Isle of Man – versenyzői szemmel

Bitter Sanyi kérésére elvállaltam, hogy szerelek neki a 102. Man-szigeti TT-n. Hatalmas felelősség egy ilyen életveszélyes versenyen szerelni, de aztán rájöttem, így tehetek a legtöbbet azért, hogy ne történjen baj.





Éjszaka érkeztünk meg a szigetre komppal, és első dolgunk az volt, hogy körbeautóztuk a pályát. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ahol mi 50-nel döcögtünk a forgalomban, ott Sanyi 200-zal gyorsabban fog menni két nap múlva. Már a célegyenest követő első szakasz is elképesztően néz ki. Hihetetlen, hogy hatodik teli gázon el lehet férni a beláthatatlan kanyarokban, miközben az út egyszer csak meredeken elindul lefelé, majd hirtelen emelkedni kezd, miközben a hatalmas kompressziótól leér a motorok alja.

A hatalmas szintkülönbségekkel és ugratókkal teli pálya hossza 60,73 kilométer. A 131 mérföld/óra fölötti átlagtempóból (több mint 210 km/óra) azt gondolná az ember, hogy nagyrészt egyenes, és csak néha jön egy-egy kanyar. Nem így van. Az út folyamatosan beláthatatlanul kanyarog, összesen talán 3-4 egyenes szakasza van. A versenyzőnek minden pillanatban tudnia kell, mi következik, centire pontosan tudnia azt is, hogy milyen sebességgel honnan hova akar kanyarodni. Egyetlen kis hiba is akár az utolsó lehet életében.

Sportesemények 102. Man-szigeti TT

Néhány nap szórakozás után jött az első edzés. Nagyon vártuk, hogy mi fog történni, mert Sanyi végre először sérülésmentes felkészülés után jött, ráadásul élete legjobb formájában, egy hibátlan motorral, amelyet Végh János készített fel Superstock szabályok szerint.

A futóművet még a Pannónia-ringen állítottuk be. Először úgy, hogy ott legyen tökéletes, majd elöl-hátul rugókat cseréltünk, és úgy állítottuk be a motort, ahogy elképzelésünk szerint a szigeten jó lesz. Nem volt egyszerű feladat, mert hatalmas féktávok, ugratók és úthibák jellemzik az utcai pályát. Szerencsére beletaláltunk, mert mindenhol működött.

Sportesemények 102. Man-szigeti TT

Az első edzések után mindenki azt gondolta, hogy a 14-szeres győztes John McGuinnessnek nem lesz ellenfele, mert már a második napon nagyon közel járt a körrekordhoz, amit ő maga állított föl 2007-ben. Egyszer csak a Tas Suzuki versenyzője, Cameron Donald - aki addig nem nagyon kapkodta el a dolgot - ment egy 131,45 mérföld átlagsebességű kört. Ezzel nem hivatalosan megjavította McGuinness rekordját. Aggódtam, hogy mi lesz a versenyen, ha ez a két ember elkezdi feszíteni az utolsó határokat. Sajnos, vagy talán szerencse, a csatából nem lett semmi, mert Cameron másnap elrepült az első körében. Csodával határos módon megúszta egy kiugrott vállal. Azon ritka kanyarok egyikében történt az eset, ahol nem házfalak vagy fasor, hanem mező szegélyezi az utat. A szerencsés landoláshoz át kellett repülnie egy szögesdrót kerítés fölött. Sanyi biztatóan ment az edzéseken és egyre közelebb került idénre kitűzött céljához, a 120 mérföld/órás átlagsebességhez. A rajtszámokat az adott versenyző gyorsaságának megfelelően osztják, így Sanyi a 73-ast kapta.

Most viszont edzésről edzésre gyorsult, és végül rendszeresen az első harmincban szerepelt, ami mindenkit megdöbbentett. Szóba került, hogy ha van rá mód, a versenyre kicserélik a rajtszámát, ehhez azonban valakinek az edzéseken ki kellett volna esnie előle.

