Triumph Bonneville T120 (2016)

Angliában egy ház annál drágább, minél karakteresebb, minél inkább felismerhetőek rajta a régi vonások. Egy több mint százéves épületben lakni pedig igazi státuszszimbólum. Hasonló szellemben, azaz a tradíciókat és a célszerűséget egyaránt szem előtt tartva hódít a Bonneville T120 – már több mint fél évszázada.





Ugorjunk vissza a múltba, egészen 1959-ig, amikor is a Triumph bemutatta az első Bonneville T120-ast. Az amerikai sós síkság neve nem véletlenül került a típusnévbe, három évvel korábban itt nyerte meg Johnny Allen az angoloknak „a világ leggyorsabb motorkerékpárja” címet, 193,7 mérföldes, azaz 311 km/h-s rekordjával. „A motorok királya, a világ leggyorsabb motorkerékpárja” – szólt a hangzatos korabeli reklámszöveg, amely igencsak kívánatossá tette az akkoriban még csak 650 cm3-es soros kéthengerest. 15 évvel a nagy visszatérés, vagyis az új generációs Bonneville-ek 2001-es debütálása után alapjaiban újult meg az öttagú modellcsalád, köztük a legelső Bonnie nevét viselő T120.

 

Motorok Tesztek galériája Triumph Bonneville T120 (2016)
Kattintson a képre a galériához!


A Triumph konokul ragaszkodik az 57 éves mítoszhoz. Bőven találunk utalást az ősre, a legendás Bonneville-sziluett és az álló soros kéthengeres blokk egyértelmű kapocs. Az első teleszkópszárak gumiharangja, a vízszintesen futó kipufogódobok, a magas oldalfalú abroncsok, vagy éppen a gumi oldalbetétes tankforma és a hosszú, lapos ülés mind stílushű megoldás, barokkos túlkapások nélkül. Közben pedig lenyűgöző az a kifinomult mérnöki munka, ahogy a korszerű technikát álcázzák. A folyadékhűtés esztétikai büntetésével ugyanis szembe kell néznie minden motornak, Motorok Tesztek galériája Triumph Bonneville T120 (2016)amely bízik az Euro4 utáni létben. Így a Bonneville is elfogadta vízköpenyes sorsát, a Triumph-hoz méltó angol higgadtsággal. A radiátor diszkréten a kipufogóleömlők között bújik meg, fekete színével beolvad a háttérbe, míg a hűtőkör csövei egyáltalán nem láthatóak. Nem titkolják, de nem csináltak belőle nagy ügyet sem. A csiszolt élű hűtőbordák egyébként is elterelik róla a figyelmet.

 

Az injektorház viszont teljességgel karburátort utánoz. Ehhez még olyan funkció nélküli elemeket sem voltak restek bevetni, mint az ipari rézgyűrű vagy a máris régi hatást keltő alumíniumház. Épp csak a tetejéből nem áll ki a bovden. A korabeli fémházas légszűrőket idézi a perforált alumíniumborítás, a kipufogórendszeren nincs látható nyoma az oxigénszenzornak, és még olyan részletekre is jutott elegendő figyelem, mint a nagyon retró, barnásvörös gyertyapipa. A lánchajtás a fordított angol szellemben a jobb oldalon fut, a kislánckerék deklijén imádni való a fémháló.

 

Klasszikus formát, mégis funkciókban gazdag belsőt kaptak a műszerek. A kerek számlapú, mutatós sebesség- és fordulatszámmérőkben két kicsi – de sokat tudó – digitális kijelzőnek szorítottak helyet. A kötelezőkön túl fokozatkijelző, szegmenses üzemanyagszint-mérő, megtehető kilométerek száma, pillanatnyi és átlagfogyasztás olvasható le, de itt a választható motortérkép és a kikapcsolható kipörgésgátló visszajelzője is. És máris az angolok egyik kedvenc témájánál vagyunk, az időjárásnál. Ez nem csupán egy afféle közhely, tényleg a legáltalánosabb beszédtéma. Teszik ezt mindenféle érzelmi megnyilvánulás nélkül, így megtudhatjuk, hogy már megint esik, esetleg azt is, hogyan esik, de hogy ez miképp érint bennünket, arról már nem illik nyilatkozni. A T120 épp ilyen jó modorban fogadja az időjárás változását. Száraz? – kapcsoljon Road módot. Nedves? – kapcsoljon Rain módot. Semmi idegeskedés, bosszankodás vagy rosszallás. Elsőre fel sem tűnt, hogy még gyári, kétfokozatú markolatfűtés is van, kapcsolója épp annyira tartózkodóan húzódik meg a bal markolat tövében, mint a klasszikus, krómszegélyes kerek lámpába rejtett LED-es nappali menetfény vagy az USB-csatlakozó a mobil eszközök töltéséhez. A felületek minősége – beszéljük akár a polírozott, a krómozott vagy a festett részekről – nem lehet vitatéma. Az egész motor masszív, egészségesen robusztus benyomást kelt. Igaz, szinte nincs is műanyag, a sárvédők, az oldalburkolatok is mind fémlemezből készültek.

