Moto Guzzi MGX-21 és Harley-Davidson Street Glide

Nem tudni pontosan, szerette-e Freddy Mercury a motorkerékpárokat, az viszont biztos, hogy tökéletesen ráillik a cikkünkben szereplő két baggerre az a dal, amit a vastag csípőjű lányokról énekelt.


A divat mindennél jobban meghatározza a női ruhák világát. Hol a rövid, hol a hosszú fazon örvend népszerűségnek, máskor meg a szűk vagy éppenséggel a bő szabásért vannak oda a gyengébbik nem képviselői. A motorkerékpárok világában is hasonló a helyzet, igaz, itt lényegesen tovább tartanak az egyes divathullámok.

 

Motorok Tesztek galériája Moto Guzzi MGX-21/Harley-Davidson Street Glide
Kattintson a képre a galériához!


A Harley–Davidson kínálata hűen tükrözi a trendek változását. Egyaránt megtalálhatók benne az easy rider stílusú, letisztult chopperek és a vaskos első kerekű bobberek. Újabban pedig már a baggereknek áll a zászló (nevüket a kofferekről, a bagekről kapták). A crusierek többi képviselőjéhez hasonlóan ezek is megérkeztek hozzánk a tengerentúlról. Még a BMW is kifejlesztett egy megfelelő típust a K 1600 B képében.

 

A baggerek nem tévesztendők össze mondjuk egy csomagtáskákkal ellátott, barokkos külsejű, hatalmas Electra Glide-dal. Mindig felfedezhetők rajtuk jellegzetesen chopperes részletek is, külsejük ezért egyszerre dinamikus és rosszfiús. Színük – mint tesztmotorjainké – többnyire fekete, és ami még jellemzi őket, az az áramvonalas orridom, az alacsony plexi, a nagy átmérőjű, keskeny első kerék, valamint az, hogy hátrafelé lejtenek.

 

Motorok Tesztek galériája Moto Guzzi MGX-21/Harley-Davidson Street Glide

 

A Harley Street Gilde-on pontosan 69,5 centiméter magasan ül az ember, és messze előre kell nyúlnia a kormányért. Elöl elképesztő mennyiségű analóg műszer kapott helyet rajta, és hogy ne érje szó a ház elejét, egy 6,5 colos érintőképernyő is. A navigáció mellett a hifi üzeneteit is ez jeleníti meg.

 

A Moto Guzzi 76 cm-es ülésmagassága jócskán felülmúlja az amerikai óriásét, a kormány itt is tisztes távolságban van a motorostól. A műszerfalat két kerek műszer foglalja el. Mindkettő belsejében digitális mező szolgál a különféle információk megjelenítésére, a szélükön azonban analóg módon mutatják a sebességet és a fordulatszámot. A bal oldali LCD-n az infotainment, a jobb oldalin a fedélzeti számítógép kommunikál a járművet irányító személlyel. Sajnos mindkettő erősen tükröződik, ezért nehéz leolvasni őket.

 

Mivel mindkét bagger többet nyom 360 kilónál, meglehetős erőkifejtést igényelnek bedöntéskor és parkoláskor. Ha viszont egyszer mozgásba lendültek, nem tűnnek olyan nehéznek, mint amilyenek valójában.

 

Motorok Tesztek galériája Moto Guzzi MGX-21/Harley-Davidson Street Glide

 

Nem tudtuk egyértelműen megállapítani, a kormányra nehezedő nagyobb súly vagy a baggeres mércével mérve meglehetősen kicsi, 19 col átmérőjű első kerék számlájára írandó-e az amerikai útsikló rokonáénál lomhább viselkedése és az irányításához szükséges nagyobb erőkifejtés. Szerencsére azonban egyik sem volt olyan mértékű, hogy komolyan zavarta volna a használatát.

 

A Moto Guzzi MGX-21 esetében, ahogy a neve is mutatja, 21 colos kerék forog a teleszkópvilla szárai között. Annak ellenére, hogy nagyon jól néz ki a minden oldalt mélyre lehúzott sárvédővel és karbon felnibetéttel, a nagy kerék egyáltalán nem tesz jót a menettulajdonságoknak. Ellentétben a műszaki alapul szolgáló Audace-szal, amely fölényesen megnyerte az összehasonlító tesztet a Triumph Thunderbirddel és a Victory Hammer S-szel szemben, nagyon szeszélyes viselkedéssel ruházza fel az olasz modellt.

 

Motorok Tesztek galériája Moto Guzzi MGX-21/Harley-Davidson Street Glide

 

Már parkoláskor is zavaró a kemény hangolású kormánylengés-csillapító, ha pedig lépésben halad a Guzzi, folyamatosan imbolyog miatta. Ráadásul 150 km/h fölött sem tudja érdemben ellátni a feladatát, ezért külön örül az ember, hogy 180-nál leszabályoz a motorelektronika. Próbaképp kiiktattuk, hátha javul a helyzet, de tévedtünk, inkább rosszabb lett.

