés.

 


Személyi, útlevél, vízum?

 

Az EU-ban sok helyre mehetünk személyivel, itt nem kell foglalkozni a határátlépéssel, sok országba azonban csak útlevéllel jutunk be, így tanácsos azt minden alkalommal magunkkal vinni. Európán kívül, illetve keletre tartva már belebotlunk a vízumkényszerbe. Oroszország, Fehéroroszország stb. már csak vízum birtokában enged be a területére.

 

A vízum lehet egyszerű, határon felvehető, vagy körülményesebb, amelyet a konzulátuson kell igényelni, sokszor borsos árat fizetve. Minden esetben tájékozódjunk a vízumkötelezettségről, valamint az adott országba motorkerékpárral való belépésről. Ázsiai és afrikai államok megkövetelik az úgynevezett Carnet de Passage-t, amely egy vámgarancia, és elég drágán mérik, de e nélkül nem lehet bejutni egyes országokba.

 

Spórolás

 

A spórolás nem minden esetben pénzt jelent. Sokaknak pénzük lenne, de idejük már annál kevésbé. Nekik érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy közbeeső állomásról indítsák a túrát. Oda viszont el kell juttatni a motorokat. Ezt lehet földön, vízen, levegőben.

 

Földön az egyik legegyszerűbb, ugyanis Bécsből több irányba is indulhatunk vonattal. Este megérkezünk az állomásra, bepakolunk, éjszaka alszunk, amíg a vonat tovarepít minket a francia, svájci, olasz hegyek lábához. A vonaton bereggelizve, kipihenten kezdjük az élvezetes motorozást. Kisebb társaságok teherautót rendelve szállíttatják el motorjaikat, majd pár nappal később utána repülve ‒ akár egy hetet spórolva ‒ kerülik el az unalmas autópályázást. Néhol kompra szállhatunk, „kikerülve” pár országot, majd a partra szállás után itt is pihenten vághatunk neki a kalandnak. Vitethetjük a motorokat repülővel is, de sajnos ez irreálisan drága. Igaz, a többi szállítással sem költséget spórolunk, általában ezek pont annyiba kerülnek, mintha lábon mennénk, csak gyorsabb és nem olyan fárasztó.

 

A szállításokról ma már ezernyi információt találni az interneten, árak, időpontok tekintetében. Kevés kutatómunkával napokat spórolhatunk, használjuk bátran ezeket a lehetőségeket.