Örök motoros - Böröczky Józsefre emlékezünk

Ez így nem jó. Nagyon nem jó. Nem akarok írni. Nehezen rendeződnek a szavak egymás után, az ujjaimon, mintha mázsás súlyok lennének. Utálok búcsúzkodni, főleg most, hiszen ebben az esetben ez a búcsúzás a soha viszont nem látást jelenti.





Hogyan búcsúzhatnék attól, aki maga volt az élet? Jól van Gabi, ha másképp nem megy, akkor ne búcsúzkodj, csak emlékezz.
galéria Böröczky József, az örök motoros
Az utolsó fellépések egyikén Nádas György műsorában, a Mikroszkóp Színpadon

Pontosan emlékszem, hogy a Hungaroringen történt. Hol máshol?! A büféből sétáltam vissza a boxhoz és megállítottak, hogy bemutassanak minket egymásnak. Azzal a kézfogással vette kezdetét életem legszebb időszaka. A szemembe néztél és attól a pillanattól kezdve része voltunk egymás életének. Tanítani kezdtél és én ittam minden szavadat. Hoztad az újságokat, a könyveket, a versenyfelvételeket és tanítottál rendületlenül. Azt, hogy ilyen mély szerelembe estem a motorsporttal, csak neked köszönhetem. Nem azért, mert nem segített más és nem kellene hálásnak lennem a többi segítő kéznek, hanem azért, mert a te történeteid nyitották meg a szívem. Soha, de tényleg soha nem értettem, hogyan tudsz ennyi adatot, eredményt megjegyezni és ennyi történetre emlékezni.

galéria Böröczky József, az örök motorosgaléria Böröczky József, az örök motoros
Balra: Cagiva motor, piros bőrruha és Agostini replika bukósisak:
így motorozik egy igazi rajongó
Jobbra: Jacomo Agostinivel fiatal koruk óta ismerték egymást,
és azóta is baráti kapcsolatot ápoltak

Az egyik legbecsesebb kincs, amit tőled kaptam egy MotoGP-almanach volt. 1949 óta az összes világbajnoki verseny eredménye benne volt, milliónyi más statisztikával fűszerezve. A szakmai körökben később csak úgy emlegették ezt a piros könyvet, hogy a Biblia. Emlékszem, hogy egyik nap kinyitottam ezt a több mint fél évszázad eredményeit felölelő könyvet és annyit mondtam neked, hogy „na, most mutasd meg, mekkora király vagy”. Én mondtam az évszámot, a versenyhelyszínt, te pedig azonnal soroltad a győztesek nevét. Lenyűgöző volt, hogy egyetlenegyszer sem tévedtél. Tisztán emlékszem, ahogy abban a pillanatban csak annyit tudtam mondani neked, hogy olyan akarok lenni, mint te.

galéria Böröczky József, az örök motoros
Sok magyar versenyző is barátjának
tekinthette. A képen Drapál Jánosnak
segédkezik egy verseny rajtjánál

Tudni akarok mindent erről a sportról, ezekről az emberekről, ismerni akarom a múltat, a történeteket, mindent, amit csak meg lehet tanulni. Mondtad is sokat, hogy olyan az agyam, mint a szivacs és milyen jó, hogy két ilyen „elmebeteg” összetalálkozott. És valóban élt az a közhely, hogy két hülye egy pár. Elválaszthatatlanok voltunk. Na, persze nem csak a motorsportba vezettél be, hanem az életbe is. Apa nélkül nőttem fel és te mindent megtettél, hogy ezt elfelejtesd velem. Ugyan saját gyereked nem volt, velem mégis mindig apaként bántál. Olyan világot nyitottál meg nekem, amiről még csak nem is álmodhattam.