Az időjárás miatt a tervezettnél két nappal később tartották az első versenyt, a Superbike-ot. McGuinness nyert Steve Plater és Guy Martin előtt. A legjobb körét 130.44 mph átlaggal teljesítette, ezzel megjavította saját rekordját. Ez volt a 15. győzelme. Sanyinak nagy hátrányt jelentett a 73-as rajtszám, mert az előtte lévő 40 embernél sokkal gyorsabb volt. A 10 másodpercenként indított versenyzők folyamatosan feltartották őt. Ráadásul mindenáron ki akart próbálni egy áttételt, amely nem bizonyult jónak. Végül 38. helyen végzett, ami nem rossz eredmény Superstock motorral és 73-as rajtszámmal.

Sportesemények 102. Man-szigeti TT

Az esti Superstock edzésen újra a jó áttételt használta és tisztábbak is voltak a körei, úgyhogy az egészen elképesztő… helyen végzett. A másnapi versenyen Ian Hutchinson nyert Guy Martin és Keith Amor előtt. Sanyi itt már az idő közben szabaddá vált 65-ös rajtszámmal indult, és elérte idénre kitűzött célját. 29. helyével bekerült az első harmincba, minden köre – azt az egyet kivéve, ahol megállt tankolni – 120 mph-es átlagsebesség fölött volt. Helyezéséért a győztesnek járó szobor kicsinyített, bronz másolatát kapta.

Sportesemények 102. Man-szigeti TT

Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy ez jó eredménynek számít-e, annak tudnia kell, hogy ide nem jöhet akárki versenyezni. A rendezők gondosan ügyelnek arra, hogy csak komoly rutinnal rendelkező, nemzetközileg elismert pilóták induljanak. A Sanyi előtt végzett emberek mindegyike elismert utcaiverseny-specialista, és nagyrészük állt már dobogón a TT-n, a Manx GP-n, az Ulster Grand Prix-n, a Macau GP-n vagy az NW200-on. Ezenkívül, összesen három olyan ember végzett előtte, aki nem angol vagy ír. A Macauban kétszer is dobogós amerikai Mark Miller, a kétszeres AMA Superstock-bajnok szintén amerikai Jim Moore és az olasz Stefano Bonetti.

Az utolsó napon, a legfőbb esemény, a Senior TT előtt rendezték meg a TTXGP-t. Történelmi esemény volt, mivel a világon először, elektromos motorokkal mentek a versenyzők. Összesen egy kört kellett teljesíteniük. A legnagyobb elért sebesség 106,5 mph volt, a legjobb kört 87,434 mph átlagsebességgel Rob Barber teljesítette a Team Agni motorjával.

A Senior TT-n McGuinness már rajtból, azaz álló helyzetből indulva is tovább javította a körrekordot 130,95-ös átlagával, majd a második körben tovább javított 131,57 mph-s átlagig. Ez már jobb volt Cameron Donald edzéskörénél is. Természetesen senki a közelébe sem tudott érni, ám a negyedik körben elszakadt a lánca. A versenyt életében először Steve Plater nyerte. Neki már csak ez hiányzott a gyűjteményből, mert nyert már Macauban, az NW200-on is. Sanyi váratlanul ismét jó eredményt ért el: Superstock motorjával a 24. helyen futott be. Ismét egy bronz szobrocska lett a jutalma. Ha valaki az első 30-ban végez, kivívja magának a jogot, hogy amíg aktív versenyző, bármikor elindulhasson a TT-n.

Sajnos itt be kell számoljak egy rossz dologról is. John Crellin Man-szigeti versenyző az utolsó körében életét veszítette. Aznap a TTX versenyen még dobogón állt Open kategóriában.

Hogy valami vidámabbal zárjam a beszámolót; a világ egyik legkeményebb versenyén, az egyetlen magyar versenyző keményen helytállt, kivívva ezzel a rendezők, a versenytársai és a hozzáértők elismerését. Örülök, hogy ennek egy kicsit én is a részese lehettem, és nagyon büszke vagyok az eredményre.