 

 

Motorok Tesztek galériája Triumph Bonneville T120 (2016)

 

Az üléspozíció 180 centiméteres és afölötti magassághoz tökéletes. Persze nem kell kényelmetlenségtől tartaniuk a kisebb termetű pilótáknak sem. Esetükben a lábletételnél kicsit útban van a felségjellel is ellátott lábtartó – el kell dönteniük, hogy vádli mögé vagy sípcsont elé szeretnék inkább. Az ülés kéderrel varrott élei dörzsölhetik a combot, és a hengerfej melegíti a térdet. Hogy ez hátrány, vagy éppen előny, azt persze ismét az örök téma, az időjárás dönti el. A normális méretű férfiemberek azonban csak csodálkozó szemekkel nézhetnek e felsorolás hallatán, ők ebből semmit sem tapasztalnak. A kéz a széles, természetes vonalú kormányon pihen, a hát majdnem teljesen egyenes. Határozottan kényelmes, még ha ergonómiailag nem is mérhető össze a modern túraendurókkal. Az üléspozíció is része a „megállt az idő” koncepciónak – de hát pont ezt keresik azok, akik a klasszikus modelleket értékelik.

 

###

 

A kép és a vezetési élmény tökéletes összhangban van. A fejlesztők nagyon ügyeltek arra, hogy a 900-asról 1200-asra hizlalt blokk karaktere alátámassza a motor által sugallt képet, attól a pillanattól kezdve, hogy megnyomtuk az indítógombot. Az új fejlesztésű motornak sajátos karaktert ad a 270°-ban elékelt főtengely, amihez igen kellemes kipufogóhang is tartozik. Diszkrét, mégis lehengerlő. A mechanika szinte néma, csupán 5000-es fordulaton kezd kissé vibrálni. De ezek szükségszerű rezgések, nem zavaróak. A nyomatékra hangolt HT (High Torque) blokk tisztán, egyenletesen húz már 1200/min-tól. Alig több mint 1600-as fordulaton már nyugodtan feljebb kapcsolhatunk. A sebességváltás annyira precíz és finom, mintha elektromos kapcsoló lenne. Azonban a legjobb hangélményt akkor élhetjük át, amikor a fordulatszámmérő mutatója 2500 és 3500 között seper végig. Itt még persze koránt sincs vége, teljesen egyenletesen húz túl a 6000-es számon. De legyünk bármely fokozatban, legyen bármekkora a fordulatszám, minden határozottabb gázmozdulatra megnyúlnak a karizmaink.

 

A futómű terén ismét emlegethetjük a klasszikust: dupla bölcsőváz, küllős kerekek, gumiharmonika mögé rejtett, 41 mm-es Kayaba teleszkópok és két, oldalra szerelt rugóstag áll szolgálatunkra. Karakterisztikájuk inkább lágyra hangolt, ami nagyon kényelmes rossz úton, de hajlamos kicsit belengeni. Ettől függetlenül a T120-at megszokni két percig sem tart. Minden simán, harmonikusan történik, és sokkal könnyebbnek tűnik, mint azt a kb. 240 kilós menetkész tömeg alapján várnánk. Persze nagyon alacsony a súlypont, és a széles kormány is egyszerűsíti a munkát. Minimális erőfeszítéssel vezethető, legyen szó városi forgalomról vagy kanyargós utakról. Utóbbi esetében további segítség, hogy a gumiválasztás esetében sem estek túlzásokba, elöl 100/90-es, hátul 150/70-es a méret. A magas oldalfalú, ám keskenyen fürge Pirelli Phantom 1977 óta gyári szerelése a Bonneville családnak, a legújabb Sportscomp éppen a T120-on debütált.

 

Motorok Tesztek galériája Triumph Bonneville T120 (2016)

 

A fékrendszert a Nissin szállítja, az elöl dupla, hátul szimpla tárcsafékhez fém fékcső jár és természetesen ABS. Teljesítményük teljesen megfelelő, de hirtelennek nem mondhatóak. A T120 angol hidegvérrel kezeli a szorult helyzeteket, ehhez persze adott minden műszaki háttér, mint a túlzott visszaváltások esetén kisegítő csúszó kuplung vagy a túl hirtelen jött nyomatékot megzabolázó kipörgésgátló.

 

A legújabb generációs Bonneville, ha megfelelő ember választja, tökéletes motor. Mondhatni örök darab. Bár lassan elárasztják a világot a retró motorok, a T120 a szó legvalódibb értelmében modern klasszikus. A stílushoz passzoló motorjával és futóművével, visszafogott, mégis lehengerlő karakterével kicsit mindenen felül álló jelenség. Igazi angol.