Motophylia - a kezdet

Nők a motoron, a kezdet





Minden olyan kérdés, amely a nőket a társadalmi nemük és az ahhoz társított elvárások mentén kezdi el külön csoportként kezelni, vitaindító, megosztó, de legalábbis elgondolkodtató lehet. Különösképpen így van ez, ha olyan szakmáról, sportról, elfoglaltságról beszélünk, amiben a férfiak dominanciája egyértelmű. Ilyenekből pedig akad bőven.

 

A Motophylia olyan új, ismeretterjesztő sorozat a Motorrevüben, amely női szemszögből mutatja be a motoros világ különböző területeit, legyen szó városi robogózásról, motoros kirándulásról, versenyzésről, teljesítménytúrákról vagy épp különleges motorok tervezéséről és építéséről. Fontos célkitűzése a sorozatnak, hogy történelmi kontextusba helyezze a témákat és az itthoni mellett az egyre erősödő nemzetközi scénára is kitekintsen. Szeretnénk, ha ezek a cikkek az egység és a harmónia felé mozdítanák az olvasót, arra biztatnák, hogy az elfogadás, a megértés és a jó érzésű, összefogó közösség megteremtése lehet csak a cél, legyen szó bármilyen szubkultúráról.

 

 

Új megközelítésben látni egy már ismert világot, sok meglepetéssel járhat, mégis a legfontosabb, hogy előítéletek nélkül, a sztereotípiák kerülésével, férfiak és nők együtt élhessék meg a motorozás élményét, még ha jelenleg körülbelül a női motorosok száma világszinten csak 10%.

 

Mivel mindenki más-más módon és helyen lép be a motoros világba, így más időpillanatban és színben látja annak múltját, jelenét és jövőjét. A Motophylia egy nézőpont a sok közül ebben a színes, kalandos és kultikus kétkerekű világban.

 

Ahhoz, hogy időrendben lássuk, hogyan is jutottunk el a mai motoros kultúrához, azon belül is a női kérdéshez, érdemes a legelején kezdeni, tehát a biciklinél.

 

A bicikli története 1790-ben kezdődött, amikor a francia Comte Mede de Sivrac elkészítette a pedál és kormány nélküli Célérifere néven ismertté vált szerkezetet fából. Ezt követte a német Baron Karl von Drais de Sauerbrun fejlesztése 1815-ben, a Draisienne névre keresztelt, még szintén pedál nélküli, de már kormánnyal rendelkező építmény, amely az 1818-as párizsi világkiállításon szerepelt először és nyűgözte le a kalandvágyó közönséget. 1869-től működött már a Michaux Company of Paris francia bicikligyártó manufaktúra, ahol az akkorra elérhetővé váló gőzgép egy kis méretű változata először felkerült egy biciklire.

 

Ezzel a járgánnyal akár 10 mérföldes sebesség is elérhető volt, de az igazi áttörés 1876-ban következett be, amikor a német Nikolaus August Otto of Holzhausen megépítette az első négyütemű, belső égésű motort. Az 1880-as évekig kellett várni, amíg ezek a kezdetleges fakerekű biciklik, csúfnéven „boneshaker-ek” kényelmesebbé váltak a tömör gumikerekektől és a hátsó kereket hajtó lánctól. Innentől felgyorsultak az események, 1885-ben Gott-lieb Daimler, a későbbi Mercedes-Benzként elhíresült páros egyike alkotott motorbiciklit kísérletképp, majd következett a világ legelső kimondottan motorbicikliként gyártott darabja, ami a The Hildebrand & Wolfmueller nevekhez köthető 1894-ből.

 

 

Mindeközben a skót John Boyd Dunlop kifejlesztette a felfújható gumikereket, hogy megszüntesse fia fejfájását, amit a tricikli és a kemény kövön való tekerés okozott.

 

Tehát a technológia készen állt, hogy a történet új lendületet vegyen. Megalakult az Indian 1901-ben, a Triumph, amely 1902-ben gyártott először motorbiciklit, a Harley–Davidson 1903-ban, 1916-ban a Bayerische Motoren Werke, másnéven a BMW, 1921-ben a Moto Guzzi, a századfordulón pedig több országban is bevezették a sebességhatárt (20 mérföld/óra), ami korábban ismeretlen fogalom volt a világon.

 

Fontos tény az is erről a kezdeti korszakról, hogy gyakran egy család nem engedhette meg magának a motorizált járművek közül az autót, így a motorbicikli töltötte be ezt a szerepet, tehát egyértelmű volt, hogy a család minden tagja használta, vezette.

 

 

Legelső motorversenyző nőként Clara Marian Wagnert tartják számon, aki a rövid életű Wagner Motorcycle Company (1901–1914) tulajdonosának lánya volt.

 

Clara 18 évesen, 1910-ben tökéletes pontszámmal teljesítette az American Federation of Motorcyclists (FAM) Chicago–Indianapolis teljesítménytúráját, viszont a serleget sajnos nem kaphatta meg, annak okán, hogy nő.

 

Férfi versenytársait viszont lenyűgözte ügyességével, így a hivatalos díj helyett a nyereményét a többi versenyző dobta össze.

 

A motoros kultúra hajnalán, ebben az időszakban képes-lapokon is látható volt Clara, akit korának legtapasztaltabb és legügyesebb motorosának tartottak, és ő volt az első, aki kimondottan nőknek készített motorbiciklin járt.

 

1916-ban új hősnők tűntek fel a motoros világban. A Van Buren nővérek, akik elsőként szelték át az Egyesült Államokat, parttól partig két hónap alatt. Útjuk során számos alkalommal letartóztatták őket, az úton viselt ruházatuk miatt, illetve kerültek életveszélybe, például amikor eltévedtek a sivatagban.

 

HÍRES NŐI MOTOROSOK

az elmúlt 110 évből

Clara Wagner: 1910, az első szponzorált női motorversenyző, aki teljesítménytúrát nyert.

Augusta és Adeline Van Buren: 1916, a testvérpár elsőként szelte át az amerikai kontinenst parttól partig.

Theresa Wallach: 1939, az első női motoros, aki
a Brooklands Circuit gyorsasági versenyén Gold Star díjat nyert.

Bessie Stringfield: 1930–40, az első afroamerikai nő, aki az előítéletek és veszélyek ellenére egyedül körbemotorozta az USA-t, Európát, Brazíliát és Haitit.

Linda Dugeau és Dot Robinson: 1940, a híres Motor Maids női motoros klub alapítói. A motorozás „first lady”-i az USA-ban.

Margaret Wilson: 1946, akit kezdetben férje tanított motorozni a hátsó ülésről, lábát minden megállónál letéve, hiszen Margaret lába nem ért le. 1959-ben
a legikonikusabb női motoros díjat nyerte.

Debbie Evans: 1970, több mint 200 filmben motoros kaszkadőr, az On any Sunday sztárja, híres egyensúly-gyakorlatával.

 

 

A kezdeti idők bátor úttörő nőinek erőfeszítései nélkül ma egészen másfajta kihívások előtt állnánk még. Veszedelmes és fárasztó kilométerek ezrein, bizonytalan járműveken és állandó előítéleteken át vezetett az út aztán tovább, egészen napjainkig, ami még messze nem a végállomás.

 

www.motophylia.tumblr.com