Royal Enfield Himalayan

A Royal Enfield, a világ egyik legrégebbi és hagyományokban leggazdagabb motorkerékpár-gyártó cége egy allrounder motorkerékpárt dobott piacra, amely hamarosan Európába érkezik. De vajon mi keresnivalója van egy mindössze 25 lóerős, 185 kilogrammos, négyszázas egyhengeresnek ezen a teljesítményorientált vidéken? Erre egy menetpróba keretében kerestük a választ.





A gödör hatalmas volt. „Most vége a dalnak” – futott át a fejemen. De a motor elnyelte a krátert, tartotta az ívet, és jól irányítható maradt. A Kolhapur és Goa közötti útszakasz már csak az egykori burkolat romjaiból, koszból, laza kavicsokból, aszfaltdarabokból, lyukakból és kitörésekből áll. Ki gondolta volna, hogy ez a motor mégis túljut rajta? Hiszen csak 185 kilogramm, 411 köbcenti és 25 lóerő.

 

Hát, ez bizony nagyon kevés, nem? Indiában, Ázsia és Dél-Amerika nagy részén nem. Ezek azok a piacok, ahol nagy sikereket várnak a Himalayantól. Itt emberek milliói járnak 100 és 200 köbcenti közötti kis motorokkal. Nem élvezetből, hanem mert ez alapvető szükséglet. Velük mennek dolgozni, viszik iskolába a gyerekeiket, bevásárolnak, kereskednek. A motorkerékpár az életben elérhető – bármilyen apró – siker alapja.

 

Motorok Tesztek galériája Royal Enfield Himalayan (2017)
Kattintson a képre a galériához!

India északi részén, ahol a világ legmagasabb hegysége, a Himalája kezdődik, a körülmények különösen kemények. A szűk, meredek és bukkanókkal tarkított ösvények mellett a nagy magasság miatti kevés oxigén is nehezíti a motoros dolgát. Aki itt haladni akart, terhet akart magával vinni vagy turistaként szerette volna élvezni a lenyűgöző tájat, annak eddig különböző klasszikus utcai Royal Enfield modellekre kellett hagyatkoznia. Az ősrégi konstrukciókon alapuló kétkerekű masinák állandóan leértek, felborultak, de végül valahogy általában mégis továbbjutottak.

 

Ez évtizedekig így ment, amikor is Siddhartha Lal vette át a Royal Enfield irányítását. A karizmatikus menedzser – aki az Eicher Motors-nál Ázsia egyik nagy haszongépjármű-gyártóját is igazgatja – több mint 10 évvel ezelőtt a Royal Enfieldet 100 százalékban az Eicher leányvállalatává tette. Azóta a cég példátlan sikereket élt meg.

 

Amikor szenvedélyes motorosként Siddhartha a Himalája hegyei között ismét egy Bullet nyergében utazott, világossá vált számára, hogy erre a vidékre egy olyan járműre lenne szükség, amelyen sokkal könnyebben lehetne venni a kemény körülmények között felmerülő akadályokat. Egy olyan motorkerékpárra, amely emellett indiai felhasználói egyéb igényeit is ki tudná elégíteni: például kicsi az ülésmagassága, hiszen az ázsiaiak inkább alacsony termetűek. Nagy a szabadmagassága, ugyanis az utak minősége igen gyatra. Nagy a szervizintervalluma, hiszen a műhelyben töltött idő kiesést jelent és pénzbe kerül. Hosszú élettartama, mivel arrafelé csak ritkán engedhet meg valaki magának egy új motort. Ezenkívül fontos még a könnyű motorozhatóság, a kis fordulókör, a jó manőverezési készség, a jó menetkultúra, az alacsony fordulaton leadott nagy nyomaték, a kevés elektronika, a megfelelő hatótávolság, a nagy terhelhetőség és a kellő rugóút.

Motorok Tesztek galériája Royal Enfield Himalayan (2017)

 

A nagy teljesítményű motorok által elkényeztetett nyugati újságíró, aki nem ismeri ezt az egész történetet és magát Siddharthát, az első kilométerek után csak azt fogja megállapítani, hogy bár a Himalayan nagyon stabilnak tűnik, mégis nagyon nehéz és nagyon lágy. Fékei a nagy tárcsaátmérő ellenére csak mérsékelten harapnak, a rugózó elemek érzéketlenül reagálnak. A váltó rendben van, csak nehéz üresbe tenni. A kidolgozás minősége valahol a rusztikus és az „elmegy” között van, az egész motor az archaikus és a korszerű megoldások sajátos elegye.

