Off-road iskola VI. rész: Mélynyomos kanyarok

Az eddigi gyakorlatok elsajátításával már élvezhető sebességgel róhatjuk köreinket kedvenc pályáinkon. Ekkor szokott eljönni az ideje, hogy más, rangos terepre is ellátogassunk





Hazánkban bevett szokás, hogy ha esik az eső, akkor nem megyünk motorozni, mert tönkretesszük a pályát és a motor is jobban amortizálódik. Viszont száraz pályán meg nem alakulnak ki azok a nyomok, amik használata nélkül nem fogjuk élvezni a nehéz pályákat. Külföldön a folyamatos öntözésnek hála, a kanyarokban és sokszor az egyenesekben is mély vágányok alakulnak ki. Ezektől nem kell megijedni. Először is nem kell tartanunk a sártól és a homokos pályáktól. Egy-két trükk bevetésével és sok gyakorlással máris nem akadályként, hanem segítőként fogjuk látni a mély fordulókat.

A határozott fékezéstől hagyjuk csípőnket előre csúszni, közben arra ügyelve, hogy ne blokkoljon a hátsó kerék

Az alaptartások hasonlók az állókerekes fordulónál használatoshoz. A fékút itt is, mint mindig egy gyorsító szakasz után egy kis hátsó fékezéssel kezdődik, majd első fékkel következik a nagy fékezés úgy, hogy a hátsó kerék ne blokkoljon!

A kanyar bejáratánál már külső térddel elkezdjük ledönteni a motort, miközben belső lábunkat szorosan a motor oldalának feszítve előre toljuk. Ekkor elkezdhetjük folyamatosan húzni a gázt is, hogy a kanyarkezdő sebességünk elegendő legyen

Nagyon fontos a hátsó kerék forgásban tartása, amit a visszaváltás közben folyamatosan kiengedett kuplunggal érhetünk el. Minimális gáz még a kanyar irányába haladáskor is kell, hogy legyen, ezzel kiküszöböljük, hogy „szögletes” fordulót csináljunk. Nagyon fontos továbbá, hogy ne pontosan a nyomba célozzuk a kereket, hanem kissé beljebb kezdjük a kanyart, majd hagyjuk belesodródni motorunkat a nyomba, így hamarabb tudjuk kezdeni a gázhúzást, mert nem kell attól tartani, hogy a hátsó kerék kilép a nyomból.

Itt már a gázhúzásé a főszerep. Arra kell vigyázzunk, hogy ne erőből tartsuk a kormányt, a kanyar ezen szakaszában már csak utazzunk.

Szintén nagyon oda kell figyelni, hogy a nyomba nem felsőtesttel húzzuk be a motort, hanem ez is, mint minden mozdulat, a csípőből induljon. A térdünkkel tudjuk bevezetni tehát a motort a nyomba, miközben a belső combunk ráfeszül a hűtőspoilerre és egyenesen előre tartott lábszárral kezdjük a gázhúzást. Ha kellő kanyarsebességre teszünk szert, akkor már nem a nyom belső oldalát fogja köszörülni a hátsó kerekünk, hanem a centripetális erőnek köszönhetően a nyom oldalának feszül, és engedi, hogy hatalmasat gyorsítsunk!

Ekkor már nyugodt szívvel lehet a maximálishoz közelítő gázt adni, hiszen a motor „ráfekszik” a nyom oldalára.

A vízszintes talajon csak 1 G erő, ami nyomja a motorunk kerekét a földre, viszont kanyarban a sebességünktől függően 2-3 G terhelés is érhet minket! Ekkor elméletileg két-háromszoros gyorsítást is elérhetünk!

Innen szinte egykerekezve repülünk ki a fordulóból. Ez az a pont amikor a külső térddel még kisebb ívre parancsoljuk motorunkat, így az a következő pillanatban már ismét függőleges helyzetbe kerül

Persze nem ez lesz az első, amit észre kell vennünk. Első időben csak a helyes tartás, és a ledöntött motor szokása lesz a feladat, majd hosszú hetek gyakorlása után fogunk ténylegesen jó gázzal menni a kanyarban. A mély nyomos fordulókkal a legnagyobb probléma az szokott lenni, hogy az oda vezető út is nagyon ki van rumplisodva, ezzel megnehezítve a lendületes kanyarkezdésünket. Ilyenkor igyekezni kell a fékút végén a leülés pillanatát a gázhúzás kezdetével összehangolni, hogy jó kezdősebességgel érkezzünk (és ledöntött motorral) a kanyarba. Mint minden fordulóban, itt is fontos, hogy a nyom végéhez közeledve már a motort is el kell kezdeni felállítani. Nagyon rosszul néz ki ugyanis, ha jó tempóval, vízszintesre fektetett motorral hagyjuk el a biztos nyomot. Láttam már ilyen próbálkozást…

Innen már csak a következő fordulóra kell koncentrálnunk és igyekezni kell, hogy az első kerék ne emelkedjen 30 cm-nél magasabbra a gyorsításnál, mert úgy a motor inkább a hanyatt esésre dolgozik minthogy előre haladjon.

Mivel a térdünkkel döntöttük le a motort, a visszaállításnál is rá kell hagyatkoznunk. Kanyarból kifelé kis térdmozdulattal rövidebb ívre kényszerítjük a motort, így a gázhúzással közösen már függőlegesen álló motorral hagyhatjuk el a nyomot. A következő túrán a mandíneres fordulókba kóstolhatunk bele. Addig is kihasználni a rossz időt a homokos, sáros pályák látogatására!