Junak 904

Sokan magát a márkát sem ismerik, pedig most kezdi a hetedik ikszet. Újjáélesztése óta jó negyven modellt dobott piacra, köztük számos 50-est is, melyek közül most kipróbáltuk az egyik leggusztusosabbat.





Itt csapnak össze a karsztos Bükk és a vulkáni Zemplén lejtői, hogy kiszorítsák maguk közül a szelídebb csereháti lankákat. Völgyeikből a Hernád, a Bódva és a Sajó bukkan elő, melyek néhány közös kilométer megtételével a Tiszába torkollnak. A környék metropolisza Miskolc, de a megyeszékhelytől alig egy kőhajításnyira fekszik a mindössze 7000 lelkes Felsőzsolca. Neve az agyagos, löszös talajra utaló, ószláv „zltica” (magyarul sárga) szóból ered, és már az 1200-as években említik írásos feljegyzések. A 13‒14. századra templommal is büszkélkedhetett, legérdekesebb látnivalói között pedig a határában fekvő rejtélyes földhalmok sorakoznak. A történészek szerint a kupacokat bizonyosan emberkezek alkották jó 6‒8000 évvel ezelőtt. Pontos szerepük még vitatott, de valószínűleg földvárak lehettek.

 

Motorok Tesztek galériája Junak 904
Kattintson a képre a galériához!

A városka akkor került legutóbb a figyelem középpontjába, amikor az itt már jó 50 méter szélesen hömpölygő Sajó kilépett medréből és tengerré változtatta a környéket. A laposan fekvő helységet teljesen elvágta a külvilágtól, napokig a csónak maradt az egyetlen közlekedési eszköz. Sok ház összedőlt vagy súlyosan megrongálódott. A homokzsákokat áttörő ár vitt mindent: autót, jószágot, terményt.

 

Most, hat évvel később, természetesen már nyomát sem láttuk az utcákat borító sárnak, csak egy-két omladozó vályogház emlékeztetett a súlyos katasztrófára. Az élet tovább ment és az ottaniak úgy boldogulnak, ahogy tudnak. Vendéglátónk, Lajos, a 2010-ben újjáélesztett Junakok hazai forgalmazója például motorkerékpár-importálásba fogott.

 

Motorok Tesztek galériája Junak 904

 

Garázsában körülnézve elsőként a kínálat mérete vágott minket mellbe. A durván negyvenféle modell között 650 köbcentig minden méretosztály képviselteti magát a krúzerestől a sportmotoroson és a félidomoson át egészen a csupaszokig. Állítólag a legkelendőbbek az 50-es váltósok, amikből lehetetlenség annyit rendelni, hogy mindenkinek jusson.

 

Rövid szemlézés után nekünk a meztelenek kategóriáját gazdagító, élénkzöld és kristályfehér színekben játszó 904-esre esett a választásunk. Ilyen megjelenéssel még a kétszer drágább motorok közül sem lógna ki. Szögletes vonásaiból árad az elegancia, és az ehhez illeszkedő kecses kialakítás tagadhatatlanul vagány elegyet alkot. A lágyan csavart, fekete felnik, a divatos fejidom, a modern, színes műszerfal és a horpasztott tank mind-mind szép részletek, amik közösen sem mutatnak rosszul.

 

Motorok Tesztek galériája Junak 904

 

Lévén, hogy abszolút null kilométeres motorként gördítettük elő, a tesztet olyan kötelező lépések előzték meg, mint a védőfóliák eltávolítása, a folyadékszintek ellenőrzése és persze a benzinnel nyakon öntés.

 

A nulladik szerviz után következhetett a beindítás. Az akkumulátor még hiányzott, amit nem bántam, mert bár jó rég volt a simsonos‒MZ-s korszakom, de még mindig kellemes emlékeket ébreszt, amikor jobb combból rúgom életre a motort. Az ilyen rituálé rögtön áttöri az ember-gép közti gátat, és mindjárt más szájízzel ülök a nyeregbe. A másik igazán múltidéző részlet a szívató, amely manapság a kormányon is retró, de itt még ennél is ősibb megoldást találunk. Nincs úriasan meghúzható bowden, helyette szépen be kell görnyedni a tank alá, és a karburátor alig néhány centiméteres, de annál szebben kimunkált, „Choke” feliratú karját lenyomni.

 

Motorok Tesztek galériája Junak 904

 

 

Pillekönnyű kuplung behúz, cipő súlyára kluttyanó egyes bevált, finom gázfröccs és start. Minden megy, mint a nagykönyvben. Az egyhengeres ereje 5‒6000/perc körül csúcsosodik, majd kéri a következő fokozatot. A blokk még elég nyers, de hajlandó pörögni. Léghűtéses konstrukciójából fakadóan pikk-pakk melegszik, így máris jöhet a dúsítás megszüntetése, tehát az előbbi tornamutatvány, csak immáron mozgás közben.

 

Motorok Tesztek galériája Junak 904

 

Szépen, erőltetés nélkül váltogatva, egészen hamar tempón vagyok, és még mindig van egy utolsó sebességem. Sajnos ahhoz azért gyenge, hogy ötödikben is gyorsuljon, ott inkább csak tartja a 60‒65 körüli sebességet, vagy rosszabb esetben apránként lassul. Ez nagyban függ a domborzati viszonyoktól, a széljárástól, és talán még a reggelire elfogyasztott kiflik számától is.

 

Ötvenes létére azonban ekkora sebesség teljesen jó. A felfüggesztése és a fékrendszere se köszönne meg ennél többet. Futóműve kellemes lágyságával igyekszik kisimítani az öreg aszfalt útegyenetlenségeit. A nagy huppanók persze kifognak rajta, de a kisebbeket szépen kimozogja. Ez a puhaság kizárólag az elnyújtottabb kanyarokban üt vissza, amikben enyhe kóválygással követi a kijelölt íveket. A fékek szintén óvatosságra intenek. Remélhetőleg a betétek némi becsiszolódás után harapósabbá válnak, mert így elsőre elég nyúlós érzetük volt. Persze a rudazatos dobfékkel együtt képesek egész dinamikus lassításra, de én személy szerint jobban szeretem, ha ennél túlméretezettebbek – mégis csak legyen miben bízni, ha nagy a baj.

 

Mindezeket azonban annak fényében kell nézni, hogy az egész motor mennyibe kerül. Hiszen hiába nyomja le gyakorlatilag mindenben például az Aprilia RS4 50, ha az olasz sportgép árából három 904-es kijön.