Louis Honda CB750 - A fekete hattyú

Rút kiskacsából büszke hattyú. Nagyjából így jellemezhető az általános használatra való, kissé kifejezéstelen allrounder, a CB Seven Fifty átváltozása erotikus café racerré. Tervezte és megvalósította a Louis, a kiegészítőket árusító hamburgi multicég szervizcsapata.





A Honda CB Seven Fifty 1992-től teljes siker volt. Nem csoda persze, hogy egy megbízható, elpusztíthatatlan és kényelmes naked bike számtalan rajongóra talált. Egy gond volt csak vele: túlságosan hétköznapi, kissé szenvtelen volt. Nem utolsósorban az akkori Kawasaki Zephyrhez képest. Annál is figyelemre méltóbb, hogy egy 1994-es példányból mit tudott varázsolni a hamburgi Louis-központ egy kis csapata. Négy ember egy álom: egy teljesen más, sokkal szebb motort építeni.

 

Motorok Louis Honda CB750

 

 

Az átépített 750-es valóban csodás lett. Mindazok után, hogy az alapot használtan, a www.mobile.de kereskedelmi oldalról vásárolták 1800 euróért, és már egy világ körüli utat is maga mögött tudott. Valami hasonló történhetett, mint amikor a szomszédban lakó titkárnő végre egyszer kibontja a haját, leveszi a szemüvegét, és lenge blúzán áttetsző fekete fehérneműt vesz fel. Vajon ez tényleg egy Seven Fifty? Oké, talán az erőforrás. De a többi? Ilyen szexi, ilyen érzéki? Mondjuk inkább úgy, sportosan karcsú. Egy vérbeli nő, vörösben és feketében. Nagyon sok pirosítót kent magára: dupla bölcsőváz, küllők, ülés, hosszanti csíkok az üléspárnán és vörössel spriccelt gyári tank. A vörös fényezéshez kontrasztban fénylik az abroncsok polírozott alumínium felülete. És itt van a krómozott lengővilla is. Ó, istenem! Sokat kellett dolgoznia a házi flexnek. A váznyúlvány? Túl hosszú. Vágjuk el! A minimálisra csökkentve rögtön sokkal kompaktabbnak hat. Erre ültettek egy karcsú, lekerekített egyszemélyes ülést, amelyet egyébként a Louis-ban a Yamaha SR 500-hoz árulnak. Mellékesen a faroktoll az elektronika nagy részét is magában foglalja, lehetővé téve így egy valódi café racer letisztult vonalait.

 

Motorok Louis Honda CB750

Nyitott természetű motor. Az úgynevezett power-levegőszűrőt szó nélkül elfogadta egy megértő vizsgaellenőr. Ingerkedik a szemlélővel a vörös karburátorfedél

 

 

Járjuk még egyszer körbe a leszegett fejű, inas Hondát. A teljesen szabadon lévő vázháromszög nyíltan feltárulkozik a szemlélődőnek jobbról és balról is. A közepén találjuk a kissé túldimenzionált akkumulátort, egy, a hamburgi fémgyűjtő konténerből származó tartókonzolon. Hát igen, az átépítés már megvan vagy két éves, ma inkább egy lítium-ion akkumulátort építenének be, amely kisebb és könnyebb is.
Középtámasz? Egy café raceren? Az bizony áldozatul esett az átépítési lázban égő hamburgiaknak, így a 750-es büszkén álldogál rövid oldaltámaszán. Az i-re a pontot a motor eleje teszi fel a szikrázóra polírozott villacsövekkel és a fényezett fém sárvédővel. Mind a kettőt túlszárnyalja azonban a hétcolos kerek fényszóró filigrán tartóival és klasszikus krómozott lámpaburájával. Tükröződik benne a teljes égbolt, meseszerűvé hajlanak benne a fák és az ágak.

 

Motorok Louis Honda CB750

Letisztult vonalak: a karcsú, fekete Megacone kipufogó, a légies váz és a klasszikus krómlámpa szép egységet alkot

 

 

Foglaljunk helyet a konzekvens együlésesen. A bőrülés a hamburgi Kinzlintől származik, az LSL-kormánycsutkák nemes markolattal készültek. A Seven Fifty teljesen új élményt jelent. A pilóta lábai merev lábtartókon pihennek. A fürge géppel rohanva nem igazán látod a körülötted lévő házakat, csak azt, ami közvetlenül előtted van. A Megacone gyártmányú matt fekete, négy az egybe kipufogó meglehetősen lármásra sikerült. Polírozott rozsdamentes acél, haragos matt feketével borítva. Így kell álcázni valamit. Persze csak optikailag, hiszen akusztikailag aztán nem fogja vissza magát. Érces, telt és tompa hangján rekedten morog és hörög az orra alatt.
Óvatosnak kell lenni a járdaszegélyeknél: a kipufogókönyökök meglehetősen alacsonyan vannak, ezért megterhelve a négyhengeres az aszfaltot karcolja. Aúú. Vajon ki tüntette el az dB-killert? Tegyük hozzá, a feketére fényezett erőforrás jól hangoltnak tűnik. Az üresjárat stabil és egyenletes, a mart, állítható LSL-héblivel működtetett kuplung finoman adagolható. A nyomatékgörbe is tetszetős, az egyenletes és tiszta üresjárat után a teljesítmény a fordulatszámmal párhuzamosan lineárisan nő. A feketére fényezett négyhengeres erőforrás finoman követi a gázparancsokat. Belsejében minden megmaradt az eredeti állapotban: a vezérműtengelyek, a hengerfejek, a váltó is gyári, majdnem húsz éves.

