Balesetmegelőzés: Vészhelyzetek mérlegelése, 2. rész

„Ha minden a kezedre játszik, akkor rossz sávban haladsz.” (Arthur Bloch: Murphy törvénykönyve)





Térjünk vissza az előző cikkben taglalt baleseti szituációhoz! Akik mélyen együttéreznek a személygépkocsi vezetőjével, valószínűleg azt mondják: az elsőbbségi jog jogosultja által adott jelzés negligálása, és a mindaddig történő állva várakozás, amíg a balról érkező valamennyi jármű el nem halad a gyanúsított előtt, nagyvárosi körülmények között nem elvárható. Egy ilyen elvárás ugyanis a mindennapi, tömegesen előforduló – és a vizsgált esethez hasonló – közlekedési szituációk ellehetetlenüléséhez vezetne, és arra kényszerítené az elsőbbségi kötelezettet, hogy irreálisan hosszú várakozás után hajtsa végre az általa tervezett forgalmi műveletet.

 

 

Azok azonban, akik a motoros helyzetét értik meg jobban, azt mondhatják, hogy rá a főútvonalon nem vonatkozott a kereszteződés előtt egyébként érvényesülő előzési tilalom, tehát nincs miről beszélni, a személygépkocsi vezetőjének igenis számítania kellett volna arra, hogy valaki balról a folyamatosan lassuló majd megálló járműoszlopot megelőzi. Ebben az esetben – az adott takaróhatás miatt – nem kezdhette volna meg a balra kanyarodást, és miután mégis végrehajtotta, felel a balesetért.

 

Én magam naponta hajtok keresztül egy olyan kereszteződésen, ahol a keresztező út hozzám közelebb eső szélén – tőlem balról és jobbról egyaránt – parkoló járművek sora akadályozza a beláthatóságot. Ezek között – hála a közeli pénzintézetnek – nem ritka a kifejezetten nagy felépítésű pénzszállító autó, valamint az éttermekbe és boltokba friss árut szállító teherautó... A keresztező úton – amely irányonként egy-egy sávból áll – mindkét irányból érkezhetnek járművek. Namármost: A parkoló járművek sora konstans akadály. Nem bizakodhatom abban, hogy egyszercsak eltűnnek. Én azonban nem várakozhatok ott az idők végeztéig. Nincs más választásom, mint hogy a parkoló járművek fölött elnézve, és a szemben lévő üzletek kirakataiban tükröződő képet figyelve próbálok meggyőződni arról, hogy jön-e valaki. A gond mindig  a bal oldallal van. A balról érkezők – a jobbra tartási kötelezettség miatt – ugyanis közelebb vannak a keresztező út hozzám közelebb eső oldalán parkoló járművekhez, ezért felbukkanásuk – ha nem is váratlan – de a fizikai paraméterek miatt hirtelen. Az előző cikkben leírt helyzethez hasonlóan az én esetemben sem mindegy, hogy az utamat keresztező jármű mennyire közel halad az út felezővonalához, és az sem, hogy mekkora a kereszteződési négyszög, és hogy a rendelkezésre álló szélességen belül én milyen közel vagyok a hozzám balról legközelebb álló első járműhöz. (Minél távolabb, annál jobb az esélyem arra, hogy időben észrevegyem a balról érkezőt.) Végül az sem mindegy, hogy a balról érkező mekkora sebességgel halad. Minél nagyobb sebességgel érkezik ugyanis, annál nagyobb mértékű, és veszélyesebb elhárításra kényszerül, nekem pedig annál kevesebb időm marad a megállásra. Az elsőbbségi helyzetben közlekedő elhárítása pedig sokszor önmagában – ütközés nélkül is – balesethez vezethet. Az elsőbbségi jogról pedig tudjuk, hogy akkor sérül, ha az elsőbbségre jogosult járművezetőt haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására kényszerítik. Én a magam részéről a helyzetet úgy szoktam megoldani, hogy a lehető legnagyobb mértékben behaladok a kereszteződésbe – mindezt alacsony sebességgel – ott meg is állok, majd amikor balra és jobbra egyaránt a lehető legjobban belátok, akkor beletaposok a gázba, és lesz, ami lesz, átrohanok rajta. Soha sincs olyan, hogy mindkét irányban biztonságos távolságban átlátnám a kereszteződést. De mi mást tehetnék?

 

 

Visszatérve az előző cikkben elkezdett forgalmi szituációhoz: A bizalmi elv mindenkit megillet addig, amíg szabályosan közlekedik. Mi az a bizalmi elv? Azt jelenti, hogy minden közlekedő joggal számíthat arra, hogy a többiek betartják a rájuk vonatkozó közlekedési szabályokat. De hol van az leírva, hogy a személygépkocsi vezetője ebben a helyzetben mit tehet szabályosan és mit nem? Ha azt mondjuk, hogy a kikanyarodás az ő pozíciójából nem volt megtiltva, csak fokozott óvatosságot kívánt, akkor egészen addig, amíg lassan és körültekintően halad, megilleti őt a bizalmi elv. Csak persze ebben a helyzetben lassú behaladás mellett is be fog következni a baleset... Ha azonban azt mondjuk, hogy a takaróhatás miatt a kihajtás ebből a helyzetből eleve veszélyes és így tilos volt, akkor a személygépkocsi vezetője nem hivatkozhat a bizalmi elvre, hiszen ő is szabályt szegett.

 

Van itt más probléma is, és az összefügg az előzőekben kifejtett problémával. Kellett-e a személygépkocsi vezetőjének arra számítania, hogy valaki a járműoszlop előzésébe kezd? Amit a sértett végrehajtott, az előzés volt egyáltalán, kikerülés vagy valami más forgalmi manőver? Az előzés: Járművel az úttesten azonos irányban haladó jármű melletti elhaladás. Ezek szerint, az álló járművek melletti elhaladás, az nem előzés. Márpedig a járművek, amelyek mellett a motoros elhalad, előbb-utóbb biztosan mind megállnak, mert különben a gyanúsított nem tudna kikanyarodni. Ha azonban azt mondjuk, hogy a sértett előzést hajt végre, mielőtt a baleset bekövetkezik, akkor meg arról kell döntenünk, hogy ez az előzés minden feltételnek megfelelt-e, vagyis szabályos volt-e. Ha ugyanis nem volt az, akkor a sértettet nem illette meg a bizalmi elv, és nem hivatkozhat arra, hogy a gyanúsított nem közlekedett szabályosan. Nekem meggyőződésem, hogy járműoszlopot folyamatosan szabályosan előzni nem lehet, mert az előzés végrehajtója ilyen esetben nem tud egyesével eleget tenni az előzési szabályoknak. (Ezzel egy korábbi cikkemben már részletesen foglalkoztam) ha ezt elfogadjuk, ebből viszont az következik, hogy a gyanúsított – amikor látta a tőle balról feltorlódó járműoszlopot – nem kellett, hogy arra számítson, hogy ezeket a járműveket valaki folyamatosan előzi. Ha pedig erre nem kellett számítania, akkor számára nem volt tiltott a balra kanyarodás. És akkor még nem beszéltünk egy fontos tényezőről: nem mindegy, hogy a motoros milyen sebességgel halad el a folyamatosan lassuló majd megálló kocsisor mellett.