 

Legalább a piros féknyergekkel büszkélkedő első fék nagyon hatásosan végzi a feladatát, és a hosszában beépített, léghűtéses V2-es is kiváló örömforrás. Utóbbi a Guzzira jellemző egyenetlenséget mutatja alapjáraton, utána azonban nagyon szépen kisimul a működése. A váltó javarészt hangtalanul, kellően pontosan kapcsol.

 

 

Olasz kollégájához képest egy Harley-hoz illően tipikusan nehéz a 2017-es futóműre állított Street Glide, de minden sebességnél és élethelyzetben stabilan, kiszámíthatóan tartja az irányt. Alighanem teljesen mindegy az amerikai márka motorkerékpárjainak, milyen kereket viselnek elöl, a lényeg csak az, hogy valamilyen legyen rajtuk.

 

Amióta a gyártó hengerenként négy szelepre állította át a kéthengerest, különösen nagy a nyomatéka. A V2-esek semmihez sem fogható vehemenciájával lódítja előre a testes vasat már szinte alapjárattól kezdve. A váltó megbízhatóan teszi a dolgát, azonban előfordul, hogy keresni kell rajta az üres fokozatot.

 

Motorok Tesztek galériája Moto Guzzi MGX-21/Harley-Davidson Street Glide

 

Értelemszerűen egyik bagger sem a kanyargós szerpentineket, hanem a tág ívű kanyarokat tartogató, jól kiépített országutat kedveli. Ilyenen adott esetben akár még jobban be lehet dönteni őket, mint ahogy azt kinézni belőlük. Mindkettő rendelkezik tempomattal, a Guzzié nyersebben reagál a kívánt sebességváltási parancsokra.

 

Ami a szélvédelmet illeti: a motoros felsőteste a Harley-n, lábai a Moto Guzzin élveznek nagyobb szélárnyékot. A Street Glide hátán kevésbé van kitéve a menetszélnek a pilóta keze és feje, az MGX-21-en hatásosabb menedéket nyújtanak neki az oldalra kiálló hatalmas hengerek. Hátul is az olasz motoron jobb utazni. A Harley-nak hátrafelé lejt az ülése, ezért minden egyes hirtelen gyorsításkor erősen kell kapaszkodnia az utasnak, nehogy lecsússzon.

 

Motorok Tesztek galériája Moto Guzzi MGX-21/Harley-Davidson Street Glide

 

A Street Glide-nál 5,1 l/100 km-es fogyasztást mértünk a teszten, ami 0,3 literrel több, mint az azonos motorral szerelt Road Kingé. Véleményünk szerint a terebélyes idomoknak tudható be a valamivel nagyobb étvágy. A Moto Guzzi még úgy is 5,8 litert gurított le a torkán, hogy nyugodt, megfontolt stílusban motoroztunk vele.

 

Térjünk vissza pár gondolat erejéig a rádiókhoz. E cikk írójának az a véleménye, hogy motorra nem kell zene. Tény ugyanakkor, hogy maradandó élményben volt része tavaly nyáron, amikor hazavihetett egy hófehér Victory Cross Country-t. Alkalma volt motorozni vinni vele egy nagyon csinos lányt, aki rendhagyó módon fehér ruhát vett fel a kiruccanáshoz. Akár hiszik, akár nem, esetfelé, amikor épp kezdett lenyugodni a nap, felcsendült a hangszórókból a „Nights in white satin” című szám. Igen, nagyon szirupos, de mindmáig felejthetetlen jelenet!

 

A Moto Guzzin valószínűleg elmaradt volna a zenei élmény, ugyanis nem különösebben jó rajta a rádióvétel, és igencsak vérszegényen nyilvánulnak meg a hangszórói (azt már csak a margón jegyezzük meg, hogy a magunkkal vitt USB-stickről eleinte csak kronologikus sorrendben, utána pedig már sehogy nem tudtuk lejátszani a zeneszámokat). Ugyanez elmondható a kipufogódobokról is – a kis V9 sokkal többet nyújt e szempontból.

 

A Street Glide ráteremettebb, nála mind a markolatról, mind az érintőképernyőn keresztül vezérelhető a hifi, amely telt hangzással örvendezteti meg a motorost. Egészen 130 km/h-ig élvezhető a zene, sőt, ha felnyitja az ember a plexit, még a magas hangok is eljutnak a füléhez – mindezt sztereó-tolmácsolásban! Mivel nagyon élvezetes az egész, folyamatos önkontrollra van szüksége, hogy ne bömböltesse folyamatosan.

 

De mi a helyzet Freddy Mercuryval? Nem lehetett nagy motorbarát, mert csak egyetlen egyszer, 1979-ben készült róla ilyen jellegű kép egy Honda Gold Wing hátán.

 

Összegzés:

 

Ha pontoztuk volna a motorokat, egyértelműen a Street Glide lett volna a győztes. Menettulajdonságok, felszereltség és élvezeti érték szempontjából egyaránt megelőzi az MGX-21-et. Az olasz bagger meglehetősen ambivalens jelenség: nagyon szép, izgalmas a külseje és kulturált a motorja, futóműve ugyanakkor kiforratlan benyomást kelt. Azt azért érezni rajta, hogy van benne kiaknázatlan tartalék.