Motoros taxival az Usambara-hegységen át

JAMBO! - Így hangzik az általános üdvözlés a kelet-afrikai Tanzániában. Ami még gyakori: a boda-bodák. Így hívják azokat a motorkerékpár-taxikat, amelyek akár az ország legtávolabbi csücskébe is elviszik utasukat. Külföldi boda-boda-vendégként pedig különösen szívélyesen hangzik: jambo!





A bukócsőre erősített hangszóróból dübörög a zene.  Bongo flava, egy Tanzániában nagyon kedvelt popzene keveredik a 150 köbcentis softchopper egyhengeres zakatolásával. Egy 60 literes trekkinghátizsák lóg a vállamon, amelyet a motor széles csomagtartójára tudok támasztani. A hosszú ülésen három felnőtt is elférne, szükség esetén pedig akár egy nagycsalád is.

 

A „taxidroszton” boda-boda-pilóták várják vendégeiket. Sokszor órákig

 

A 30 fokos trópusi levegőt kellemesre hűti a menetszél, a motor lágy ringással halad el sűrű banánligetek, a lila legkülönbözőbb árnyalataiban pompázó bougainvilleák és árnyékot adó akáciák mellett. A szűk kanyarokkal és mély gödrökkel tarkított, vörös földdel borított út termékeny tájon kígyózik, az útszéli bokrokból néha kíváncsi majmok bámulnak ránk. Gyerekek rohannak vadul integetve a motorok után, színes fátylakba burkolt, fejükön nagy korsókat egyensúlyozó nők bólintanak felénk barátságosan, a kis szatócsboltok árnyat adó előtetői alatt hűsölő idős, foghíjas férfiak kiáltanak nekünk vidáman: „jambo!“, ami nagyjából „helló“-t vagy „hey“-t jelent. Itt általában így üdvözlik a muzungukat, a fehér turistákat. Mi, a két muzungu, átutazóban vagyunk a Kilimandzsáró és az Indiai óceán között fekvő Usambara-hegységen. A területe nagyjából 5000 km2, csúcsai több mint 2000 méteresek. Ott akartunk túrázni. Eredetileg. Állítólag ott vadon nőnek a virágtermesztők körében kedvelt Usambara-ibolyák. Elméletileg.

 

Afrikai benzinkút: az üzemanyagot sokszor ilyen kis kioszkoknál, műanyag üvegekben lehet venni

 

Ugyanis egyetlen ibolyát sem láttunk, és az új bakancsok beszerzése is feleslegesnek bizonyult, mert mégis motorral mentünk. Bár a kedvesem erre a nyaralásra motortilalmat rendelt el, hiszen végül is a Motorrad szerkesztőjeként épp eleget ülhetek mindenféle kétkerekűeken. És jó néhányszor már önkényesen egy jókora cruiserrel végigmotorozott kávé-sütivel-túrává módosítottam a hegyvidéki túrázásnak indult szabadságot. Fogcsikorgatva tehát úgy döntöttem, jöjjön a motorozásmentes aktív pihenés az Usambarán át. Másképp történt – szerencsére.

 

 

Így kezdődött: a Müller’s Farm, aznapi úti célunk még mindig 17 kilométerre volt. Mtaéig pedig, ahol meredeken véget ér az Usambara-hegység és lent a Mkomazi nemzeti park terül el elefántokkal és antilopokkal, még háromnapi járásra volt. Ajaj. A sátorral, élelemmel és hálózsákokkal teletömött hátizsákok úgy húzzák lefelé az embert, mint egy elszánt birkózó. Izzadság csöpög a homlokunkról, pólónk az előző emelkedőtől még csurom víz. A következő faluban néhány fiatal fiú lézeng pár motor körül az árnyékban. „Jambo!“ – kiabálják, és közelebb intenek bennünket. Megkérdezzük, jár-e busz errefelé. Igen. Talán. A tömegközlekedés meglehetősen gyér az Usambara legtávolabbi csücskeibe, ráadásul nem is túl megbízható. Az itteniek ezért inkább a boda-bodákat, a motorkerékpár-taxikat veszik igénybe. Ezek négyütemű, egyhengeres motorok Indiából és Kínából, amelyek neve nekünk nem sokat mond: Boxer, King Lion, Huoniao, Sanlg vagy Shineray. Alkatrészt állítólag ugyanannál a kioszknál lehet venni a bő tíz lóerős, 125-175 köbcentis, mindenféle terepen átjutó motorokhoz, mint ahol a benzint árulják műanyag flakonokban, hakuna matata, gond egy szál se! A boda-bodák eljutnak minden távol eső hegyi kunyhóba, a pilóták kérésre szállítanak építőanyagot, tűzifát, élelmiszert is, de időnként a beteg nagymamát is rászíjazzák a mopedre, és elfuvarozzák az orvoshoz.

 

Minél színesebb és minél hangosabb, annál jobb: plusz fényszóró, hatalmas duda és dübörgő zene

 

Minket meggyőztek! Egy vízhólyag a lábon már elegendő orvosi indokot szolgáltatott arra, hogy igénybe vegyük a motoros taxik szolgáltatásait. Az ár is rendben volt. Háromnegyed óra alatt odaértünk a Müller’s Farmhoz. Kedvesemet is lenyűgözte az élmény – ilyen közel a természethez és az emberekhez, majdnem, mintha túráztunk volna! Így Usambara-expedíciónk további részét boda-boda-utasüléseken töltjük a bongo flava-zene és négyütemű motorzaj vidám keverékétől kísérve. Tökéletes nyaralás!