 galéria Böröczky József, az örök motoros

Egyszer elvittél Brnóba. A végletekig feszült idegekkel sétáltam melletted a depó felé és csak annyit mondtam, hogy apácska, azért jó lenne egy kép a Valentino Rossival. Gondoltam, majd odaállok a lakóautójához vagy valahova, mindegy is, de nem jövök haza közös kép nélkül. Te csak annyit mondtál, hogy „jól van, kiskutya, megoldjuk”. Azt hittem, hogy viccelsz, de bementünk a depóba és egyenesen Rossi csapatának a hospitalityje felé vettük az irányt. Elkeseredtem, amikor megláttam a hatalmas tömeget a sátor előtt. Ezen nem jutunk át az biztos. Erre megfogtad a kezem, mint megannyiszor azalatt a több mint egy évtized alatt, amit együtt töltöttünk és behúztál a sátorba a hátsó bejáraton. Rossi éppen evett. Amikor meglátott téged, elmosolyodott, te odamentél, köszöntél, majd bemutattál neki. Örülök, hogy találkoztunk Gabriella, mondta az „isten” és már villant is a vaku. Sokkot kaptam és végtelenül hálás voltam. Félórán át sírtam, hogy találkozhattam azzal az emberrel, akit addig csak a tévében láttam és akiről te annyit meséltél.

galéria Böröczky József, az örök motorosgaléria Böröczky József, az örök motoros
Két újabb arca:
A Clinton-paródia külföldön is ismertté tette.
Kezdetben a jégkorongba is belekóstolt

Emlékszem, később sokat nevettem rajtad, hogy azt az átkozott fényképezőgépet kattogtatod. Mindig ott volt a zsebedben és soha nem álltál le a fotózással. Amikor elkezdtem a világbajnokságon dolgozni, láttam, hogy mennyi képhez kell odaállni a versenyzőknek és valamiért kialakult bennem az az érzés, hát én nem zaklatom őket ezzel. A rengeteg rólam és a sportág kiválóságairól készült kép nagy részét végül te fényképezted. Ezért is neked lehetek hálás és nem csak én, hiszen százával juttattál be embereket a brnói versenyre. Ilyenkor mindig megtalálták az emberek a telefonszámodat és megkértek, hogy segíts nekik, te pedig soha nem tudtál nemet mondani.
 
galéria Böröczky József, az örök motorosgaléria Böröczky József, az örök motoros
Balra: Szabad bejárása volt a MotoGP világába, folyamatos kapcsolatot tartott
Valentino Rossival is
Jobbra: Nicky Haydennel készült közös képe csak egy a sok közül, amelyen
világhírű motorversenyzőkkel látható

Később, amikor már bentről követtem az eseményeket, mindig javasoltam neked, tanulj meg nemet mondani. Persze soha nem tudtál és mindig segítettél. Ha azt mondom, hogy önzetlenül segítettél, az igaz, ám célod is volt ezzel, erre is később jöttem rá. Küldetésednek érezted hirdetni a motorsport igéjét és úgy gondoltad, minden alkalommal a motorsportnak segítesz. Minden versenyre úgy érkeztél meg, mintha az lett volna életed első versenye, pedig száznál is több futamon voltál jelen. Legendás történetek keringenek a köztudatban, hogyan jutottál be a legzártabb helyekre, hogyan segítettél a hazai sportélet résztvevőinek. Persze a hála itt is sok esetben elmaradt, de te inkább nevettél és nevettettél. Igen, ez maradt meg mindenkiben a legjobban. A rengeteg nevetés. Soha, senkivel nem nevettem annyit, mint veled. Ha nem is találkoztunk egy ideig, vagy éppen vitáztunk valamin, a vége mindig nevetés lett.
galéria Böröczky József, az örök motoros
Egyengette Talmácsi Gábor útját a vb-címig, de ott volt Sebestyén Péter
karrierjének kezdetén is

Első könyvemben Giacomo Agostini írta az előszót és a könyvbemutatóra is eljött. Ebben is te segítettél a legtöbbet. Az előszó után egy teljes oldal rólad szól. Úgy írtam meg, hogy nem tudtál róla. Amikor elkészült a könyv, a kezedbe adtam, te elsírtad magad, miután elolvastad. Pepi ‒ Egy élet a motorsportért címet adtam neki. A lényeget talán a következő részlet tartalmazza. „A világbajnokságon mindenki ismeri, hiszen nem lehet őt nem ismerni. Szeretik, mert bármit kérdeznek tőle, mindig tudja a választ és mert mindig megnevettett bárkit. Pepi mindenhol ott van, Pepi mindenkié és Pepi egy kicsit az enyém is. Az elmúlt évek során minden nehéz helyzetben ott állt mellettem, mert ő nem csak akkor jelentkezik, ha minden tökéletes. Rengeteget tanultam tőle és segítségével olyan ajtók is megnyíltak előttem, amelyek talán nélküle a mai napig zárva lennének. A legfontosabb mégis az, hogy nélküle soha, soha nem jutottam volna el idáig.” És valóban nem. Ez volt 2006-ban, amikor megkaptad a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is. Akkor azt hittem, hogy hosszú évtizedekig fogunk még együtt kacagni az éppen aktuális kacagnivalón. Törzshelyünk a Komédiás volt a Mikroszkóp mellett. Hol éjszakába nyúlóan beszélgettünk félrehúzódva, hol éjszakába nyúlóan énekeltünk a zongorista kíséretével, kiakasztva ezzel néhány vendéget, illetve megnevettetve a tulajdonosokat. Annyira hiányzol onnan! Hiányzik, hogy nem ülhetünk ott együtt az asztalunknál, nem beszélhetem meg veled kisebb-nagyobb gondjaimat, örömömet, bánatomat. Úgy hiányzol, apa!

