Amerikai Motokrossz

Hogy néz ki a világ egyik legjobb MX-összejövetele? Napfény, a legnagyobb motorkrossz-szupersztárok, szexi MX-lányok és rajongók végeláthatatlan tömege ‒ az Amerikai Motorkrossz egy hatalmas show, amelyet legalább egyszer mindenkinek látni kell.





Amerikai história

 

Kezdjünk mindjárt egy rövid fejezettel a motorok nagy történelemkönyvéből. A motorkrossz eredetileg Európából származik, az USA-ban csak a hatvanas években honosította meg egy Torsten Hallman nevű svéd motoros. A négyszeres világbajnok husqvarnás egy rövid promó motorozás erejéig kiállt az akkori legjobb Flat Track-esek ellen, és ezzel elindította a tengerentúlon a máig tartó motorkrosszlázat.

 

galéria Amerikai Motokrossz
Kattintson a képre a galériához!

A motorkrossz aranykora

 

A motorkrossz színre lépése előtt minden szempár a Flat Track- és a Harley-pilótákra szegeződött, azonban az 1971-ben bemutatott kultuszfilm, a Bármely vasárnapon (On Any Sunday) hatalmas változásokat hozott. Steve McQueen és a Husqvarna feltűnése a mozivásznon jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az MX ennyire megragadta az emberek figyelmét. „Sok európai motoros jött az Államokba, hogy professzionális motorkrosszversenyzőként keresse a kenyerét, mi pedig rengeteget tanultunk tőlük”, mondja Mark Blackwell, aki a Husqvarna csapatát erősítette a hetvenes években. „Eleinte olyan lassúak voltunk, hogy az európaiak egy futamon négy kört vertek ránk. Később viszont már csak kettőt kaptunk, majd végül az amerikaiak felülkerekedtek, és egy egészen új szintre emelték a sportágat.”

 

galéria Amerikai Motokrossz

 

Gyors, de nem halálos

 

Az Amerikai MX egy olyan show, amelyet legalább egyszer mindenkinek látni kell. Nem számít, hogy követed-e a motorkrosszt, vagy sem, mindenképpen imádni fogod. „A verseny sokkal gyorsabb, mint az MXGP”, mondja Christope Pourcel, a Rockstar Energy Husqvarna Factory csapat francia versenyzője. „Az európaiaknak eleinte problémát okoz, hogy megszokják a tempót, de a jó hír, hogy a pályák nagyon biztonságosak.” A verseny gyors, de ami még fontosabb: a közönségnek szól. Itt nincs unalom. Hatalmas ugratások, csodálatos hangorkán, lendületes egyenesek és látványos kanyarok fokozzák az izgalmat. „Annyit próbálok a közönségnek motorozni, amennyit csak tudok”, mondja Zach Bell, aki ugyanennél a csapatnál egy Husqvarna FC 250-essel indul. „Igyekszem nyerni, ez az első számú célom, de amikor van időm, mindig villantok valamit a rajongóimnak. Imádják, és mellettem állnak akkor is, ha nem győzök.”

 

 

Az amerikai show

 

Az amerikaiak tudják, mi a nagy show titka. Először is az MX-pályák közel vannak a nagyvárosokhoz, mint például a mostani versenynek helyet adó Glen Helen Track, amely Los Angeles mellett fekszik. Másodszor, az összecsapásokon kívül még rengeteg más is vonzza az embereket. Például a hoszteszlányok . A motorkrossz tehát nemcsak a megszállott motorkerékpár-rajongóknak, hanem az összes férfinak szól. Persze a gyerekes családok is megtalálják a saját szórakozásukat, és rengeteg olyan fiatal csaj is kilátogat a futamokra, aki megörül a motorkrosszhősökért. Ez egy másik nagyon fontos dolog. Muszáj a magazinokban, a tv-ben és a Facebookon valódi hősöket faragni a pilótákból. Ez az egyetlen módja, hogy a versenyeket ellepjék a tömegek. „Lehet, hogy az olasz és a francia MXGP-re sokan kilátogatnak, mert az ottaniak imádják a hazai versenyzőiket”, mondja Christope Pourcel, aki mindkét motorkrosszvilágot ismeri. „De itt minden futamon óriási a nézősereg. Én ezt szeretem a legjobban az amerikai MX-ben.”

 

galéria Amerikai Motokrossz

 

MX-kultúra

 

Az Amerikai Motorkrossz ‒ vagy ahogy hivatalosan hívják: az AMA MX májustól augusztusig összesen 12 versenyből áll. Az év másik felét a Szuperkrossz-események uralják. Tehát mindig van mit nézni. Ráadásul Kalifornia a tengerentúli MX szülőhelye. Itt nincs olyan hétvége, amelyre ne jutna legalább egy futam. Az emberek kimennek, és csak nézik a versenyeket. A tv bambulásánál milliószor jobb a szabadidőt így eltölteni. Egy kempingszéken ülni és beszélgetni a haverokkal, közben pedig a gyerekek játszhatnak és szépen lassan magukba szívják a motorkrosszkultúrát. Lehet, hogy a mi kicsi országunkban is így kellene elkezdeni a sportág megszerettetését.

 

Jason Anderson,

Rockstar Husqvarna Factory csapat, 450-es kategória

Összehasonlítanád az európai és az amerikai MX-et?

A két motorkrosszvilág stílusa jelentősen különbözik. Ryan Villopoto épp most próbálkozik az európai MX-szel. Szegény meg is sérült. Szerintem azokon a pályákon nem érzi magát annyira otthon, mint az ittenieken. Ugyanez a helyzet Cairoli vagy Nagl esetében, akik pedig itt nem találják önmagukat. Különböző stílus, különböző terep.

 

Ha lehetőséged nyílna az MXGP-ben versenyezni, elköltöznél Európába?

Sokkal kényelmesebb számomra itt versenyezni. Tegyük fel, hogy van egy futamom szombaton Floridában, a következő nap már zavartalanul pihenhetek és gyakorolhatok otthon Kaliforniában. Ehhez képest az MXGP-sek általában körbeutazzák a földet. Még akkor is, ha egy adott verseny éppen Európában zajlik, neked a csapattal kell tartani, és két futam között különböző országokban töltöd az idődet. Ez sajnos megnehezíti a felkészülést.

 

Szerinted az amerikai versenyzők miért gyorsabbak, mint az európaiak?

Szerintem az időjárásnak fontos szerepe van. Például Ryan Villopoto, aki az előző periódus legjobb versenyzője volt, saját pályáján, Floridában egész évben edzett. Ehhez képest Európában a tél miatt kiesik a ritmusból. Emellett ahogy korábban is mondtam, a folyamatos utazás is időt emészt fel, amelyet bizony az edzéstől, a gyakorlástól vesz el.

 

Remélem, követed az MXG-t is. Melyik versenyző a kedvenced?

Kedvelem a francia pilótát, Gautier Paulint, és persze Tony Cairolit. Utóbbi mindig is közel állt hozzám, mert látványos a stílusa. Úgy tud kemény lenni a pályán, hogy közben a show-ról sem feledkezik meg – és ez ritka.