Összehozta apát és fiát - Honda CB 500 Four Café Racer

Ezerszer elmondtuk már, milyen fantasztikus dolog a motorozás. Beszéltünk szabadságról, önkifejezésről, a sebesség mámoráról, de arról még nem, hogy a családi életnek is jót tesz.





Ez a cikk egyszer már elkészült. Önök most a második verziót látják. A fotózás után annak rendje és módja szerint megterveztük kinézetét, a szerző leült és megírta. Természetesen elküldtük az építőnek, is, lássa, hogyan fog megjelenni munkája a Motorrevüben. Kisvártatva kaptunk egy levelet, amelyben a tulajdonos csalódását fejezte ki. Úgy vélte, hogy a cikkből a töredéke sem jön át annak a lelkesedésnek, odaadásnak, az éjszakákba nyúló tervezésnek és munkának, amivel ők ezt a motort megálmodták, végül megépítették.

Ha elsőre is átjött volna az a sok érzelem, amit ez a motor három emberből, is kiváltott, akkor más cikk született volna, nem olyan viccelődős fajta, mint elsőre. Pedig már a fotózás közbeni beszélgetéskor is elhangzott egy gondolat, ami akkor megérintett. A motort egy velem egykorú, stílusos café raceres öltözéket viselő úr, a tulajdonos édesapja, Laci bácsi hozta lábon. Kiderült, hogy a Hondát fiával közösen használják. Nem is ez tetszett a történetben, hanem az, hogy sokszor éjszakánként felváltva motoroznak vele, közösen nézegetik, beszélgetnek róla és az általa nyújtott élményekről, mindketten csodálatosnak találják. Nem tudnak betelni vele. Ez a motor összehozta apát és a fiát.

Ahogy az lenni szokott, a fiatalember családot alapított, és a családi szálak kissé talán meglazultak, a motor azonban közös pont lett életükben. Azt vették észre, hogy már jó ideje nem beszélgettek ennyit, és nem volt közöttük ilyen harmónia, mint mióta elkészült a Honda. Olyan történetek kerültek elő Laci bácsi motoros fiatalságából, amiket fia soha nem hallott addig. Bármilyen abszurd is, a kis café racer körül a család egy új minőségében gyűlt össze.

Regős Dánielnek van stílusérzéke. Szereti a szép, különleges dolgokat. Ezért, amikor épített motort szeretett volna magának, nem hagyományos chopperben, nem is cruiserben, hanem café racerben gondolkodott. Két évig álmodozott, nézegette a legkülönfélébb motorokat, fotókat, mígnem egy szép napon rá nem bukkant egy meglehetősen jó állapotban lévő Honda CB 500 Fourra.

A már említett stílusérzékről tett tanúbizonyságot akkor is, amikor Pákozdi „Sapka” Tamást, vagyis a Sapka Műveket választotta a projekt kivitelezőjének. Az európa bajnok motorépítő Sapkáról tudni kell, hogy figyelme jó ideje az angol történelmi márkák felé fordult, jobb helyre nem is nagyon mehetett volna a megrendelő, ha korhű café racert szeretett volna építtetni.

A tervezés alatt rengeteget beszélgettek a motorról. A megrendelő naponta küldözgetett internetről szerzett fotókat, ötleteket az építőnek, ezeket rendre megvitatták, tisztába tették.

Minekutána a kis CB 500 Four kifejezetten jó állapotban volt, alapelv lett, hogy csakis reverzibilis, munkákat végeznek rajta, hogyha egyszer majd valaki eredeti állapotában akarja birtokolni, könnyen visszaállíthassa a gyári állapotokat.
Eredeti maradt a váz, a tank, a futómű – bár a teleszkópot beleeresztették a kormánykiflikbe - , de az ülést már kifejezetten Regős Dániel alkatához szabták. Szivacsozását, a forma kialakítását, majd megvarrását Ricardo, Nagy Richárd végezte. Az első lámpa magyar motorról, egy Danuviáról származik, erről tanúskodik az üvegén lévő D betű is, a kormányt Sapka mester maga készítette. A CB 500 Four eredeti műszerfalát kisebb és feltétlenül stílusosabb kis krómozott csészéjű fordulatszámmérő-sebességmérő párosra cserélték.


A tank betétes dizájnjához Sapka ragaszkodott, a dupla csíkos megoldás Dániel ötlete volt, sőt a kormányvégtükröket is ő találta. A dupla csíkos elemet Sapka továbbvitte a légszűrőház oldalára, a tankon látható vintage Honda-emblémát az eBayről szerezték, a légszűrőházra pedig Sapka saját, versenyihletésű logóját vitte föl.

A színvilág kialakítása külön említést érdemel, a kétféle szürke alkalmazása dicséretes önmérsékletről tanúskodik, az eredmény: visszafogottan elegáns megjelenés.