Hogyan szervezzünk motoros túrát? 1. rész

Abban egyetértünk, hogy minden motoros szeret túrázni, valamilyen formában a vágyak között ott lapul a megismerés, a felfedezés csodája. Mindenki másképp éli meg ezeket. Van, aki a távoli országokat célozza meg, más inkább helyben ismerkedik a környezettel és az emberekkel.





Mi a különbség egy jól szervezett, remek hangulatú és egy vitákkal teli „álmomban elő ne jöjjön” motoros túra között? Erre próbáljuk megadni a választ cikksorozatunkban, melyben összefoglaljuk a túrázás íratlan szabályait, a gondolat megszületésétől egészen a hazatérésig, sőt talán még azon is túlmutatva. Természetesen csupán ajánlásokról van szó, de talán érdemes megfontolni, hiszen ezek sokéves tapasztalatokra építenek. Szót ejtünk az elképzelésről, a szervezés folyamatairól, a túravezetőről, a csapatról, nem hagyjuk ki a szálláskeresés, az együtt motorozás, a problémamegoldás részleteit sem. Bizonyára akad olyan olvasó, akinek ezek elcsépelt közhelyek, de talán a profi szervező is talál benne számára újdonságot, hasznos információt.

 

A legfontosabb! Hallgassunk a tapasztalt túrázókra, ők már végigcsinálták mindazt, amit mi még csak most kezdünk.

 

Az elgondolás

 

Ezernyi ötlet kering a fejünkben, halljuk, a szomszéd merre járt, olvassuk a jobbnál jobb beszámolókat. Az első dolgunk realizálni, mit szeretnénk, ehhez hozzáigazítjuk, mire vagyunk képesek. Vegyük figyelembe először a rendelkezésre álló időt. Hiába akarjuk megkerülni a földet, ha erre csupán egy-két hetünk van. Ne essünk a túlvállalás hibájába, miszerint növeljük a napi etapokat a távolabbi cél érdekében. Kalkuláláskor lehetőleg alá lőjük a napi távokat, hiszen egy defekt, egy lassú pincér vagy lekésett komp megnehezítheti a dolgunkat. A jól megálmodott motoros túra leginkább az úton zajlik, és nem a végponton. Az csupán egy indok, hogy ne céltalanul keringjünk két falu között.

 

galéria Túraszervezési tanácsok, 1. rész

 

Ha már tudjuk, mennyi időnk van, nyúljunk a zsebünkbe, törjük fel a malacperselyt. A nyugodt, zökkenőmentes túrához átlagosan napi 100 euró költséggel számolhatunk. Ebben benne van a benzin, étkezések, szállás, útdíj. Nyugati irányba ez növekedhet, kelet felé lehet kevesebb is. Semmi esetre se induljunk el centire kiszámolt pénztárcával. Ha tervezünk kompozást, vonatozást, esetleg extra helyen szállunk meg, azt minden esetben számoljuk hozzá pluszban. A pénz és idő tudatában rajzoljunk egy kört a térképen, mely a lehetséges fordulókat metszi át. Aztán kezdjük lecsupaszítani a kört, több lépcsőben. Először válasszuk ki, ahova biztosan nem megyünk, és azt, ami szóba jöhet, majd a maradékkal csináljuk ugyanezt. Tegyük ezt addig, amíg csak egy marad. Hozzunk fel érveket és ellenérveket a mérleg két serpenyőjébe. Semmi esetre se menjünk olyan helyre, amelytől félelem, unalom, idegenkedés uralkodik el rajtunk. A motorozás a féktelen szabadságot kell jelentse mindenkor. Legyünk tisztában a saját korlátainkkal, ne válasszunk nomád túrát, ha nem szeretünk sátrazni, kerüljük a nagyvárosokat, ha utáljuk a dugókat, zsúfoltságot.

 

Vegyük figyelembe a társak lehetőségeit is. Senkit ne sodorjunk olyan helyzetbe, amelyre nem képes. Ha azt mondja, nincs rá keret, ne győzzük meg az ellenkezőjéről. Hagyjuk ki a túrából, vagy igazítsuk hozzá a motorozást.

