Harley-Davidson Sportster 72 és Softail Slim - A hentesbárd és a karcsú

Ahogy az megszokott, tél végére is tartogatott meglepetést a Harley. A bemutató helyszínével adtak rendesen az európai télben sínylődő újságíróknak, megmutatták, milyen is az élet igazán napos oldala. A tesztekre Floridában, Miamiban került sor. Ahogy az a Harleynál lenni szokott, sok szó esett a hagyományokról, önkifejezésről, customizingről, ami nem csoda, hiszen ezekből él a márka és a múltkutatás is kifejezetten hasznos, mondhatni elengedhetetlen eszköze a modellpaletta megújításának.


A Sportster 72 a hippi korszakot jeleníti meg, amikor is a chopper szó használata átkerült a húsiparból a motorépítés világába. A chopper eredetileg húsvágó-, vagy hentesbárdot jelent. A motorépítők a hatvanas években kezdték így hívni a gyári motorok szétvágása után újraépített, átalakított motorjaikat. A korszak fő stílusjegyei a 21 colos első kerék, sárvédő – és néha első fék  - nélkül, vagy rövidre vágott sárvédővel, kisméretű tank, süllyesztett ülés, előreszerelt lábtartók, apehanger, vagy éppen keskeny dragbar kormány. Igen, jól emlékeznek a Kedves Olvasók, a Szelíd motorosok című filmben láthattak először ilyen motorokat.
A Sportster 72 maradéktalanul hozza az egy chopper esetében elvárt formai jegyeket, estenként még felspécizve egy-két aprósággal, mint például a fehér oldalfalú abroncsok. Bár a hippi korszak a szabad szerelemről is szólt, az új Spori szigorúan egyszemélyes, és így sokkal szebb, mintha családi motort terveztek volna. Gyanítjuk azonban, hogy a kiegészítők között azért lesz majd megvásárolható utasülés is. Nevét kabalisztikában jártas öreg zsidó tudósokkal fejttettük meg. Megtudtuk, hogy a negyven éve (1972) bemutatott 1000-es Sportsterre, valamint az amerikai motorosok egyik kedvenc útjára, a 72-esre utal, amely Tennesseet, Alabamát és Mississipit köti össze.

Motorok Harley-Davidson Sportster 72 és Softail Slim

Az új Spori estében szó sincs Dark Customságról, illetve csak félig. Létezik ugyan fekete változata, de a legtöbb újságíró véleménye szerint az labdába sem rúghat a csillámszemcsés, bordóra fényezett változat mellett. A króm Harley szokás szerint makulátlan jéghideg fénnyel ragyog, a napfény játszik a festékbe kevert fémszemcséken, egy szó, mint száz, gyönyörű ez a színvilág. Akárcsak a parányi tankon található emblémák is. Apropó, tank. A peanut, vagyis mogyoró forma a márka máig legszebben sikerült tankja, azonban 7.9 literes térfogatával alaposan meg kell fontolnia tulajdonosának, hogy tankolás nélkül elrobog-e akármelyik benzinkút mellett. Külön érdekesség, hogy a Sportsterek történelmében először használ a gyár kerek légszűrőt, amely egyrészt nagyobbnak sejteti a Sporit a ténylegesnél, másodsorban többet enged látni a gyönyörű, tolórudas erőforrásból.

Motorok Harley-Davidson Sportster 72 és Softail Slim

Az üléspozíció és az ergonómia ezúttal két egymással nem nagyon találkozó fogalmak, de rövidebb távon és 120 km/órás sebességig  ez nem is baj. Igen ám, de Sportster 1200 cm3-es, befecskendezős, gázadásra élénken reagáló erőforrása a viszonylag kis súlyt kifejezetten dinamikusan mozgatja. A könnyen járó gázkar, a harleys mértékkel kifejezetten hatékony fékek gyakran csábítják a vezetőt egy kis rendetlenkedésre, és  130 fölött a sport szó új értelmet nyer a Hetvenkettesnél, a menetszél ugyanis kifejezetten jól megdolgoztatja a hasizmokat és a karokat. A Spori 72 elsősorban élménymotor, másodsorban esztétikai örömforrás és csak harmadsorban közlekedési eszköz. Nagy utazásokhoz némi eltökéltséget kíván, alapállapotában sem utas sem  poggyász nem szállítható rajta, viszont élmény vele rövideket gyorsulgatni, vagy cirkálni, közben élvezni a járdáról és az autókból kapott elismerő pillantásokat.

