Baleset-megelőzés: mobilozás és vezetés

Környezetünk hatalmas információáradattal bombázza érzékszerveinket minden pillanatban.



Generációk egymás után…

Az 1920 után született nemzedékeket 6 generációra osztják a szakemberek. Az első csoport, akik 1920 és 1939 között születtek, ők az úgynevezett veteránok. A Baby boom korszak a második, idetartoznak azok, akik 1940 és 1959 között születtek. Az X generációhoz az 1960 és 1979 között születettek tartoznak. Az Y generációba az 1980 és 1995 között, a Z generációba pedig az 1996 és 2007 között születetteket sorolják. Az alfa generáció elnevezést használják arra a nemzedékre, amelynek tagjai 2007 (egyes vélekedések szerint 2010) után születtek.

Ez utóbbi generációt nevezik digitális bennszülötteknek is. A 2010 után születettek nagy része előbb tud használni egy tabletet, mint hogy rajzolna, önállóan felöltözne vagy bekötné a cipőfűzőjét. Jellemzően az Y generációs szülők nevelik őket. Az új generáció egy olyan korba született, ahol a digitalizáció teljesen a hétköznapok részévé vált, és az érintőképernyők a családi ebédnél, a lefekvéskor és az autós utazások során is ott villognak az arcukba. Mi jelentősége van ennek a közlekedés szempontjából?

A Wikipédia szerint a figyelem az emberi tapasztalásban központi szerepet tölt be, az ingerek közötti szelektálást, az információfeldolgozást az adott helyeken, adott ingerekre irányítja. Atkinson és munkatársai (2005) megfogalmazásában a figyelem az a képesség, hogy bizonyos információk részleteit kiemeljük, míg más információkat ezzel egyidejűleg figyelmen kívül hagyunk.

Környezetünk hatalmas információáradattal bombázza érzékszerveinket minden pillanatban. Az információval elárasztott ember bármilyen feladaton is dolgozik, a bejövő információ legnagyobb része lényegtelen. Az észlelőrendszernek és az agynak rendelkeznie kell valamilyen módszerrel, hogy a bejövő információt megszűrje, és a szükséges dolgokat megtartsa, hiszen sokkal több a minket érő inger, mint amennyi kapacitással rendelkezünk ezek feldolgozására. Hogy az ingerek sokaságából mit észlelünk, azt a figyelem határozza meg.



A közlekedés során (ez lehet gépjárművezetés, de lehet gyalogosként való részvétel is a közlekedésben) folyamatosan figyelemmel kell kísérni a környezetben történő eseményeket, változásokat. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy aki közlekedik, annak minél pontosabb képet kell kapnia arról, ami körülötte történik, és át kell látni, hogy azok közül mi releváns és mi nem az. Akik régebben olvassák a cikkeimet, tudják, hogy tapasztalataim szerint a közlekedési balesetek többnyire ilyen észlelési hiányosságok következményei. Azért nem vesszük észre a gyalogost a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen, mert nem igyekeztünk kellő alapossággal meggyőződni arról, hogy a járdán áll-e valaki, esetleg már el is indult. Azért nem észleljük a szemből érkezőt, mielőtt belekezdenénk egy előzésbe, mert nem győződtünk meg kellő alapossággal arról, hogy az út kellő távolságban szabad stb. Lehet persze az is, hogy látjuk mi azt, amit látnunk kell, csak az észlelés minősége nem kielégítő. Amikor ugyanis meggyőződésről beszélünk, nem egyszerűen arról van szó, hogy a vizuális inger elérkezett az agy megfelelő részébe. Azt is érzékelnünk kell, hogy ami (vagy aki) közlekedésünk szempontjából fontos, az milyen jellemzőkkel bír, például éppen hol (milyen távolságra) van hozzánk képest, és milyen sebességgel halad. Sőt azt is tudnunk kell (és ez már döntési képesség), hogy ami most még nem releváns a mi közlekedésünk szempontjából, az néhány másodperc múlva már az lehet. Hiszen minden mozog körülöttünk, ahogy mi magunk is. Ezért érvelek mindig amellett, hogy a balesetek bizonyos értelemben mindig sebességfüggők.

A közlekedés (a gépjárművezetés és a gyaloglás is) tehát nagyrészt észlelési feladat, ezen belül is főként a vizuális észlelés a meghatározó. A járművezetés egyik alapfeladata az út követése, miközben a jármű sebessége és iránya folyamatosan változik. A gépjárművezető döntéseinek és cselekedeteinek a vizuális észlelés az egyik alapja, hiszen vezetés közben a releváns információk döntő többsége a vizuális csatornán keresztül ér el a jármű vezetőjéhez. De a gyalogoshoz is!

Az X generáció tagjai elhűlve nézik, ahogy a Z generáció tagjai és az alfák mobiljukat kezükben tartva sms-t pötyögnek, közben zenét hallgatnak, magabiztosságuk megingathatatlan. Miután azonban figyelmüket ezzel a két tevékenységgel teljesen lekötik, ezzel a nagy magabiztossággal simán begyalogolnának egy autó alá az úton. Miért van ez? Az X generáció tagjaként abban a közegben nőttem fel, ahol az „itt” és „most” volt fontos. A Z generáció tagjai és főleg az alfák számára azonban mintha az „itt” és „most” már nem lenne elég. Mindig jelen akarnak lenni ott is, ami távol van, és nem kötik őket annyira az időbeli korlátok, ahogy minket annak idején.

Valamelyest generációs kérdés, hogy manapság már olyan témákról is oktató- (kampány-) filmeket kell készíteni, amelyeket egy évtizede még el sem tudtunk képzelni. Ezek a filmek tudatosítják, hogy amíg a mobil eszközök négy fal közötti használatából veszélyes helyzetek ritkán alakulnak ki, addig az utcára kilépve ugyanezek az eszközök már veszélyforrássá válhatnak, persze csak akkor, ha használójuk túlságosan hisz a tökéletesen kivitelezett figyelemmegosztásban.

Egy döbbenetes kampányfilmben fiatalok arról csevegnek, hogy ki mire használja a mobiltelefonját vezetés közben. Csillogó szemmel ecsetelik azt, hogy milyen klassz, ha megnézhetik vezetés közben az sms-eiket, vagy a facebookot böngészik. A moderátor ekkor közli velük, hogy újabb vendég érkezett a stúdióba. Egy fiatal lány biceg be közéjük, egyik karja furcsa kényszertartásban, arca kissé torz, mosolya viszont őszinte. Dermedt csend fogadja. Elmeséli, hogy állapotát egy mobilozó fiatal vezető okozta, aki miatt két szülője meghalt, ő pedig hosszú ideig kórházban volt. Ha a saját hülyeségükkel való őszinte szembesítés lehet igazi megvilágosodás, hát ez, az a pillanat. Az egyik fiatal lány elsírja magát, a fiúk nem tudnak megszólalni. De vajon miért könnyebb elhinni egy ártatlan áldozatnak azt, amiről a szüleik nyilván sokszor óva intették őket? Ez itt a nagy kérdés…