A magyar motor fennmarad a vízen

A hazai motorgyártás felélesztéséről időről időre röppennek fel hírek. Hallottuk, hogy lesz Suzuki blokkos magyar Pannónia, Sherco blokkos magyar Danuvia, mutattak be prototípust Várpalotán, hallottunk információkat pályázati pénzekről, újabban pedig pereskedésről. Csak a magyar motorról nem jöttek újabb hírek. Eddig…





Tavaly nyár elején bejárta a hír a világsajtót: egy magyar ember motort készített. Megjelent a napilapok oldalain, bulvárlapokban, webportálokon, még a német Motorrad is beszámolt róla. A Reuters beválasztotta az év nagy őrültségei közé. Az építő, a tiszaörsi Puskás István egy csapásra híres lett. Mit híres, világhírű! Úgyhogy Szentgyörgyi Albert, Teller Ede, Cicciolina és több más hazánkfia mellett még egy famotorépítővel is gazdagodott a világhírű magyarok panteonja.

Míg azonban Teller Ede tömegpusztító fegyverrel, Cicciolina pedig egy csomó dühös és titokban mérhetetlenül irigy háziasszonnyal, addig Puskás István munkássága egy szinte minden ízében környezetbarát közlekedési eszközzel ajándékozta meg az emberiséget. Egy famotorral!

Bár a famotor még nem teljesen környezetbarát, de már most sokkal zöldebb, mint a legzöldebb Honda, Audi, vagy valami svájci elektromos kütyü. Egyedül a hagyományos erőforrás vár még alternatívára, de a további tervekről majd a maguk helyén szólunk.

Puskás István Tiszaörsön él, és traktorosként dolgozik, de a napi munka nem elégíti ki ezt a hihetetlenül sokoldalú embert. Ugyan keze és lába naphosszat traktort vezet, ám a lelke máshol jár, elméje szüntelenül újabb és újabb terveket forgat. Ez a kreatív elme az elmúlt két évben a famotor elkészítésén dolgozott. Épített ő már előtte is fura közlekedési eszközt, az amúgy csendes, hétköznapi életet élő faluban már fel sem néznek az emberek, ha egy hölgy – István felesége – csodálatos fabiciklivel érkezik a közértbe, hátul aranyos kis fából készült bevásárlókosárral, elöl kosszarv kormánnyal. Nem kosszarvszerű kormánnyal, hanem kosszarv kormánnyal! És ez már a fabiciklikből is legalább a harmadik volt, szóval a famotort amolyan logikus, szinte szükségszerű folytatásnak is tekinthetjük.

Motorok Puskás István famotorja 92

A munka gyakorlati része a téli tüzelő megvételével kezdődött – István valamivel többet rendelt a szokásosnál –, és a fa válogatásával folytatódott. A hitványából tüzelő lett, a javából motor. István már csak anyagi helyzeténél fogva is csakis kis költségvetésű álmokat dédelgethetett, a pénzt a fantáziájával és tehetségével kellett kipótolnia, és ezalatt ne nagyszabású bankrablási tervet értsenek, hanem mesterségbéli ezermestertudást.


###

Az első generációs változat erőforrása – mint az elején írtuk – még hagyományos, fémből készült, benzintüzelésű robbanómotor volt. Egy réges-régi, 50 cm³-es Simsonból származott, ám a mesternek hamarosan be kellett látnia, hogy tévedett, a másfél lóerő ugyanis kevésnek bizonyult a célhoz. A famotor második generációja – ha úgy tetszik, modellfrissített változata – már egy kis Polski erőforrását kapta meg.

Hadd ejtsünk pár szót a famotor elkészültéről. A munka során István az egyszerűsített megoldásokat választotta. A kis Polski blokkot letette a földre, kétoldalt mellé fektetett egy-egy lécet, ezek lettek a motor hátsó kerekét tartó villák. Bicikliépítés közben szerzett tapasztalatait kiegészítette egy-két motor tanulmányozásával, és masszív akácfából bölcsővázat épített a blokk köré. Az első villa hosszát és dőlésszögét szemre határozta meg, így öntudatlanul is egy chopper formáit hozta létre. Nem bonyolította túl a dolgot, ahol úgy érezte, hogy erősítésre van szükség, ott erősítést alkalmazott, ahol úgy ítélte meg, hogy elkelne egy kis díszítés, ott díszített, motívumként őzszarvakat használt. A fényszóróházat és a tükrök házait maga marta, a tükrök szárait ő esztergálta. Az ülés háttámláját is saját kezűleg kontúrozta, az utolsó csavart is ő csavarta be. A kormány – ne feledjük el, magyar motorról van szó – szürke szarvasmarha szarvából készült. Az oka egyszerű, Tiszaörsön található az ország egyik legnagyobb szürkemarha-gulyája. Amikor kérdeztük, hogy miért nem lett a kormány még szélesebb, akkor István azt válaszolta, hogy azért az már csak feltűnő, ha az egytonnás bika szarv nélkül mászkál a legelőn. Ezt a kisebb szarvat főnökétől kapta hozzájárulásként. A szürkemarha-szarv visszatérő elem a motoron, a két szokatlanul előremeredő kipufogó borítása is ebből készült.

A kis Polski blokk váltó nélkül hajtja a motort, a leáttételezést két, ékszíj hajtotta tárcsával oldotta meg István. A második ékszíj pedállal spannolható, megfeszített állapotában hajt, laza állapotban nem, ez a zseniálisan egyszerű megoldás helyettesíti a kuplungot. A hátsó fék a motorépítés hőskorából származó szalagfékes megoldás, amikor is egy karral lehet a keréktárcsán lévő szíjat megfeszíteni, és az így keletkező súrlódás lassítja a kereket. István motorján a bal térdnél lévő karral végezhető mindez. 

Apropó, kerekek: azokat is István készítette. A felni magja kör alakú, tömör fa, az abroncsot  sablon mentén kivágott, összeillesztett hatod körívek tartják a helyén. Az üzemanyagtank István szerint nem is nagyon lehetne más, mint egy hordó. Természetesen egy maga gyártotta hordó. Aztán hozzátette, hogy a dongákon belül található egy fémhordó is, ami hogy, hogy nem, söröshordó volt valaha.
– Famotor, benzin, hő és szikra. Jobbnak láttam így – mondta nevetve.



Egy ilyen kaliberű emberrel való beszélgetés inspirálóan hat az emberre. Önkéntelenül is elgondolkodtunk a lehetséges továbbfejlesztéseken. Például az erőforrással kapcsolatban. Hogyan lehetne leszámolni a szénhidrogénfüggés két évszázados terhével, és bioenergiával hajtani a motort? Például lehetne mókuskerék a hajtómű, amelyben fajtanemesítések és keresztezések – nem génmanipulációk (!) – során kitenyésztett mókurukat kellene telepíteni. A mókuru a fekete mókus és a törpekenguru párosításából születő, hatalmas combizomzattal rendelkező hajtóműállat lenne. Egyben olyan aranyos kinézetű, hogy helyettesítheti a mindent összepisilő macskát és a zajos kutyát is, házi kedvenc minőségben. Az egyetlen gondot a felszabaduló, hatalmas erő kordában tartása jelentené. Amint ez is megoldódna, a mókuru hajtotta famotor kézzelfogható valósággá válna, forradalmasítva ezzel az autó-motor sportot, és az egész szállítást, közlekedést is, úgy általában.
A légi közlekedés gondjainak megoldása azonban még váratna magára.