 

galéria Túraszervezési tanácsok, 1. rész

 

A távot, a szállásokat, étkezések minőségét szabjuk a szerényebb lehetőségekkel rendelkező társunk szintjére. A napi távokat a leglassabb, legkényelmetlenebb motor, legtapasztalatlanabb motoros igényei szerint alakítsuk. Legfőképpen ne vállaljunk túl nagy kompromisszumot. Keressünk minden szempontból azonos kvalitású társakat a túránkhoz.

 

Ha már csak egy cél maradt a körből, akkor kezdődhet az igazi izgalom, megtervezni az odautat. A legfontosabb, hogy fejben éljük át a leendő túra minden pillanatát, akkor nem maradhat ki semmi.

 

###

 

Az útvonal

 

Ha kiválasztottuk a célt, tudjuk, mennyi idő áll rendelkezésre, kezdődhet az útvonal megtervezése. Egy igazán jó túra mindig a két pont közötti utazásról szól, a valódi motorozásról. Az utak számozása segít a tervezésben, az egy számjegyű utak többnyire gyorsak, kevés kanyarral, nagy forgalommal, általában unalmas környezetben, amely elveszi a motorozás örömét. A kettő-három számjegyből álló utakon már kisebb a forgalom, cserébe az útminőség már nem makulátlan. Ezeken a részeken lassabb a tempó, viszont a táj kárpótol sok mindenért. A négy vagy több számmal jelölt, esetleg jelöletlen közútra csak a kihívást kedvelők merészkedjenek, hiszen ott egy nyomtáv, burkolatlan út is könnyedén előfordulhat. Ha van GPS-készülékünk, rengeteg időt spórolhatunk a tervezésnél, sőt a Google Earth segítségével még az útviszonyokat is felderíthetjük.

 

Tervezéskor használhatunk papírtérképet, útvonaltervező szoftvert, olvashatunk már kész leírásokat, amelyekből ötleteket meríthetünk.

 

Napi táv

 

A napi etapot meghatározni igen nehéz, hiszen tájanként, útvonalanként és motoronként is nagyon eltérő lehet. Nyugati irányban autópályán könnyedén teljesíthetünk akár 600 km-t egy nap, de ha hegyi szerpentinen kacskaringózunk, akkor még a 350 km is túlzás lehet. Kalkulálnunk kell tankolásokat, pihenőket, étkezéseket, valamint, ha nincs előre foglalt szállásunk, akkor annak a felkutatását is. A napon belüli távokat alakítsuk a motorokhoz, de 200‒250 km-nél ne menjünk többet egyhuzamban. Tájékozódjuk az esetleges határátlépés viszontagságairól. Azt is figyelembe kell venni már az elején, hogy mekkora csapatra számítunk, ugyanis a létszám növekedésével hatványozottan csökken a megtehető táv. Legyünk tisztában a résztvevők fizikai és mentális korlátaival. Ezek a dolgok nagyon fontosak, mert a túratársak nagyon hamar kinyilvánítják fáradtságból fakadó nemtetszésüket.

 

galéria Túraszervezési tanácsok, 1. rész

 

Látványosságok

 

Ha megvan a véglegesnek gondolt útvonal, kezdhetjük felderíteni az útközben fellelhető érdekességeket, látnivalókat. Gondoljuk át, mit néznénk meg, mit mutatnánk meg a többieknek, sőt az a legjobb, ha a többiek is beszállnak a keresésbe. A táv hosszától függően mindenki dobjon a „kalapba” pár dolgot, amelyet szívesen megnézne útközben. Ezeket összevetve kialakulhat a látványosságok listája, fontossági sorrendben. Érdemes tájékozódni a nyitva tartásokról, belépőkről, az útvonaltól való távolságról. Ha egy érdekességre sokat kell várni, vagy túl drága, esetleg nem tudunk egyszerre menni, inkább hagyjuk ki, de mindenképpen mérlegeljünk, megéri-e. Amikor ezen is túl vagyunk, az információk birtokában elkészítjük a fix útvonalat, megállásokkal, kijelölt étkezéssel, szállással, látványosságokkal.

 

A folytatásban a résztvevők és a túravezető fontosságáról, helyes viselkedéséről és a szállásfoglalásról olvashatnak.