Aki újra feltalálta a sportmotort

Amikor a Honda 1992-ben bemutatta a FireBlade-et, fejére állt a motorosvilág, hiszen alkotója, Tadao Baba újradefiniálta általa a korszerű sportmotor fogalmát. Minden idők egyik legbefolyásosabb motorkerékpár-konstruktőrének igaz története.





Forradalmi és zseniális, őrült és excentrikus, makacs és fanatikus. Környezete – barátok, munkatársak és vetélytársak – számára Tadao Baba ellentmondásos személyiség. Egyetértés uralkodik azonban akkor, ha munkásságát kell megítélni. Egy olyan korszakban, amikor a sportmotorok egyre gyorsabbak lettek, ugyanakkor alig lehetett uralni őket, Tadao Baba vázlata a Honda Fireblade-ről olyan volt, mintha egy másik világból érkezett volna. Egyrészt a kis termetű japán mindenféle hagyománnyal szakított, ugyanakkor szinte általános érvényű mintát alkotott a jövőbeli szupersportmotorok számára. Nem árt megemlítenünk, hogy Tadao Baba sosem tanult mérnöknek. „Az volt az álmom, hogy tesztelhessem a Honda motorjait. A valóságban azonban a saitamai gyárban a marógép mellett dolgoztam.” 1962-ben, érettségivel a zsebében Baba elszegődött a Hondához, de a továbbtanulás nem szerepelt az akkoriban 18 éves Super Cup 50 pilóta tervei között. Az első három év monoton munkával telt. A fiatal gyári munkás napirendjében a CB 72-höz és a CB 77-hez, a Honda akkori tömegjárműveihez készülő hengerfejek és forgattyúsházak kapták a legfontosabb szerepet. De 1965-ben egy csapásra megváltozott a világ Tadao Baba körül: „Az álmom egyszer csak valóra vált. Tesztpilótaként dolgozhattam a kutatási és fejlesztési részlegen.” Az üstökösszerű felemelkedés háttere: Baba indult a japán 125-ös bajnokságban, és különösen gyakorlott pilótának számított, aki 1970-ben ráadásul a bajnoki címet is elnyerte.

20 éve a pályán: Tadao Baba (68)
a Honda Fireblade atyja

Mindenesetre a Honda vezetője, Szojcsiro Honda is felfigyelt a lelkes versenyzőre a cégnél, ami egy életre szóló, bizalmas barátság kezdetét jelentette. A Honda tesztpilótájaként Baba elsősorban a manőverezési készségért és a stabilitásért, valamint a karburátor hangolásáért volt felelős. De autodidaktaként gyorsan tanult, és nemcsak a mérési eredményeket szállította, hanem rögtön a megfelelő megoldásokkal is előállt. Néhány év alatt Baba a Honda tesztközpontjának helyettes projektvezetőjévé lépett elő, és 1972-től már az utcai és terepmotorok fejlesztéséért felelt a hamamacui gyárban.

De igazán 15 évvel később jött el Tadao Baba ideje, amikor a felelős vezető, Jojcsi Oguma a szintén a céghez tartozó versenyrészleghez, a HRC-hez távozott. A bemutató projekt egy csapásra egyedül Baba kezébe került. „Naná, hogy baromi ideges voltam. Végül is ez volt az első önálló projektem. De bíztam is magamban. Imádok sportgépekkel motorozni. És semmi sem jobb annál, mint hogy menet közben tökéletesen uralod a gépet. Ezzel az ideálom is megvolt: az én motoromnak tökéletesen kézben tarthatónak kellett lennie, ugyanakkor az is elsődleges volt, hogy könnyen lehessen vele motorozni.”
Tadao Baba nagy stábra számíthatott, hiszen akár negyven fiatal mérnök és dizájner is dolgozott körülötte különböző szakterületekről. Baba számos ötletet merített tőlük, és igyekezett azokat harmonikus koncepcióvá alakítani. Szigorú irányelvből nem volt sok, még a lökettérfogat kérdése sem dőlt el – az első prototípusokban 750-es erőforrások működtek. A motorkerékpár tömegét illetően viszont Baba nem tűrt kompromisszumot. A projekt vezetőjeként 190 kilogrammot követelt munkatársaitól és e téren hajthatatlan volt – ami miatt végül „Buddha Babának” kezdték nevezni. „Visszatekintve el kell ismernem, hogy meglehetősen konokul és dühösen reagáltam.” Nem volt ez másképp a villánál sem. A sportmotoroknál a 80-as években jöttek divatba a korszerű fordított villák. Baba viszont ellenük érvelt, a teleszkópvillák kisebb tömege jobban tetszett neki. Végül az ős-Fireblade hagyományos villát kapott, viszont egy fordított villa markáns formáját idézte.

Tadao Baba a rajongói között. búcsúzóul a
Honda 2004-ben egy európai turnét
szervezett a legendás motorkonstruktőrnek

1989 nyarán Suzukában próbára készen áll az első prototípus. A tesztpilóták előtt Baba magabiztosan azt mondta: „Uraim, ma egy olyan motort próbálhatnak ki, amely új mércét fog felállítani a szupersport történetében!” Vajon tényleg olyan biztos volt benne? Baba egyszerű válasza ma: „Az eredmények megfeleltek a várakozásoknak…” Míg a tesztpilótákat gyakorlatilag sorra katapultálta a prototípus hatalmas teljesítménye, Baba meg volt győződve arról, hogy a Fireblade koncepciója működni fog.

