Csepel Motorkerékpárok

A konkurencia nyomására Csepelen is sürgetően érlelődött a gondolat, hogy a teljesítményt 20 lóerő fölé kell emelni, ezért 1964 tavaszán feladatul tűzték ki egy kéthengeres típus kialakítását.





Balogh Gyula, a gyár főmérnöke és Szenté Gyula, a kísérleti üzem vezető mérnöke sokoldalú fejlesztési kutatást végzett. Több japán modell alapos tanulmányozása után főbb vonásaiban azokkal azonos, de részleteiben egyéni konstrukciót alkottak, amely a „keresztségben" a P 20 megnevezést kapta.

A 25 db-os nullszéria 1967 végére készült el. A gépeket kíméletlen nyúzópróbának tették ki, hogy alaposan kipróbált szerkezeti részek kerüljenek sorozatgyártásra, A gyári teszteket követően a kereskedelem szakembereit is bevonták a próbákba, hogy az új típus forgalmazási feltételei a lehető legjobbak legyenek, (Magam is így lettem részese több vizsgálatnak és személyesen tapasztalhattam, hogy a gyár nagyon alaposan készült fel az új típus bevezetésére.)

A szándék megvalósítása során sajnos nem mindegyik bedolgozó cég tudott a kívánt szinten megfelelni. Noha az egri Finomszerelvény gyár, mely az eredeti MIKUNIkarburátorral szinte minden részletében egyezőt kezdett gyártani, teljes igyekezetével azon volt, hogy a keverékképzésben a japán mintával azonosat produkáljon, eleinte nem nagyon boldogult. A gyújtásrendszer gyártója pedig sok későbbi P 20-as tulajdonosnak keserítette meg a szájízét.

Az első vevők 1968 telére vehették birtokukba a régen várt modellt és nagy gyönyörűséggel „énekeltették" a rendkívül fürge ötsebességest. A henger és a hengerfedél közötti alumínium távtartó gyűrű eltávolításával a sűrítést meg lehetett növelni, így az egyébként 86 oktános benzin-ellátást 92-esre módosítva 20 lóerő helyett 22 lett a teljesítmény.

Alighogy megindult a sorozatgyártás, máris új terveket szövögettek és valósítottak meg a kísérleti műhelyben. Ezek egyrészt a futó típus csiszolására, másrészt alapvető módosításokra vonatkoztak, így jött létre a „félbevágott" P 175, ami valójában a P 20 aljára és fele forgattyústengelyé-re épült és 175 cm3-es hengerrel 14 LE-t teljesített, vagy a P 350, aminek az alja a P 20-asé volt, de a hengerek össztérfogata 324 cm3, teljesítménye pedig 11:1 sűrítés esetén 32 LE-t ért el 7000 fordulaton.

A P 20 alapjainak felhasználásával és a P 10 részeinek keverésével újabb modell keletkezett, a P 11, amelynek főbb ismérvei a P 20 váltója, a módosított P 10 forgattyús tengelye és az öntöttvasperselyes alumíniumhenger.

Az utoljára gyártott motoroktól a kereskedelem engedmények adásával igyekezett gyorsan megszabadulni

Az új modellek sorában még sorozatgyártásra került a P 2l-es is, de ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy Csepelen a motorkerékpárok gyártása felett meghúzták a lélekharangot.

A szerelőszalagról az utolsó Pannónia, a 689 039 számú P 20 Luxus típus 1975-ben gördült le. Magyarországon megszűnt a motorkerékpár gyártás.