 

Motorok Louis Honda CB750

 

A hattyúk igazán dühösek is lehetnek, de ez a példány elég visszafogott. A rövid löketű motor „csak” 70,5 lóerőt teljesít, ebből 64 aranyszínű X-gyűrűs DID-láncon keresztül jut el a 180-as hátsó kerékhez. A húsz évvel ezelőtti teszten 79 lóerőt mértek, de az átépítés során nem a maximális erő volt a lényeg. A Louis őskövületnek számító szerelője, Detlef Stüdemann hangolta hozzá a karburátort a szabaddá tett tüdőkhöz, a négy power levegőszűrőhöz. Ezek érzékivé teszik a motort, valamivel több levegőt és életet lehelve bele, ráadásul a műszaki vizsgán is átmentek.

Motorok Louis Honda CB750

A krómlámpán tükröződik a világ és a két mini körműszer. A többi kijelző a villahídra került

 

 

Az átépítők által felhasznált alkatrészek közül a legtöbbnek van ABE vagy TÜV jóváhagyása. A felnikre húzott koros Dunlop D 208 RR gumikon a kis negatív profil igazán sportosan néz ki. A tapadás, a visszajelzés és a kormányzási pontosság szempontjából manapság viszont biztosan vannak nála jobbak.
A futómű teljesen eredeti maradt. A pillekönnyű 216 teletankolt kilogramm ellenére, ami 17-tel kevesebb, mint az átépítés előtt, kanyarodáskor alaposan meg kell ragadni a kormánycsutkákat, ami illik is a drótszerű koncepcióhoz. De legalább a fekete hattyú semlegesen vitorlázik mélyrepülésben. Legalábbis jó aszfalton, hiszen a Honda „házi” beszállítója, a Showa sztereó rugós tagjai egyesítik magukban a kevéssé kényelmes keménységet a közepes csillapítással. Lágyszívűen könyveljük ezt el az időskori betegségek közé.
Az üléspozíció hosszú távon fárasztó, elsősorban lassú haladáskor, ha a szél nyomása még nem tartja a pilóta felsőtestét. Inkább szálljunk le róla, és csodáljunk még meg néhány kisebb részletet, például a nemes külsejű fémházba burkolt apró, finom indexeket vagy az egyszerű hátsó lámpát a filigrán rendszámtábla-tartó fölött. Nagyon szép a Louis oldaldekli is a jobb oldali főtengelycsonkon. Gyakorlati haszna van az olajhőmérőnek, amely az egykori betöltőnyílás helyett ad információt az aktuális hőmérsékletről, szép formájú ugyanakkor az LSL fékfolyadéktartály a hátsó váznyúlványon.

 

 

Átépítés: minden infó

A legfontosabb az egyszemélyes ülés volt, ami eredetileg egy Yamaha SR500 számára készült. Természetesen át kellett alakítani, hogy megfelelő legyen a CB-re. A kipufogó csöveit teljesen lecserélték, a gyári helyett egy komplett Megacone SpeedPro MotoGP rendszert használtak fel. A légszűrő helyére Delo márkájú direktszűrő került, a brit stílusú króm fényszóró a Louis saját terméke, ahogyan a tartókonzol is. A kormánybefogó és a kormánycsutkák, valamint a kuplung- és fékkar egyaránt az LSL-től származik. Az eredeti, nagy körműszerek helyét a Moto Detail múltidéző óriái vették át, a motoron szinte elbújó LED-es indexeket és a hozzájuk tartozó relét pedig a Kellerman szállította. Fékrendszer sem maradt gyári állapotában, a café racer stílushoz illő fékfolyadék-tartályt az LSL katalógusából választották ki, a látványos első féktárcsák a TRW-Lucas gyártmányai, ahogyan a fémfonatos fékcsövek is. Az összképet az LSL Clubman tükrök és a Moto Detail visszajelzői (kontrollámpák, óra és olahőfokmérő) teszik teljessé.

Motorok Louis Honda CB750

Ilyen volt, csak rosszabb állapotban...

 


 

 

A nagy gyári műszerek sem menekültek meg az átalakítás során. A fehér hátterű mini órákat tartókonzolokkal együtt a Louis kínálatából vették. Nehéz volt átszerelni őket a kormánycsutkákra, mivel az alsó kormányfelfogatás és a gyári villahíd egybe volt öntve. Szerezni kellett tehát egy új felső villahidat. Ez kissé durvának hat, ráadásul mintha az analóg óra és a hőmérő túlméretezett lenne rajta.
Kritizálnivaló? Az eredeti féknyergek fékbetétei idegesítően sivítanak, amikor az ívelt TRW-Lucas tárcsákba harapnak. Segítséget itt is várhatunk a Louis-tól: rézpasztát 4,99 euróért vagy sivítás elleni fóliát (valóban így hívják!) a betétek hátoldalára. Ezek 6,99 euróba kerülnek. Még ha ez a Seven Fifty teljesen egyedi darab is, az otthoni tuningolásokhoz kiváló ötleteket adhat. Nézzük meg, mit lehet belőle megvalósítani. Ha akarjuk, egy csomó mindent. Csak konzekvensen végig kell gondolnunk az ötleteinket. Úgy, mint a Louis-csapat.