Jakus Tamás virtuáldesigner

Tudják, miből készült például nyitóképünk motorja? Mielőtt azt mondanák, hogy valami Harley-ből, vagy azt, hogy hengerelt alumíniumlemezből, esetleg laminált szövetszálakból, eláruljuk: egyikből sem. Nyitóképünk motorja pixelekből készült, tárolásához pedig nem garázs kell, hanem merevlemez vagy flashmemória. Cikkünk motorjai ugyanis a valóságban nem léteznek. Mindannyian virtuális alkotások, tervezőjük és építőjük pedig nem más, mint egy győri fiatalember, Jakus Tamás. Jól jegyezzék meg a nevét. Fognak még hallani róla – legalábbis, reméljük.





Édesapja autószerelőnek szánta. Édesanyja művésznek – ha fia is úgy gondolja. Hogy ez valóra válhasson, az édesanya egy Győr környéki kis faluból hetente vitte fiát a győri Kovács Margit Művészeti Szakközépiskola rajzszakkörébe. Tamás, aki akkoriban még csak Tomi volt, megszállottan rajzolta a lovakat, egyiket a másik után. Aztán a lókorszaknak vége szakadt, és jött az autók korszaka, az egyre tökéletesebb autóké. Eleinte a pontos másolásra törekedett, majd újságokból kivágott részletek variálásával kezdett új formákat komponálni. Nyolcadik után mi sem volt természetesebb számára, mint beadni felvételi kérelmét a Kovács Margit Szakközépiskola grafikai szakára. A sikeres felvételi után csodálatos évek következtek, a serdülő srác előtt kinyílt a világ, tanult és tanult, folyamatosan tökéletesítette rajztudását. Nagyon komolyan vette a dolgát. Érettségi után az Iparművészeti Egyetem mellett pár egyéb művészeti főiskolára is jelentkezett, végül a Szombathelyi Tanárképző Főiskola rajz és művelődésszervező szakára nyert felvételt. Nem a tanári pálya érdekelte – sőt, tanítani határozottan nem akart –, hanem a rajz és a grafika. A főiskolán tovább tökéletesítette szakmai készségeit.

 

 

Katonaidejét polgári szolgálatosként egy művelődési központban töltötte, ahol a rendkívül felelősségteljes székpakoló mindenes feladatkörét szánták neki. Egészen addig, amíg észre nem vette, hogy a háznak még logója sincs, és meg nem kérdezte, hogy ne tervezzen-e egyet. A székpakoló mindenes posztja abban a pillanatban üresedett meg, amikor főnöke meglátta az elkészített logótervet. A székek attól kezdve gazdátlanul ácsorogtak, ahová éppen tolták őket, Tamás ugyanis már a művelődési központ programjainak plakátjait tervezte.

 

 

Emellett pedig továbbra is autókat álmodott, immáron a kezdeti Photoshopok valamelyikével. A program valósággal felszabadította, kiteljesítette őt, többé nem állt semmi az útjába annak, hogy a fantáziájában élő formákat megjeleníthesse. Ezek a formák pedig egyre merészebb és egyre tökéletesebb autók voltak. Versenyautók, roadsterek, kabriók. Álmodott, fantáziált, tervezett hajnalokig megszállottan. Rábukkant egy virtuális autótuninggal foglalkozó oldalra, ahová elkezdte feltölteni munkáit. Izgatottan várta az értékeléseket, visszajelzéseket, amelyek alapján tovább tökéletesítette a terveket. Az első magyar virtuálistuning-bajnokságot fölényesen nyerte, a következő évben pedig nem kisebb címet zsebelt be háromfős csapatával, mint a virtuálistuning-világbajnoki címet.

 

Aztán egyszer csak bekövetkezett az elkerülhetetlen. Megcsörrent a telefonja. A hívó fél megkérdezte, hogy mit szólna ahhoz, ha az egyik autótervét megépítenék.

 

 

Fordulópont? Beérett a munka és tehetség gyümölcse? Vajon egy mecénás, egy befektető hívta? A történet sajnos nem egy olasz vagy német stúdióban, nem az Audinál vagy a Mercedesnél folytatódott, nem is a Lamborghininél. Tamás életében balkáni fordulat állott be. A hívó fél ugyanis egy magyar szerencsevadász volt, és a sztori is ennek megfelelően folytatódott. A hívó fél hol előkerült, hol hónapokra eltűnt, majd egy másik hang jelentkezett, az előző partnere. Aztán a partnerek természetesen összevesztek, de honlapjukon mégis megjelent egy Tamás tervei alapján készült eladó kaszni. Tamás beleegyezése nélkül…

 

A következő telefonáló Kazahsztánból hívta Tamást, és közölte, hogy ő megvette a kasznit, és annak alapján elkezdené egy elektromos autó gyártását – ami jelenleg állítólag éppen folyik. Erről egy műsorában a kazah televízió is beszámolt.

 

 

És Tamás továbbra sem látott egyetlen fillért sem, igaz, a kazah férfi legalább nyilatkozatai során rendszeresen megemlíti a magyar tervezőt.

 

Biztosan feltűnt már Olvasóinknak, hogy a történetből eddig fájó módon hiányzik a motorkerékpár. Nyugodjanak meg, kedves Olvasók, a fordulat hamarosan bekövetkezik. Pontosan akkor, amikor Tamást egy rejtélyes ismeretlen ismét felhívja, és megkéri egy motorkerékpár látványtervének elkészítésére.

 

 

Tamást eddig a pontig teljesen hidegen hagyták a motorok, nem látott bennük semmi különöset. A felkérés azonban megindított benne valamit. Elkezdte tanulmányozni azt a világot, ami mindannyiunk életét kitölti, vagyis az életre szóló szerelem, a motorok világát. Hamarosan ráérzett az ízére, olyannyira, hogy bár motoros jogosítványa sincs, már egy maga tervezte café racerről álmodozik, amely már nem egy merevlemezen, hanem teljes fizikai, benzinszagú valójában a garázsában parkol.

 

Tamást elsősorban a naked bike-ok és a café racerek ihlették meg. Szereti a régi, időtlen formákat, és úgy véli, hogy egy klasszikus motorkerékpár formája soha nem évül el, soha nem válik ódivatúvá. Előszeretettel játszik el a gondolattal, hogy a nagy történelmi autógyártók vajon milyen motorformákkal álltak volna elő, ha motorokat is gyártottak volna. Szívesen képzeli magát olyan autótervező teamekbe, amelyeknek az a feladatuk, hogy autóik mellett hasonló formavilágú motorkerékpárokat is rajzoljanak meg.

 

 

Munkái magukért beszélnek. Kérdés, hogy története képes lesz-e mesés fordulatot venni, képes lesz-e szakítani a balkáni sorsvonallal. Lesz-e sikeres, híres, elismert tervező belőle? Eljut-e oda valaha, hogy nem szerencsevadászok, hanem profi teamek pötyögik be telefonszámát készülékeikbe?

 

Tamás élete azért eddig is meseszerűen alakult. Mint emlékeznek, a tanárképző főiskola ellenére sem akart tanítani. Egészen addig, míg meg nem tudta, hogy gyermekkora rajzszakkörének, majd középiskolai tanulmányainak otthona tanárt keres. Jakus Tamás ma a Kovács Margit Művészeti Szakközépiskola lelkes és odaadó tanára, és osztályfőnök. Éjjelente pedig továbbra is autókat és motorokat tervez. Hogy kinek és minek? Reméljük, előbb-utóbb megtudja ország-világ.