Honda PCX - Mini maxi

Mintha egy méretes maxi robogó minden dimenziójával spóroltak volna egy kicsit a Honda tervezői, hogy létrehozzanak egy kisebb, városi és elővárosi közlekedéshez a nagyobb testvéreknél jóval praktikusabb, 125 köbcentist, kifejezetten igényes és minőségi kivitelben, folyton megálló motorral és veseverő deréktámasszal, amiről majd senki nem akar leszállni.





Az üléshelyzet, a kormányállás, a puttonyos hátsó, a tengelytáv, a deréktámasz, a kényelmes üléspozíció mind mind a túrarobogók érzetét keltik, csak minden egy kicsit kisebb és sokkal könnyebben kezelhető, mint a Burgman, az SW 400 vagy éppen a T-Max esetében, még egy szűkebb garázsba is simán betámasztható az autó mellé. Szép, elegáns, jól kezelhető a PCX, ízig-vérig városi robogó igényes kidolgozással és megjelenéssel. 125-ös erőforrása csak korlátozottan teszi lehetővé a hosszabb túrázást, de városi, elővárosi forgalomban több mint elég a kifejezetten erős motor, ami bőven meghaladja a forgalom átlagos ritmusát.

Érdekes újítás, hogy például lámpánál vagy kocsisor mögött megállva három másodperc után a motor automatikusan megáll. (Korát megelőzően egykori JinLun nevű robogóm is tudta ezt, bár ott nem tudatos technikai fejlesztés, hanem egy állandóan visszatérő hiba okozta a jelenséget.) Eleinte meg- megijed az ember, de gyorsan megszokható, hiszen egy villogó sárga LED jelzi, hogy a funkció aktív (a funkció ki is kapcsolható, ha valakit régi rossz emlékek szállnak meg a folyamatos leállás miatt). Gázadásra gyönyörűen és meglepően gyorsan, a másodperc tört része alatt indul a gép, minden tekintetben jól kitalált, hasznos funkciója a motornak.

A Honda PCX csomagtartója méretes, egy komolyabb bolti bevásárlás tartalma mindenestül befér az ülés alá. A nagy rakodót tágas ülés fedi, amin két személy kényelmesen elfér, bár a hátsó teleszkópok 2 fővel nem mindig birkóznak meg egy-egy kátyúval, és kellemetlen felütéssel jelzik az extra terhelést. A robogó nagyon szerethető, menettulajdonságai nagyon kellemesek, alacsony és magasabb sebességnél egyaránt egy-két apróság tűnt csak fel, ami zavaró lehet, ha nagyon kötekedni szeretne az ember.

Kormányzárnál az ülés nem nyitható fel teljesen, pont visszaesik, ha nem tartja meg valahogy az ember, nekem csak gyöngyöző homlokkal, némi szentségelés után sikerült második próbálkozásra kiszedni a csomagtartóból a cuccomat. A deréktámasz kellemes, de a Megyeri út kátyúin átdöcögve valahogy az ütések végpontjai nem az ember fenekében végződnek, hanem annál sokkal kellemetlenebbül – a deréktámasznak köszönhetően – valahol a vese tájékon, ilyenkor erősen javallott előrébb helyezkedni.