Kawasaki J125

Szemből egy szexin kancsal ZX-10R néz vissza, testét baljós élek szabdalják, a kipufogódob technoborítása akár egy lézerfegyvert is rejthetne ‒ egészében mégis nagyon vonzó jelenség a Kawasaki kis lökettérfogatú maxirobogója, a J125





Kis lökettérfogatú maxirobogó – nincs itt valami ellentmondás? Ránézésre tényleg nagynak néz ki, ami persze nem véletlen. Befoglalóméretei milliméterre pontosan megegyeznek a Kawasaki 2014-ben bemutatott első európai robogójával, a J300-éval. Így aztán nem meglepetés, hogy külső vonásaiban is azonos vele. Sportos jelleget Ninja-szerű dupla első fényszórója ad neki, eleganciát pedig olyan okos részletek, mint a burkolatba belesimuló irányjelzők vagy a fényezett betéttel ellátott tükrök. A Z sorozattól ellesett LED-es hátsó lámpa pedig hátulról is rögtön beazonosíthatóvá teszi. Kidolgozott részletek, minőségi kivitelezés, egészében kivételesen jól összerakott érzést ad. A J125 egy szép termék.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki J125
Kattintson a képre a galériához!


A dizájn a Kawasaki mérnökeinek munkáját dicséri, ami viszont a burkolat alá került, azt javarészt a japán gyártó stratégiai partnere, a tajvani Kymco adta bele. Ebből az együttműködésből született a J300 is – és mivel úgy tűnik, a közösködés bevált a Kawasakinak, nem is változtattak ezen, és a J125-be a Downtown 125 alkatrészeiből összeállított hajtáslánccsomagot szerelték.

 

A 125-ös robogó természetes környezete a város. Indítás után azonnal reagál a gázadásra, karaktere azonban inkább bársonyos, mint harapós. 13,8 lóerejével nem használja ki a kategória adta lehetőségeket. Teljesítményleadása nagyon egyenletes, még akkor is, ha zárt állásból hirtelen teligázt adunk. Mindezt a simán dolgozó, változó áttételű CVT váltónak köszönheti, és a jól beállított elektronikus befecskendezőnek. Van annyi fürgesége, hogy könnyedén állva hagyja lámpánál az autókat, és bőven elég a teljesítmény ahhoz is, hogy a városi tempót tartani tudjuk. Ehhez azonban pörög rendesen, még nem érjük el az 50 km/h-t, de a fordulatszámmérő már 6000-et mutat. Azonban halkan, kulturáltan jár, és semmilyen zörgés, mechanikus vibráció nem zavarja meg utunkat.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki J125

A letisztult műszerfal mindent megmutat, amire a pilótának szüksége van. De a fedélzeti számítógép bizony hiányzott

 

Itt az ideje, hogy a J125-öt ‒ divatos szófordulattal élve ‒ kibillentsük a komfortzónájából. Irány a városhatáron túl, az országút, de először is az autópálya. A felhajtónál dinamikusan kigyorsítunk, ám a kezdeti lendület 90 km/h után alábbhagy, végül felküzdi magát 112 km/h-ig – órája szerint. A tempós előzés sem éppen az erőssége, persze nem lehetetlen, de a manővert előre meg kell tervezni. Egy emelkedő még nehezíthet a helyzeten, és ennek nyomós oka van. A Kawasaki legkisebb robogója 182 kiló menetkészen, ami 34 kilóval nehezebb, mint a Suzuki Burgman, de egy húszassal több a Honda Forzánál is.

 

 

A különbség csak papíron ilyen letaglózó. Menet közben ‒ például lassú manőverezésnél – ebből alig érezhető valami. Mivel a 13 literes tankot a padlólemez alá rakták, egészen alacsonyan van a súlypontja. Stabil, nem imbolyog teljes kigyorsításkor vagy kemény fékezéskor. A kormányzás közvetlen, könnyű és pontos, legyen szó akár a csatornafedelek kikerüléséről vagy gyorsabb körforgalmakról. Hidegvérrel fogadja azt is, ha a maxirobogóhoz valójában kevésbé illően, nagyobb dőlésszögben vesszük az ívet. Meglepően nagy a szabad magasság, és a gyárilag szerelt Maxxis iPro abroncsok is jó választásnak tűnnek. Fékei pedig egyenesen nagyszerűek. Adagolhatóak, eléggé progresszívek, és hatásosak. Az esős viszonyoknak hála színt vallott ABS is, ami szerencsére nem túl érzékeny.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki J125

Hátul a J125 egy masszív csomag-, illetve topcase-tartó konzol mellett egy diódákkal bőségesen ellátott hátsó lámpát kínál

 

Nemcsak a külsejében hasonlít a 300-ashoz, hanem ugyanazokat a kényelmi extrákat is kapta: automata LED-es világítás az ülés alatt, állítható fékkarok, 12 V-os csatlakozó a kesztyűtartóban és biztonsági retesz a gyújtáskapcsolón. Az ülés hatalmas és istenien kényelmes, a lépcsős osztás hátsó támaszt is ad. A trepni kialakítása és az alagút nem ad sok mozgásteret a lábnak, az alacsonyabbak számára könnyítés, hogy ívesen kikanyarítottak belőle kétoldalt egy-egy szeletet. A szélvédő nem állítható, de nemcsak a menetszéltől, hanem az esőtől is egészen jól megvéd. Az utast a GT osztály kényelme várja, nagy kapaszkodóval, puha üléssel és gumival borított lábtartókkal. Méreteiben teljes értékűen kétszemélyes, amit városban ki is lehet használni.

 

A J300-zal kezdődő robogópiaci offenzívájának második lépcsőjében még nagyobbat szakíthat a Kawasaki. A J125 olcsóbb (160 ezer Ft-tal), vezetése egyszerűbb jogosítványt igényel (elég az A1, illetve a B125), vásárlókörébe pedig a nők és a még kevésbé tapasztalt pilóták is bevonhatók. Az lenne szép, ha a B125 jogosítványhoz nálunk is elég lenne az autós jogsi, akkor aztán akár Magyarországon is születhetne egy friss csapat, akik kétkerekűre ülnek néhanap – főleg a J125 célcsoportjába tartozó városi polgárok.