Egy legenda élete: Szabó II László (3. rész)

A magyar motorkerékpársport élő legendájának életét, versenysikereit bemutató könyvben közel húsz év eseményeit foglalja össze a szerző, Ocskay Zoltán. Nem egyszerűen egy versenyzői karrier története, hanem kitekintés a kor motorsportjára, a hazai és a nemzetközi eseményekre. Mivel egy hosszú pályafutásról van szó, a technikai fejlődést is figyelemmel kísérheti az olvasó.





A könyv megjelenése alkalmából részleteket közlünk belőle, amik ismerősek lehetnek, ugyanis már 2010. folyamán megjelentek a Motorrevüben.


Az első és második rész után jöjjön sorozatunk utolsó epizódja, ami 1971-ben játszódik, abban a szezonban, amikor két új Yamahával – egy 250-es és egy 350-es géppel –, valamint a veterán 125-ös MZ-vel hosszú évek után ismét esélyesként állhatott rajthoz a világbajnoki futamokon.

 

Duplázás a Nürburgringen
A nürburgringi nemzetközi verseny volt Szabó II László idénynyitója 1971-ben, és kettős győzelemmel zárult számára a hétvége. Ne felejtsük, a világ egyik legnehezebb pályájáról van szó, ahol 1969-ben 250-es MZ-vel győztesen haladt át a célvonalon, a 125-ösök között pedig második lett, 1970-ben a világbajnoki futamon sokáig vezetett, és csak a cél előtt kényszerült kiállni. Eredményekben eddig sem volt tehát hiány, de most a két új motorral mindenképpen meg akarta mutatni mindenkinek, milyen hátrányt jelentett számára korábban a megbízhatatlan technika.

 

Nürburgring 1971. május 2. A 250-es és a 350-es kategória versenyét is megnyerte Yamahával.
Szabó (66) mellett Smart (59)

 

Az első versenynapon, május elsején a 250-es géposztályban 37 induló volt, s nagy harc bontakozott ki Szabó és három ugyancsak yamahás brit, Perris, Ellis és Simmonds között. Hiába próbálták Szabót ollóba fogni, az utolsó előtti körben erősített, és 100 méterrel lett első. Másnap százezer néző előtt megismételte hibátlan teljesítményét a 350-esek hétkörös, 160 kilométeres futamában. „Vasárnap a korábbi MZ gyári versenyző, Laslo Sabo újabb briliáns előadással ajándékozta meg a kétszázezer nézőt, megnyerve a 250-es kategória versenyét Yamaháján” – írta elismerően a brit The Motor Cycle című lap. A második kör után új körrekorddal vezette a mezőnyt (10,1 min), mögötte a finn Jarno Saarinen és az angol Billie Nelson küzdött. Az ötödik körben Szabó megdöntötte saját rekordját, és 9,59,2-es idővel elsőként teljesítette 10 percen belül a kört. Átlagsebessége 137,2 km/h volt. Mögötte Nelson, John (NSZK), Robb (Írország), Sommer (NSZK) volt a befutók sorrendje.

Amint a 350-es motorral a depóba gurult, sietett az eredményhirdetéshez, mert utána kezdődött a 125-ösök futama. Épp annyi ideje maradt, hogy átvegye a másik motort, és már tolhatta is a rajthelyre. Az első kanyarba harmadikként ért, de ott leállt az MZ. Mint kiderült, felakadt a tűszelep, és hiába állt vissza egy kör hátránnyal, a motor ismét megállt alatta.

