Ricsi és a Ducati 125 TS

Olvasóink a 2015/12-es számban már találkozhattak Deák Ricsi, a magyar Ducati-klub elnökének a nevével. Ezúttal egy újabb kincs kapcsán került lapunk hasábjaira.





Véletlenül jött az ötlet. Éppen a klub weboldalát rendezgettem, amikor rábukkantam az egyik tagunk által feltett hirdetésre: eladó Ducati 125 TS. Felhívtam, és érdeklődtem, hogy van-e ár a meghirdetett összeg és az én elképzelésem között, amiért megvehetném a motort. A hirdetés már másfél éve fent volt, különösebb érdeklődés nélkül, így szerencsémre volt olyan ár, amiért meg tudtam venni.

 

Motorok Tesztek galériája Ducati 125 TS
Kattintson a képre a galériához!

Hát nem volt valami szívet melengető látvány. Fel volt ugyan újítva, de abszolúte nem korhűen. Ezt a típust két verzióban gyártották, a Sport változat meggypiros, a TS pedig kék-ezüst színekben jött ki a gyárból. Ez az én TS-em azonban valami gyanús, barnás árnyalatú fényezést kapott valaha, amely távol állt bármelyik gyári színvariációtól. És hát volt rajta egy furcsa műszaki változtatás, valamelyik korábbi tulaj átfúrta a váltót a bal oldalra, mert kényelmetlennek és szokatlannak találta a gyárilag jobb oldalra helyezett héblit. Számomra ez az állapot elfogadhatatlan volt, így nekiláttunk hitelesen felújítani a TS-t.

 

Ehhez mindössze egy eredeti katalógus állt rendelkezésemre, amelyben kézzel rajzolták meg a motort. Látszott, hogy kék, de színkódja nem volt. Annyit tudtunk, hogy a TS-t valamikor 1959 és 1965 között gyártották, de hogy ezt a darabot mikor, azt nem sikerült kideríteni. Elvittük egy fényezőhöz, aki elvállalta, hogy a netről beszerzett képek alapján megpróbálja kikeverni a helyes színt. A vázat meg is csinálta, de túl modernre, olyan subarusra sikeredett. Ezután fogtunk egy hosszabb műanyag csövet, lefestettük a kék hat különböző árnyalatára, és elutaztunk vele Olaszországba, a Ducati-múzeumba. Odatartottuk egy eredeti TS mellé, és csodák csodája, az egyik szín sem stimmelt.

 

Motorok Tesztek galériája Ducati 125 TS

 

Ezek után beszéltünk a gyári múzeum kurátorával, aki elmondta, hogy ötlete sincs, honnan tudjuk meg a színkódot. Elmondta, hogy a hatvanas években ez úgy működött, hogy azt a színt használták, amely éppen a polcon állt.

 

 

Hát igaz, ami igaz, a TS-en például Aprilia lámpakapcsoló van. Abban az időben az olasz gyárak állítólag összedolgoztak, és egymásnak adogatták el az alkatrészeket.

 

A szín kérdése miatt egy évig állt a projekt, aztán egyszer csak valami eldugott fórumon találtam egy tippet. Valaki arról írt, hogy a gyár, amelyik a festéket gyártotta annak idején a Ducatinak, a mai napig létezik Olaszországban.

 

Motorok Tesztek galériája Ducati 125 TS

 

És jött a meglepetés, találtunk egy színlistát, amelyen szerepelt, hogy melyik motort milyen színnel, melyik festékkel kezelték, rajta volt az összes Ducati színkódja.

 

 

Motorok Tesztek galériája Ducati 125 TS

Én pedig egyszerűen besétáltam Csepelen ennek a bizonyos gyárnak az egyik hazai kereskedőjéhez, mondtam az arányokat, és egy órán belül a kezemben volt a kívánt szín. Kétéves várakozás és keresgélés után.

 

Amit a motorról érdemes tudni, hogy 124 cm3-es, négyütemű, királytengelyes vezérlésű erőforrással rendelkezik. Kb. 10 lóerőt ad le 7500-on, 100 km-en 2,5 litert fogyaszt, végsebessége olyan 90 km/óra körül van. Négysebességes, a váltó a motor jobb oldalán található. Elöl-hátul dobfékes, a korábbi modelleken elöl 158 mm, hátul 136 mm-es, az 1964‒65-ösökön pedig elöl-hátul 180 mm-es dobfék volt.

 

 

 

A benzin 17 literes tankból jött, a keveréket pedig 22-es Dell’Orto karburátorokból kapta, és mindössze 100 kg-ot nyomott.

 

Amúgy egy kicsit problémás jószág, 6 voltos elektromos rendszerrel rendelkezik, van, ahol váltóáramú, van, ahol egyenáramú. Berúgókarral keltendő életre, az említett jobb oldalon lévő váltónál fölfelé van az egyes, lefelé a többi három fokozat.

 

Kuplungja szörnyű kemény, és hagyományosan bal oldalon található. Egy darabig borzasztóan zavart, hogy bordó kuplung és fékkarok vannak egy kék motoron, de minden kutatás azt mutatta, hogy ez így jött ki a gyárból. Azt tettek rá, ami volt. A TS a maga idejében egész korszerű motor volt, húzó- és nyomófokozati csillapítással upside down villájában, és ez volt az első modell, amellyel elkezdtek versenyezni.

 

 

Fékei mai szemmel nézve katasztrofálisak, a fékhatásnál többet ér az előrelátó, defenzív vezetési stílus. A királytengelyes blokk, mint látod, csodaszép. Ahogy mostanság siratják a Ducati szárazkuplungját, úgy siratták annak idején a királytengelyt is. Ha lenne lakásom, a TS abban állna, a nappali díszeként, de ez idáig minden pénzemet inkább motorokra költöttem.