Motorok Harley-Davidson Sportster 72 és Softail Slim

A Softail Slimmel a gyár az ötvenes éveket, vagyis a motorépítés bobber korszakát  idézi fel. Hogy hogy nem, ez is minimalista építéseiről lett ismert, az akkori építők is levágták a fölöslegesnek ítélet elemeket, kurtították a sárvédőket, és ők is lapos motorokat építettek. Mintha a gyár világéletében csak azért tervezett volna ívelt sárvédőket, hogy az építők aztán majd levághassák azokat. Amíg a Sportster 72 nevének eredetére fényt deríthettünk, a Slimét nem tudjuk értelmezni. Akárhonnan nézi is az ember, ez a motor bizony sehonnan nem tűnik karcsúnak.

Ugyanakkor olyan érzés támad az emberben, hogy ő már látta ezt a formát. Fejében bizonytalan gondolatok cikáznak egy osztrák városról, egy amerikai kormányzóról, egy testépítőről, aztán beugrik neki: ezt a motort a Terminátor alatt látta! Hát igen, a Slim zavarba ejtően hasonlít Fat Boyra. Igazság szerint keresgélni kell a különbségeket. Például, a Slim sárvédői valóban slimebbek valamivel, aztán más az ülése, a kipufogója, és a kormánya. De még ez sem nagyon más, mindössze található rajta egy keresztmerevítő. Akárcsak az offroad motorokon, gondolná az ember, ha nem hallott volna éppen a minap arról, hogy a 30-as évekbeli rendőr Harleykon a jelzőfények pontosan ilyen keresztmerevítőre voltak felfogatva. Lám, még egy rejtett történelmi utalás. És hát talán a legmarkánsabb különbség, hogy a Slim fűzött és nem teli diszkoszfelniken gördül.

Motorok Harley-Davidson Sportster 72 és Softail Slim

Ennyi hasonlóság után nem lehet csodálkozni azon, hogy a Slim üléspozíciója is erősen emlékeztet a Fat Boyéra, bár annál mélyebben ül az ember és kicsivel magasabbra szerelték a trepniket. Azt is itt kell megjegyeznünk, hogy az újdonság lábtartódeszkái szép, félhold alakúak.

Motorok Harley-Davidson Sportster 72 és Softail Slim

A Slim 103 köbinches (1688 cm3), fixen a vázba csavarozott erőforrásának rezgéseit kiegyensúlyozótengelyek csillapítják a kifejezetten élvezetes szintre. Az erőkifejtés módja csodálatosan harmonikus, jóindulatú munkaelefántra emlékeztet,  a V2-es blokk nagy lendtömege már kevéssel alapjárat fölött óriási nyomatékkal kényeztet, a sebességfokozatok kiosztása tökéletes mindezekkel együtt a blokk inkább cirkálásra mintsem randalírozásra van beállítva. Korántsem tűnik olyan dinamikusnak, mint az 1200-as Sportsterek.

Az első fék hatásfoka – ismét csak harleys mértékkel mérve – jó, a hátsó viszont kifejezetten kevésnek tűnt, teljes erőből taposva is alig sikerült komoly fékhatást elérni vele.
Tulajdonképpen a jelentős tömeg és köbcenti többlet ellenére a Slim is inkább békés kiruccanásokra való, mintsem hosszabb utakra. Alapállapotában semmivel nem alkalmasabb túrázni mint a Sportster 72. Persze, arra ott vannak a Harley Touring modelljei.