Honda CB125F

Rendszeresen kapom a szemrehányást a barátaimtól, hogy itt meg ott láttak motorral, de hiába intettek, nem volt semmi reakció. Bevallom, az út, a forgalom és a motor gyakran minden idegszálamat leköti, úgy adom meg az elsőbbséget egy járókelőnek, hogy közben nem veszem észre benne az ismerőst.





A Honda CB125F-fel azonban elmúlt a bukósisakvakságom. Végtelen kezes és kiszámítható – emiatt az ember menet közben egészen elfeledkezik arról, hogy a motorral foglalkozzon, hiszen itt semmi meglepő nem vár rá. Jut figyelem az utazásra, az épületekre, a járdán sétáló emberekre vagy éppen a tájra, a kalászba szökkenő gabonára, sőt még a szomszéd elcsatangolt kutyájára is.

 

A régi CBF125-öt 2008-ban mutatta be a Honda, és 2009 óta az egyik legkeresettebb 125-ös Európában. A könnyen kezelhető, olcsó motort 80%-ban a kezdők választották, és sok motoros iskolában ez lett az A1-es oktatómotor is. 2015 a CBF125 végét, vele együtt a CB125F születését jelentette, miközben a gyártás Indiából átkerült Kínába. De nem csak a név változott. Komoly modellrevízión is átesett a 125-ös, mostani formájával sokkal inkább beilleszkedik a CB500F, CB650F képviselte családba.

 

 

Bár némi hasonlóság megmaradt, de határozottan megkülönböztethető az elődtől. Lényegesen kisebb és modernebb lett a fejidom, és kecsesebb a hátsó rész is. Azzal, hogy tetemes mennyiségű műanyagot elveszített, sokkal harciasabbnak néz ki, ebben komoly szerepet kapnak a piros hátsó rugóstagok. Áttervezték a lámpákat, és az eddigi kétrészes nyerget egy darabból álló váltotta fel. Nem szembetűnően, de módosítottak az acélvázon. A lábtartók kicsit előrébb kerültek, a kormány közelebb, így még egyenesebb háttal ül rajta az ember, ez tágasabb érzést ad. Az új modell 17-es helyett 18-as abroncsokat kapott, ráadásul keskenyebbet is. Ez kissé korlátozza a gumiválasztást, a gyári szerelésű a kínai CST-től érkezik...

 

A teljes tesztet a Motorrevü 2015/09-es számában olvashatja!

 

Előfizetői akcióinkról ezen a linken tájékozódhat