 

Díjátadón a nürburgringi pódiumon. Mellette a helyezettek: Ellis, Simmonds, Perris

 

A verseny után hatalmas ünneplés következett a depóban. Volt ennek már némi hagyománya, mert az NSZK-ban lakó ismerősök, haverok rendszeresen kijártak azokra a versenyekre, amelyeken Szabó II László indult, némelyikük elkísérte Hollandiába, Belgiumba is. Ők a futamok után gyakran vendégeskedtek a depóban Szabó sátránál, és élvezték a házigazda remek főztjeit. Legtöbbször ott volt köztük Pörneczy Béla, Huszár Béla, Tézsla János, Konkoly Zsombor, Senger „Bugyu”. Ki voltak éhezve a magyar ízekre, Laci pedig középen kivágta a magával vitt katonai sátor tetejét, és ott főzött nekik bográcsban gulyást, pörköltet. Néha még süteményt is sütött.

 

Az új Yamaha TR2 próbája a
Zalka Máté Liliom utcai műhelyének udvarán

 

Az NSZK nagydíját 1969 után 1971-ben ismét Hockenheimben rendezték május 16-án. A pályát kissé átalakították, a leghosszabb egyenesekbe két lassítót iktattak be, ahol a versenyzőknek első vagy második fokozatot kellett kapcsolniuk. A nagy forróságban százezer néző gyűlt össze, jó részük a rajt-cél egyenes melletti, hatalmas betonlelátókon foglalt helyet. A 125-ös kategóriában Szabó az MZ kiszakadt tőcsavarja miatt kiállt. Hasonlóan járt a versenyben vezető Ángel Nieto is, akinek váltója tönkrement. A spanyol a depóba érve földre lökte motorját, és elviharzott a lakókocsijába. Az 1969. évi világbajnok, Simmonds nyert Kawasakin. A 250-esek futamában Read és Gould vívott az élen; amikor az utóbbi kiesett, a második helyért vad csata kezdődött Klaus Huber, John Dodds, Marsovszky Gyula, Kent Andersson és a második helyről rajtoló Drapál János között. A célban egy másodpercen belül volt a harmadik és a hatodik helyezett! Szabó II László gyengélkedő motorral a hetedik helyen ért célba.


Óvatos második
A 350-esek futama előtt a motorosvilág Giacomo Agostini és Phil Read összecsapására várt. A 6,7 kilométeres pályán Read hátránnyal kezdett, mert az edzésen elesett és a könyökén megsérült. Szabó Agostini mögött a második rajtkockából indult. Az első körben a finn Martti Pesonen vezetett, mögötte Agostini és Read utazott szélárnyékban. Read előrement, Szabó pedig felzárkózott a hármashoz. Amikor Pesonen visszaesett, Read, Agostini és Szabó folytatta az előadást. Később az angol Yamahájának tönkrement a váltója, emiatt kiállni kényszerült, így már csak Szabó és Agostini párbajozott. A Motor Cyle 1971. május 19-ei számában Mick Woollett azt írta: „Amikor Read kiállt, Laszlo Szabo, a szívós magyar veterán vette fel a harcot Ago ellen, de az olasz elhúzott tőle.” Szabó így is 12 pontot szerzett, és a kategóriában összesítésben Agostini (30) és a svájci Werner Pfirter (17) mögött a harmadik helyen állt. A versenyen Szabó mögött Paul Smart lett a harmadik.

 

Kent Andersson (takarva) előtt a hockenheimi 250-es futamon az 1971. évi NSZK GP-n

 

„A mi Yamaháink jobbak voltak, mint Agostini MV-je. Az egyenesben utaztunk rajta, együtt voltunk hárman, Read belül ment el, én meg kívül. Vagy mi mentünk elöl, vagy köztünk volt. Én már le akartam lépni, de a célegyenesben Read az idom mellett az ujjával kimutatott nekem, hogy még ne. Vonatoztunk tovább. Read kiállt, én meg nem akartam szívóskodni egyedül, nem mertem a biztos második helyet kockáztatni. A taktikám helyes volt, jó, hogy nem vettem fel a kesztyűt, mert akkor több benzinem fogyott volna. Így is, amikor az utolsó körben ráfordultam a célegyenesre, hördült egyet a motor. Rögtön rájöttem, hogy nincs több benzinem. Kikuplungoltam, és begurultam a célba.”