Sebességtúllépés

„Válasszuk meg bölcsen, hogy mikor legyünk ostobák!” (Nassim Nicholas Taleb)





 

Az ember döntések hosszú sorát hozza meg naponta, ezek egy része nem is tudatosodik bennünk. Pedig néha jobb lenne. Amikor egy gyenge filmet választunk ki a moziban, vagy hagyjuk, hogy az idő kicsússzon a kezeink közül, és mindenhonnan elkésünk, akkor legfeljebb bosszankodunk, vagy másokat késztetünk bosszankodásra. De amikor a rosszul megválasztott döntéseinknek súlya van, akkor nincs mit tenni: Vállalni kell a következményeket. Vagy nekünk, vagy másoknak. Erről szól az alábbi történet.


Néha vitába keveredem ismerőseimmel arról, hogy a KRESZ „mennyire tűri a szabályok mérlegelését.” Vannak, akik ha kell, indulatosan érvelnek amellett, hogy a szabályok többségét nem lehet mereven kezelni, és sokan gondolják úgy, hogy a sebesség tipikusan rugalmasan kezelendő kérdés. Én pedig sokszor érzem úgy, hogy az emberek nincsenek tisztában a szabályok rendeltetésével. Nem értik, hogy azok többségét nem lehet a saját kedvünk szerint tágítani, és újraértelmezni, mert ha ezt tesszük, akkor a szabály már nem szabály, csak „ajánlás”. A sebesség tipikusan ilyen probléma. Valakik valahol már meghoztak egy döntést arról, hogy mekkora kockázatot szabad vállalni a gyors előrehaladás érdekében, és ezt sebességkorlátozásokban fejezték ki számunkra. Nekünk már nem kellene döntést hoznunk, csak el kellene fogadnunk, hogy akik helyettünk döntöttek, bölcsebbek voltak nálunk.

 

 

A megengedett legmagasabbsebességet a KRESZ főszabály szerint járműtípus és úttípus kombinációjára határozza meg. Autópályán pld. egy motorkerékpárral legfeljebb 130 km/h-s sebességgel lehet közlekedni. De ha az út, amin a motoros halad, lakott területen belül van, és ettől eltérő tábla nincs, akkor csak 50 km/h-s sebességgel. Ezek az értékek maximum értékek, nem kötelező mindenkinek ennyivel menni, de az biztos, hogy ennél többel senki sem mehet. A sebességtúllépés sajátos műfaj a szabályszegések között, mégpedig azért, mert sokszor nem jár egyedül. Aki sebességtúllépésben van, az előz ott is, ahol nem kellene, vagy nem lehetne. Az minden aggály nélkül átlépi a záróvonalat, holott tudja, hogy nem szabad. Aki sebességtúllépésben van, annak csőlátása lesz, és nem érzékel olyan dolgokat, amelyek a saját testi épsége szempontjából is fontosak. És nem utolsósorban: aki sebességtúllépésben van, jó eséllyel mások szabályszegésének is jobban ki van téve. Vegyünk erre egy példát!

 

Autósunk egy irányonként egy-egy forgalmi sávos úton halad egy útkereszteződés felé. Az általa használt utat ott egy villamossínekből, és a keresztező út autóshoz közelebbi oldalán két, a másik oldalon egy forgalmi sávból álló úttest keresztezi. Az autó vezetője balra nagy ívben szeretne kanyarodni a több sávos útra.  Az autós szemével nézve a kereszteződési négyszögtől balra egy kijelölt gyalogos átkelőhely keresztezi az utat, az autósnak ott elsőbbséget kell adnia a gyalogosoknak. Az az útszakasz, ami az autóstól balra van, nem teljesen egyenes vonalvezetésű, egy bizonyos távolság után – az autós szemszögéből – balra ível. Bizonyos értelemben ezért az autós szempontjából a semmiből bukkannak fel a balról érkezők.  Innen érkezik majd az a motoros is, aki – persze ekkor még mit sem sejt – éppen a végzete felé hajt. Mégpedig részben éppen saját sebességtúllépése miatt.

 

 

Az autó vezetője lassan közeledik az útkereszteződés felé, és ott először a térben legközelebb eső veszélyforrásra figyel: jobbról és balról is meggyőződik arról, hogy nem közeledik-e villamos a kereszteződés felé. Ha az autós elég lelkiismeretes, akkor nem akar bent ragadni a villamossíneken, ezért csak akkor indul el a keresztező úttest felé, amikor azon egyik irányból sem jön villamos, így a további előrehaladás során felbukkanó veszélyforrások láttán megtorpanva nem kell tartania a sárga monstrum közeledésétől. Miután az autós balra nagy ívben akar kanyarodni, tekintete részben a balról, részben a jobbról érkező, keresztező forgalmat kutatja, miközben arra is fel kell készülnie, hogy a tőle balra elhelyezkedő gyalogos átkelőhelyen bármikor megindulhat valaki. A jobb oldalról érkezők még távol vannak, a gyalogos átkelőhelyen azonban két gyalogos is áthalad. Ezzel ugyanaz a gond, mint a villamos sín esetén: Az autósnak el kell döntenie, hogy a gyalogosok áthaladását hol akarja kivárni: Még az úttestre ráhaladás előtt, vagy már azon, a kanyarodás ívét felvéve. Ez utóbbival azt kockáztatja, hogy lezárja az esetlegesen balról érkezők elől az utat, az előbbi megoldással pedig azt, hogy a közlekedés többi résztvevőjében nem tudatosul eléggé az általa tervezett manőver, - kvázi nem tudják, hogy közlekedésük során „vele is számolni kell”, - másrészt nem is látja olyan jól a többieket.  Ha a villamos sínek előtt áll meg, onnan nem látja be elég jól a kereszteződést, ha ráhalad a sínekre, és ott áll meg körülnézni, az – amint fent kifejtettem – veszélyes lehet. Apró kis döntések sorozata ez, amit minden közlekedő tucatszám hoz meg mindennap. Akkor és ott azonban porszem kerül a gépezetbe: A kanyarodás ívét felvéve az autós elengedi a két gyalogost, és közben nem számol azzal, hogy kanyarodása – a többszörös meggyőződésnek köszönhetően – időben veszélyes mértékben elhúzódik, amely miatt ismét körül kellene néznie. Ő azonban ezt nem teszi, ezért a kereszteződés felé balról érkező, 90 km/h-s sebességgel száguldó motorost nem veszi észre. (Korábban azért nem észleli őt, mert akkor a motoros még olyan távolságra van a kereszteződéstől, hogy a rutinból végrehajtott körültekintés során az autós szeme egyszerűen nem pásztázza azt az útszakaszt. Vagy ami esetleg szintén lehetséges: A balra kanyarodó útszakasz az autós számára nem belátható, és a motoros a korábbi másodpercekben még éppen ezen a szakaszon jár. Ha a motoros 50 km/h-s sebességgel jönne, nem kényszerülne arra, hogy az előtte áthaladó – és az autós által átengedett – gyalogosokat kikerülje, és az útját keresztező autóst észlelve több ideje, és hosszabb útja lenne a megállásra. 90 km/h-s sebességnél azonban ez már nem lehetséges, a motor az autóba csapódik, és két ember élete fordul fel fenekestül. Az egyiküknek már soha többé nem kell döntéseket hoznia...