Egyáltalán: Baba nem az a tipikus mérnök, aki kezeslábasban, felírótáblával a kezében szorgoskodik a boxutcában. Sokkal gyakrabban lehetett találkozni vele kint a pályán, a tesztpilótákkal párbajozva, amelyek viszont számára gyakran a kavicságyban végződnek. „Hallottam arról, milyen hírem volt mint állandóan bukó pilóta – mosolyog Baba ma –, a csapatomból egyesek azt állítják, hogy a Fireblade minden modelljével elestem már legalább egyszer. Én viszont azt hiszem, ez csak néggyel vagy öttel történt meg…”

Pontosan húsz évvel ezelőtt mutatták be Baba első Fireblade-jét, az SC28 elnevezésű modellt – egy máig élő motorkerékpár-dinasztia első tagját. Baba egészen nyugdíjazásáig, 2004-ig felelős maradt a Fireblade-projektért. A 2002-es modell, a 954 cm3-es SC50 az utolsó generáció, amelyet még személyesen ő tervezett: „Amikor átadtam a projektet Kiojcsi Josiinek, az volt az érzésem, mintha a fiam költözne el otthonról.” A Honda egy apró, ám jelentős módosítással tisztelgett Baba előtt a modell nevében: a FireBlade-ből a Tadao Baba utáni korszakban Fireblade lett, kis b-vel.
És vajon mit csinál a jó erőben lévő 68 éves nyugdíjas manapság? „Kis cikkeket írok egy japán motoros újságnak, és golfozok. De a golfozás nehéz, a motorozás pedig egyszerű, így gyakrabban motorozom 954-es Fireblade-emmel – amely egyébként a legjobban megközelíti számomra az ideális sportmotort.”



De szárnyra kelt egy olyan híresztelés, amelyet sürgősen tisztáznunk kell. Arról van szó, hogy Tadao Baba a nyugdíjazása után titokban beosont a gyártócsarnokba, hogy üzeneteket küldjön a jövőbeli Fireblade-pilótáknak. „Ez igaz – meséli Baba-san – az idomok belső oldalára olyan üzeneteket írtam, mint „jó utat” és „jó motorozást”…

A benzines hordón cigarettázva - Dave Hancock (56) ma a Honda Europe fejlesztési vezetője, az első Fireblade óta ismeri Tadao Babát
Micsoda borús nap: 1989-ben Japánba repültem a Honda FireBlade első prototípusának tesztelésére. Az ég ólomszürke volt, és azt hiszem, egész Suzukában nem lehetett egy száraz foltot találni. Csak gyorsan be a boxba. Ott ült egy kis ember egy benzines hordón, és a legnagyobb lelki nyugalommal cigarettázott. Így találkoztam először Tadao Babával.

Elképesztő volt együtt dolgozni vele. Számomra Baba igazi filozófus, aki igazán törődött motorkerékpárjaival, időről időre megsimogatta őket, beszélt hozzájuk. Ha mi, fejlesztők egy új ötlettel vagy javaslattal álltunk elő az új Fireblade-modellt illetően, akkor gyakran gorombán és ingerülten reagált. A következő találkozáskor aztán azt láttuk, hogy megvalósította az ötletünket – persze csak ha ésszerűnek tartotta azt. Tényleg rendíthetetlen volt, és valahogyan pontosan tudta, mikor van igaza. Sosem láttam számítógép mellett ülni, állandóan kis cetlikre jegyzetelgetett. Még a kiértékeléseket is kézzel írogatta.

A Hondánál Baba már-már az udvari bolondok szabadságát élvezte. Amikor elindultunk a Fireblade-del a Man-szigeti versenyen, megjelent, és előhúzott egy láncot a bőröndjéből, amit igazából a suzukai nyolcórásra szántunk. Baba rövid úton „kölcsönvette”, és a TT után visszavitte Japánba.

Európai utazgatásaink során állandóan meg kellett állnunk miatta, cigarettaszünetet tartani. Ebben sem ismert kompromisszumot. Szerintem mára az összes európai autópálya-pihenőt ismeri. De mindenekelőtt egy hihetetlen pozitív embernek ismertem meg, aki akkor sem veszítette el jókedvét, ha éppen nem jöttek össze a dolgok. Egyszer vett magának egy igen drága bőröndöt, amit aztán a reptéren összetörtek. Egyszerűen átment rajta a csomagszállító autó. A teljes ruhatára tönkrement, Baba pedig alig tudta abbahagyni a röhögést.

Mi, tesztpilóták állandóan olyan üzeneteket találtunk a motoron tőle, mint „biztonságos utat” stb. Pedig ő volt az, aki állandóan elesett – pedig tényleg jó pilóta! Egyszer Doningtonban a TT-bajnok Ron Haslamtól kölcsönkért egy Fireblade-et. Fél óra múlva a kavicságyban landolt. Ron meg sem tudott szólalni…”