 

De aztán hagyod, hogy átjárjon India hangulata, és azért utazol, hogy odaérj. Észreveszed, hogy a látványra hatalmasnak tűnő egyhengeres 2500 és 4000/min fordulat között annyi nyomatékot ad, ami minden nehézségen átsegít. Egyszerre már nem is tudod, hogy melyik sebességfokozatban is mész éppen, de ösztönösen a megfelelőt választod. Mindegy, hogy aszfalton vagy terepen haladsz, valamiféle meditatív flow-élményben lesz részed, eggyé válsz a motorral. Az egyszerű felépítésű, kis sűrítésű, hosszú löketű motor menetkultúrája meglepően jó, és olyan telt hangja van, ami ebben a lökettérfogat-osztályban nem fordul elő egyetlen másik motornál sem.

 

 

Meglepődve állapítod meg, hogy a mérnököknek Siddhartha minden kérését sikerült teljesíteniük. A motor nagyon kiegyensúlyozottnak hat, elképesztően kezesen kanyarodik, egyenesfutása teljesen stabil. 185 kilogramm? Menet közben érzésre legfeljebb 150. Ezenkívül jó az ergonómia, keskeny, de kényelmes, és az utas számára is megfelelő az ülés. A karcsú a tank megkönnyíti az állva motorozást, és 15 literes űrtartalmával több mint 350 kilométeres hatótávolságról gondoskodik. Szélvédelme hatékony, az elektronikus műszerfal felszereltsége az analóg műszerekkel, digitális kiegészítő információkkal és iránytűvel átlagon felüli. Elöl 21, hátul 17 colos kerekeken gurul, amelyekhez egy csomó gumiabroncs megfelel.

 

Motorok Tesztek galériája Royal Enfield Himalayan (2017)

 

A Goa felé vezető úton sok 350-es és 500-as Royal Enfieldet előzünk meg, amelyek a rossz utakon már 50 km/h-nál túlterheltnek tűnnek. A Himalyan 80–100 km/h-val száguld el mellettük stresszmentesen. A jobban aszfaltozott egyenesekben 130 km/h a vége. Úgy tűnik, tartósan 90 km/h és 4000/min körül érzi magát a legjobban. Az SOHC vezérlésű egyhengeres teljesen új konstrukció, egy Enfieldhez képest modern hengerfejjel, dugattyúval és hengerrel, a mai egyhengeresekkel összehasonlítva nagyobb kivitelben.

 

Apropó, más egyhengeresek. Vajon egy 450-es KTM nem sokkal jobb, mint egy Himalayan? Persze. De sem a terhelhetősége, sem a hatótávolsága nem alkalmas hasonló túrákra, nem ilyen kényelmes, nem szállnánk le róla ilyen lazán, és nem maradnánk ilyen nyugodtak bármilyen helyzetben menet közben.

 

Kinek lehet tehát jó egy Himalayan Európában? Olyanoknak, akik nagyra becsülik a klasszikus Royal Enfieldek sármját. Olyanoknak, mint francia kollégánk, Rico, aki egész életét Harley-kon töltötte, és most a Himalayan révén egyfajta enduró-choppert fedezett fel. Már meg is rendelte. Azoknak az endurósoknak, akik szeretnének ismét megélni valami olyasmit, mint az XT-korszak eredeti szelleme, vagy akiknek eddig mindenhol túl magas volt az ülés. Azoknak a lelassult motorosoknak, akiknek a túlzott teljesítmény és a bőséges szabályzóelektronika már nem nyújt elég élvezetet. Talán olyanoknak is, akik egy városi robogót keresnek, amely a nagyváros dzsungelében is mindenhová eljut.

 

Motorok Tesztek galériája Royal Enfield Himalayan (2017)

 

Siddharthának nincs szüksége az európai piacra, hiszen a Himalayan Indiában már bombasiker. Átszámítva nagyjából 780 000 Ft-ba kerül, ezért a pénzért rengeteget ad. Európába állítólag nagyjából hat hónap múlva érkezik az Euro 4-konform, ABS-szel és befecskendezéssel ellátott, minőségében jobb Himalayan. Az ára? Valószínűleg úgy másfél millió forint körül áll majd meg. A teljesítménye marad annyi, mint az eredetinek. Meg vagyok győződve arról, hogy az európai rajongók ennek ellenére is venni fogják, És a többiek? Semmi sem kötelező, bármi lehetséges – mondja Siddhartha.