Erzberg Rodeo 2011 – Akik kijutottak a Zöld Pokolból

A folyamatos esőktől megáradt patakok és csúszós sziklák nehezítették a versenyzők dolgát. Ezerkilencszáz indulóból a második napon csak tizenegyen értek be célba a világ legextrémebb enduró versenyén.





Minden évben több ezer off-road mániás, több mint harminc nemzet, és öt kontinens versenyzője keresi fel a kis osztrák falut Einsenerz-et. A nagy kihívás Európa legnagyobb, több mint 1500 éves külszíni fejtésű bányája, az Erzberg meghódítása. A vasércbánya területén zajló verseny szlogenje, keményebb mint a vas. Minden évben napok alatt elkelnek a nevezési jegyek, ez után már csak különösen jelentős off-road eredményekkel fogadnak el nevezést.



Az idei évben 1900 rajtengedélyt adtak ki, további 1500 motoros maradt várólistán. A hegyi felfutók értékelése után, csak a ötszáz leggyorsabbnak nyílik meg a lehetőség az indulásra, a verseny végét jelentő bányakürt jelzéséig azonban csak maroknyi versenyző éri el a célt. Ez a mítosz motiválja, az embert és gépet kivégző, kétségtelenül a világ legextrémebb off-road megmérettetésén való indulásra a világ legkiválóbb terepmotorosait.
Az idei, 17. Erzberg Rodeon legnagyobb esélyese a KTM Factory Racing színeiben induló lengyel Tadeusz Blazusiak volt. A versenyen az oszták KTM gyár narancssárga színei uralkodtak, az abszolút többség a KTM EXC 300 típust választotta, amely szériaállapotban is ütőképes, mi több, alkalmas a győzelemre.
Egzotikumként a nézők, hosszú idő után újra versenyezni láthatták a hegyi felfutón rajthoz álló tízszeres világbajnokot a belga Stefan Everts-et, és a supermoto világbajnok Thierry van den Bosch-t. Stefan Everts új fejlesztésű KTM EXC 500-as típussal a harmadik legjobb edzésidőt érte el.

A versenyzők helyzetét tovább nehezítette a négy napos esőzés, így védőszemüveg nélkül voltak kénytelenek nekivágni a több mint 50 méter magas gyakran 50%-os emelkedőknek és lejáróknak, illetve az ezt követő Zöld Pokolnak hívott erdőségnek, amelyet a megduzzadt, gyakran derékig érő patakok tűzdeltek. Ilyen extrém körülmények között különleges biztonsági intézkedések voltak szükségesek. A versenyzők biztonságára hat különböző ponton várakozó mentőhelikopter, több tucat mentőautó, és elsősegélynyújtó felszereléssel rendelkező önkéntes motoros vigyázott.

Az idei évtől a rendezők nem engedélyezik a látogatóknak a motorral való közlekedést, mivel az elmúlt években az esti italozást követően többen a rendkívül veszélyes bányaterületen motoroztak az éjszakai órákban – így szervezetten buszokkal szállították a látogatókat a verseny leglátványosabb helyeire, ahol biztathatják a kedvenceiket.
A hegyi felfutón a motocross versenyzők bizonyultak a leggyorsabbnak, míg a versenyen a triálos múlttal rendelkező endurósok domináltak. A vasárnapi versenynapon zuhogó eső fogadta a nézőket és az indulókat, a depóban már a reggeli óráktól érezhető volt a feszültség. A versenyszerelők az utolsó ellenőrzések elvégeztével, már a délelőtti órákban, hegymászó kötelekkel, gyorsjavító eszközökkel felszerelkezve motorra ültek, és elindultak a legnehezebb, legkockázatosabb szakaszokra, hogy ott várják a versenyzőiket, és szükség esetén segítséget nyújtsanak a bajba jutottaknak. Az Erzberg nehézségét jelzi, hogy néhány látványos szakasz kivételével engedélyezett a külső segítség igénybevétele.

Mike Sigety a hazai KTM támogatásával indult az Erzbergen

A versenyzők tizenegy órakor kezdték meg a rajthoz állást ötven fős vonalakban, a hegyi felfutó eredményei alapján választhattak rajtpozíciót. Közel egy óra kellett a világ félezer legextrémebb motorosának a rajthoz állásához. A KTM EXC 300 típussal induló, magyar származású Mike Sigety , a KTM Hungária Kft támogatásával is bejutott a legjobb ötszáz közé, felállhatott a rajtrácsra.
A startvonal a külszíni bánya legmélyebb pontján lévő katlanban helyezkedett el, amelynek falai felerősítették a háromszázas kétütemű KTM-ek üvöltését, ahogy a versenyzők a feszültséget a motorok melegítésével vezették le. Összesen több mint harmincezer lóerő várta a verseny kezdetét jelentő tizenkét órát.



Az első vonal ötven versenyzője közül a lengyel Tadeusz Blazusiak állt az élre KTM 250 EXC típusú versenymotorjával, és vezette a mezőnyt. Tudására jellemző, hogy a száz méter mélyen lévő 60%-os meredek emelkedőkből és lejárókból kialakított egy kilométeres szakaszon két perces előnyre tett szert a világ ötven leggyorsabb off-road versenyzőjével szemben is.
A rajtvonalakat két perces késleltetésekkel indították, a biztonság érdekében, csak ennek az első szakasznak az extrémitását jelzi, hogy a világ legjobb versenyzőinek 20%-a nem tudott első nekifutásra kijutni a katlanból. Ez alatt kaotikus állapotok alakultak ki, a meddőhányókon ötven emberfeletti tempóban feljutni igyekvő versenyző útját állta, nehezítette a tíz-húsz megrekedt, illetve lefelé tartó motoros.

A cikk elején említett erdei szakaszra jellemző, hogy az indulók 98%-nak itt ért véget a verseny. A meredeken vezető szűk erdei sáros nyomvonalak, a nedves elgördülő kövek, csúszós sziklák, megáradt patakok a feladásra kényszerítették a többséget. A verseny vége előtt fél órával még csak hárman értek célba. A tizenhat órakor felhangzó bányakürtre is csak tizenegyen értek be az arénába. Ezek közül két versenyzőnek eredményét törölték, mivel egy ellenőrzőpontot nem érintettek.
A versenyt végül 5. alkalommal is Tadeusz Blazusiak nyerte. Az Erzberg Rodeo végét követően a versenyzők arcán kivétel nélkül tükröződött, az emberfeletti küzdelem a vasóriással, és az időjárással.