Pókember, Batman és a Macskanő

Egy csomó szuperhős, film- és képregényfigurák; erősek, gyorsak, legyőzhetetlenek és csodálatosak. Pedig egy kis csodához nem kell tudni felhőkarcolókon röpködni.





− A Pókember a legerősebb! Meg a legügyesebb is!
− Na és a Superman?
− Azért az is erős…
− A Macskanőt ismered?
− Igen. Meg a Szupernőt is… De azok nem olyan erősek.
− Na, és a Batman? − hallgatás. A Batmant azért nem lehet csak úgy elintézni, mint a Macskanőt. Elhatároztam, hogy a végére járok a dolognak.
− Na, figyelj! De melyik a legerősebb? A Batman, a Pókember vagy a Superman? De most komolyan…
Dacos csönd. Mérlegel, jár az agya: hűséges legyen, vagy igazat mondjon? Végül, ha nem is könnyen, de kimondja:
− Hááát… a Superman. De én a Pókembert szeretem a legjobban.

 

Motorrevü rendezvények Pilisi gyermekmotoroztatás


Aztán még elbeszélgettünk, de már jelentéktelenebb dolgokról, mint például, hogy mi lesz a szombat délelőtti program.
Ez a beszélgetés nem indult valami könnyen. Szombat reggel vagy húsz motor gördült be a pilisi gyermekotthon parkjába. Még csak pár gyerek lézengett a kastélyépület előtt, a türelmetlenebbje. Valamivel későbbre vártak minket. De nagyon vártak. Kicsik és nagyok egyaránt. A gyermekotthonban vagy ötven gyermek él. A szüleik lemondtak róluk, de olyan is akad közöttük, akitől eltiltották a szülőket. Élik a maguk életét, kicsik és nagyok együtt, egy sajátos világban, párhuzamosan a miénkkel. Mi nem nagyon tudunk az övékéről, ők valamivel többet tudnak a mienkről. Tudják, hogy vannak családok, ahol együtt élnek a gyerekek és a felnőttek. Ha kimennek az otthonból a nevelőkkel, akkor látják, hogy egyes gyerekek a szüleikkel mennek az utcán valahová, a szüleik fagyit vesznek nekik, meg mindenfélét, és még beszélgetnek is velük.

 

Motorrevü rendezvények Pilisi gyermekmotoroztatás
Bár az NC700 valóban barátságos
motor, azért itt még láttunk némi
megilletődöttséget. A nagyobbak
akár már indultak is volna


Érkezésünkre aztán előkerült mindenki, aki élt és mozgott. Ekkora motoros tömeg már mindenkinek tetszett. Nevelőnek, portásnak, konyhás néninek, és persze a kölyköknek. Körbevették a motorokat, felültek rájuk, fényképezkedtek rajtuk, ismerkedtek a motorosokkal. Egyszer csak észrevettem egy pöttöm kis klambót, amint magányosan, komoly ábrázattal ült a lépcsőn, Úgy tűnt, mint aki menni készül valahová. Hátán pókemberes hátizsák, fején félrecsapott pókemberes baseballsapka, szemén piros napszemüveg, a szárán… pókhálóba kapaszkodó Pókember. Leültem mellé, de eleinte nem nagyon akaródzott beszélgetnie velem. De aztán megértettem, hogy a Pókember tényleg rendkívül ügyes. Minket is összehozott egy kicsit. Annyira még azért nem jutottunk, hogy elmosolyodjon, de azért már legalább megbeszéltük ezt a dolgot Batmanről, Supermanről és a Pókemberről.

 

Motorrevü rendezvények Pilisi gyermekmotoroztatás
Szemöldök és egyik újdonsült csodálója


Időközben érkezett még vagy tíz motoros, ők egy találkozóra menet úgy döntöttek, eljönnek a Motorrevü által szervezett gyermekmotoroztatásra. Majd megjött Angyal Balázs, vagyis Szemöldök, a magyar stunt élet egyik vezéralakja is, egykori és remélhetőleg jövőbeni világbajnoka, aki vagy 200 km-t autózott, hogy letegye a maga ajándékát az otthon lakóinak, egy kétfelvonásos stunt műsort, a legjobb Szemöldök-trükkökből összeválogatva. Hát, ennyi tátott szájat én még nem láttam.

 

Motorrevü rendezvények Pilisi gyermekmotoroztatás
Angyal Zoltán világbajnok ajándéka az otthon lakóinak


Aztán jött a nap fénypontja, előkerültek a tartalék sisakok, elosztottuk a gyerekeket, és elindultunk velük egy kisebb túrára. A hátsó üléseken kissé görcsösen kapaszkodó, megilletődött gyerekek. Aztán a görcsösség feloldódott, a megilletődöttség helyét egyre szélesebb vigyor vette át, a közös fagyizáskor pedig mintha már évek óta ismertük volna egymást. Visszafelé már se megilletődöttség, se görcsös kapaszkodás, csak a boldog vigyor. Szemöldök második bemutatóját már egész oldott légkörben tartotta, a díszsövény mögé terelt gyerekek tapsoltak, ujjongtak, drukkoltak. Egyszer csak megpillantottam egy piros napszemüveget és piros baseballsapkát, alig állt ki a sövényből. A napszemüveg alatt − önfeledten nevető arc. A baseballsapkáról egy csupa izom alak kacsintott rám. Valami pókhálófélébe kapaszkodott.

 

 


Hétfőn bekapcsoltuk számítógépeinket a szerkesztőségben, rutinszerűen megnéztük a levelezésünket, aztán csak úgy mellékesen a Facebookot is, ahol ezt a bejegyzést találtuk az oldalunkon: "Köszönjük szépen, Motorrevü. Életünk legszebb napja volt." Értik ezt? Pedig mi csak elmotoroztunk oda egy szombat délelőtt, és elvittünk egy körre néhány kölyköt.

 

Motorrevü rendezvények Pilisi gyermekmotoroztatás
Kattintson a képre a galériához!