Segítségnyújtási kötelezettség

Szinte minden nap áthajtok a főváros egyik forgalmas csomópontján, amelyen emberek ezrei rohannak keresztül néhány perc alatt. A Baraka című film egyik jelenete jut eszembe róla, ahogy az Egyesült Államok valamelyik nagyvárosának utcáit felülről mutatja a kamera. Talán Philip Glass zenéje fut alatta, mindenesetre az autók mintha a zene ütemére torlódnának fel, majd indulnának el újra, hogy szabályos rend szerint történjen meg újra és újra ugyanaz.





A baraka ősi szufi szó, valami olyasmit jelent: áldás, lélek. Amikor a fenti jelenetet látom a filmben, vagy amikor azon a bizonyos csomóponton haladok át nap mint nap, akkor nem a lélek, hanem a lélektelenség jut eszembe. Meg a fásultság. Hogy csak toljuk a szekeret, de nem látjuk át az egészet. Úgy bámulunk magunk elé, mint a film másik képkockáján, a japán metróban az utasok. Nézzük őket, és a zene hatására totálisan értelmetlennek tűnik a rohanásuk.

 

Abban a bizonyos csomópontban fényjelző készülékek működnek, szinte soha nem romlanak el, mégis az elmúlt hetekben különös dologra lettem figyelmes: Rendőröknek kell időnként közbeavatkoznia, mert a járművek vezetői anélkül „zúdulnak be” a kereszteződésbe, hogy megfontolnák, a zöld jelzés tartama alatt átérhetnek-e rajta. Amíg a rendőrök el nem kezdték itt áldásos tevékenységüket, sokszor voltam tanúja annak, amikor a megindulni akaró keresztirányú forgalom rátorlódott néhány zseni autójára, akinek nem sikerült megfigyelni, hogy mennyien haladnak be előtte és ehhez képest hányan tudják elhagyni a kereszteződést.

 

 

Vannak az életben magától értetődő dolgok. A fent leírt helyzetre is van egyértelmű szabály. Meg arra is, hogy segítünk egymáson, ha kell. És ugyan mikor kellene jobban, mint amikor a másik bajba kerül? Bajba kerülés szempontjából a közlekedés igazán produktív terep. Ezért is gondoltak arra a KRESZ megalkotói, hogy a segítségnyújtási kötelezettséget belefogalmazzák a jogszabályba. Az ide vonatkozó rendelkezések a következők:

 

58. § (1) A balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtani és az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni.

 

(2) Ha a baleset halált vagy személyi sérülést okozott, a balesetről a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesíteni kell és a lehetőséghez képest gondoskodni kell a nyomok megőrzéséről; a helyszínt csak az intézkedő rendőr engedélyével szabad elhagyni. Ha a baleset veszélyes anyagot szállító járművel következett be, a balesettel nem érintett járművek vezetőinek is haladéktalanul értesíteni kell a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) a balesetről, közölni kell a jármű narancssárga alapszínű tábláján feltüntetett számokat.

 

(3) Ha a rendőrhatóság értesítése a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében nem kötelező, de valamelyik érdekelt a baleset miatt rendőri intézkedést kíván és a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesíti, a balesettel érintett járművek vezetőinek a rendőri intézkedést meg kell várniuk.


A rendőrhatóság értesítése, illetve rendőri intézkedés hiányában a balesetben érintettek kötelesek személyazonosságukat egymás számára, kölcsönösen hitelt érdemlően igazolni és megnevezni azt a biztosítót, amellyel a járműre felelősségbiztosítási szerződést kötöttek. Ha a baleset folytán megrongálódott jármű vezetője nincs jelen, a károkozó köteles személyi adatait és biztosítója nevét erre alkalmas módon a helyszínen hátrahagyni és az esetet a felelősségbiztosítási jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően a biztosítónak bejelenteni.

 

 

(4) Ha ‒ akár a (2), akár a (3) bekezdés alapján ‒ rendőri intézkedés válik szükségessé, a rendőri intézkedés megtörténtéig a vezetőnek szeszes italt fogyasztania tilos.


(5) Személysérülést okozó baleset és járműkigyulladás esetében a balesettel nem érintett járművek vezetői is kötelesek a tőlük elvárható segítséget nyújtani. A jármű vezetője a segítségnyújtáshoz a járművön készenlétben tartott elsősegélynyújtó felszerelést, valamint a tűzoltó készülékkel ellátott jármű vezetője a tűzoltó készüléket a kigyulladt jármű oltásához köteles használni, illetve a segítségnyújtó rendelkezésére bocsátani.

 

(6) A forgalom zavartalanságát ‒ a lehetőséghez képest ‒ baleset bekövetkezése esetén is biztosítani kell.

 

Szerintem ezekben a szabályokban semmi meghökkentő nincs, csak olyasmit mondanak ki, amit az erkölcsi szabályok alapján is elvárunk egymástól. Mégis: Emberek tucatjai buknak meg nap mint nap az erkölcsi vizsgán, amikor többnyire a maguk okozta baleset után úgy hagyják el a helyszínt, mint a színházlátogató a ruhatárat. Mint akik végeztek odabent, és most indulnak a dolguk után.

 

A Btk. szerint aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

 

(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.

 

Nos, vajon mit jelent a „tőle elvárható” segítség? A bírói gyakorlat szerint elsősorban a meggyőződést. Vagyis hogy ki-/leszállok a járművemből/-ről, és vizuálisan vagy verbálisan tájékozódom arról, hogy a másikkal mi történt. Akár nyilvánvaló, akár kétséges, hogy a sérülés mennyire súlyos. Mindenképpen telefon után kell nyúlnom, mert a meggyőződéssel természetesen még nem teljesítettem mindent, amit elvárnak tőlem. Megfelelő felszerelés hiányában még egy orvos sem feltétlenül tudja megítélni, hogy valaki milyen sérülést szenvedett. És még egy fontos dolog: meg kell várnunk, amíg a mentő odaért. Mert egy mentő is keveredhet dugóba, eltévedhet, vagy balesetet szenvedhet. Nem lehet ezért magára hagyni valakit, akihez én vagy más személy már mentőt hívott. Arról nem is beszélve, hogy az életmentő beavatkozásokra a mentők megérkezéséig is szükség van.