galéria Böröczky József, az örök motoros
Nem volt probléma, ha több nyelven kellett megszólítani a versenyzőket.
Itt Bulcsú Rezsővel látható, utolsó Alpok–Adria versenyén, a Hungaroringen

Olyan nehéz a búcsú, pedig sajnos volt időnk rá felkészülni. Nacsa mondta ezt, miközben a Fiumei úti sírkertben sétáltunk hozzád elköszönni. Olyan képtelen ez az egész, hiszen a számod még itt van a telefonomban. Milyen jó lenne, ha most is csak úgy megnyomhatnám a hívásindító gombot, te felvennéd és beszélgethetnénk. Tudod mit, fel is hívlak, maximum az üzenetrögzítőre beszélek, hátha lehallgatod. Szia apa. Itt minden rendben, csak szomorú vagyok, hogy nem érlek el. Képzeld a Checa végre világbajnok lett. Tudom, hogy örülsz ennek a hírnek, mert nagyon szeretted őt. Keresett Aradi Tibi meg Heller Tomi kollégád is. Üzenik, hogy habár nem vagy itt, azért mégis itt vagy velünk mindenhol. A MotoGP-ről üzenik a csapatok meg a versenyzők, hogy várnak. Legalább egyszer szeretnének még nagyokat nevetni a híres nyelvparódiádon. A párod Ica és a lányok is nagyon szomorúak, nem értik, miért mentél el. Túl korai még, hisz nincs vége az előadásnak és Fábry is szeretne visszatapsolni, ahogy az a több százezer ember is, akik várnak a képernyő előtt a következő közvetítésen. Lassan húsz éve vagy a Mikroszkóp Színpadon, most nem mehetsz csak így el, kezdődik az őszi szezon. A könyved sem készült még el, meg még egy csomó dolog, amit terveztél. Keresett Zsuzsa a Komédiásból, meg Vashegyi Pistiék is.  Persze az a rengeteg ember, akik átjáróházat csináltak a kórteremből, ők is hiányolnak, hiszen aggódnak érted. Nem jönnél haza? Nem, sajnos már nem tudsz, igaz? Azért egy próbát megért, hiszen mindannyian bíztunk a csodában az utolsó percekig. Bíztunk benne, hogy egyszer csak felpattansz és annyit mondasz, hogy csak vicc volt az egész, nincs semmi bajom. De a rideg valóság utolért minket azon a szép napsütéses délutánon, amelyen szivárvány képében intettél búcsút a szeretteidnek. A sok száz csokor virág között gyertyát gyújtottam, amit egy olyan embertől kaptam, akivel nem mindig volt felhőtlen a viszonyunk. Egy végtelenül kedves gesztus volt tőle, amiért hálás vagyok. Mit is mondhatnék még? Így nem olyan jó, ha a másik oldalról hiányoznak a zseniális riposztjaid.

galéria Böröczky József, az örök motoros
Rengeteget tanultam tőle, és nem csak a motorozás világáról
(középen a cikk szerzője, Budur Gabriella)

Hiányozni fogsz a családodnak, a barátaidnak, a művészvilágnak, a motorosoknak és a motorozást szeretőknek. Szokták mondani, hogy minden ember pótolható és az élet megy tovább, de ez rád nem igaz. Ebben is különleges vagy. Téged nem pótolhat senki és semmi. Azzal, hogy elmentél, lezárult egy korszak, egy csodálatos korszak. Az időszámítás, amikor mindenki Pepije még velünk volt. Nyugodj békében.

galéria Böröczky József, az örök motoros