Menetpróba: Yamaha XSR700 XTRIBUTE

A Yamaha klasszikusainak sorát tovább bővíti az MT-07 alapjaira épülő XSR700 XTribute. Vajon a nevén kívül mást is örökölt a nagy múltú elődtől, az XT500-tól?





Mostanában egyre jobban tetszenek a retró hullá­mot meglovagoló mo­dellek – a kerek lámpák iránti ra­jongásomról már nem is beszélve –, így aztán nagy lelkesedéssel vár­tam az XTribute tesztjét. Szerkesz­tőségünkben szerencsére pont úgy jött ki a logisztika, hogy én kaptam a gusztusos tesztmotort. Az átvé­tel során a formái már az első pil­lantásra szimpatikusak voltak, azt éreztem, hogy minél hamarabb menni akarok vele. Bevallom őszin­tén, alig bírtam ki, hogy a motor rövid ismertetését végighallgas­sam. Ez az! Végre nálam a kulcs, a papírok, teli a tank, és még a nap is sütött.


Irány az aszfalt! Az MT-07- tel már mentem korábban, és na­gyon jó motornak tartottam, de a hyper naked formavilága nem iga­zán hagyott mély nyomot bennem. Ezzel ellentétben az XTribute már az első percekben megvett kilóra. Az ember nem is gondolná, hogy mennyire másként hat az érzék­szerveinkre egy azonos műszaki alapokkal rendelkező, de külsőben teljesen más megjelenésű motor.

AZ XT-NEK TISZTELEG

A Yamaha XT500 1976-tól egészen 1989-ig nagy sikert aratott, óriá­si számban adtak el belőle. A hos­szú ideig tartó gyártás során az ikonikus modell számos egysze­rű, ugyanakkor merész színsémát vonultatott fel. Tipikus XT-s véd­jegynek számítanak az ezüstszínű üzemanyagtartály, a fehér sárvé­dők és az arany felnik. A hasonló fényezés mellett az XSR700 XTri­bute a krosszmotorokra jellem­ző, elvékonyodó kormánnyal vár a fedélzeten, ami jól kihangsú­lyozza a városi scrambler megje­lenést. A terepes feelingnek azon­ban még nincs vége: masszív, túlméretezett lábtartókat és feke­te gumi harmonika villavédőket szereltek fel, továbbá bütykös Pi­relli MT60RS gumikat. Egyébként az egész motor azt az érzést kelti, hogy van benne anyag. Ami még egy baromi jó részlet, az a vaskos nyereg, amit ugye XT-s hagyaték­nak szántak, de nekünk, magya­roknak tízből nyolc esetben a Pan­nónia ülése ugrik be.



A fekete kerek műszeregység a múltat hivatott idézni. A full di­gitális technika annyira nem illik ide, de legalább kellően informa­tív, napsütésben is jól olvasha­tó. Ügyes megoldás, hogy egy di­zájnos konzol segítségével nem középen helyezték el. Funkció­it tekintve mutatja a külső hőmér­sékletet, a vízhőfokot, a fogyasz­tást, üzemanyagszintet, az időt, és van két napi számláló is. Igazából ennél nem is kell több egy klasszi­kusnak álcázott bringán.



A kulcs elfordítása után karakteres sorkettes hang érkezik a kipufogó­ból. Kényelmesen foglalunk helyet a viszonylag vastag ülésen, ami puha és süppedős, ezért a gyár ál­tal megadott 815 mm-es magas­sági adat terhelésre csökkenni fog. A kormány jól kézre áll, enyhén a vezető felé döntött. A kapcsolók járása finom, az irányjelző gomb­ja kicsi, de megszokható. A kellő­en széles tükrökben zavartalan a kilátás hátrafelé. Egyenes háttal, komfortos térdszöggel indulok út­nak. A gázreakció hamar kiismer­hető. Nem túl harapós, az XSR700 nem fog kiugrani egy kezdő alól, de nem lesz unalmas egy gyakor­lottabb rider számára sem. A kup­lung tök lágyan jár, a váltókar útja egészen rövid, az üres fokozatot könnyen megtalálom. Sem a láb­tartón, sem a markolaton nem érezni rezgéseket.



Fontos megemlíteni, hogy a tesztmotoron egy komplett ext­ra kipufogórendszer volt, titán Akrapovič végdobbal, mely a fül­nek oly kellemes röfögéssel kí­sérte utunk. Motorféknél 3-4 ezer között olyan jókat durrogott vissza, hogy öröm volt hallgatni. A már alulról egészen nyomaté­kos blokk simán elbírja rángatás nélkül az ötvenet ötödikben. A teljesítmény egyenletesen ér­kezik, de az ereje 5 ezernél jön meg. 9000-nél tovább felesle­ges forgatni, ott már nem na­gyon történik semmi sem. A til­tás 10 000-nél van. A legjobban 5 és 7 ezer közötti fordulaton hasz­nálható, itt érzi magát otthon. Hatodikban már-már túra feelin­get érezni, ha visszakapcsolunk, harmadik, negyedik fokozatban meglepően gyorsít 5000-től. Nem feltétlen a sportos vezetési stílust helyezi előtérbe, lazább, visszafo­gottabb, kényelmesebb motoro­zással kecsegtet.



Az első futómű inkább lágy han­golású, mintsem sportos, fékezés­kor bebólintás érezhető. Cserébe piszok jól átmegy az úthibákon, például ahol hasonló motornál azt éreztem, hogy leszakad a ve­sém, ott ez 65 km/h-s sebesség­gel a keresztben fekvő villamossí­neket meg sem érezte. Izgatottan tovább próbálgatom, hogy mit bír. Csatornafedelek, nyomvályúk a buszsávban? Sima liba, jól ki­mozogja! Szándékosan keresem az olyan egyenetlenségeket, amit más normális ember kétkerekű­vel messziről elkerül. Azt a min­denit, ez egy tök jó városi motor! A Hungária körút legpocsékabb minőségű részei sem hozták za­varba. Élvezet vele nyomulni a so­rok között, jó a súlypontja, a széles kormánnyal könnyű az irányítá­sa. Gyerekjáték vele a forgolódás, akár szűk íven is. A fékek nyomás­pontja jól érezhető, az ABS prímán dolgozik.



Másnap, a motor fotózásánál a részletképek után egy laza kis te­repezés következett. Itt próbáltam ki először földes úton, valamint fü­ves-gazos, hepehupás szakaszon. Egészen jól elboldogult a lightos terepen, de a lábtartókon kiállva már nem volt annyira jó, így nem is feszegettem tovább a határait. Ké­sőbb, délután a csömöri tóhoz ve­zető földes úton tettem még egy próbát, de ott is hasonlókat tapasz­taltam. Bármennyire is szeretnénk, el kell fogadnunk, hogy az XTri­bute-nak nem ez lesz a természe­tes otthona. A scrambleres külső mellett a valódi XT-géneket sajnos nem tudták teljesen átörökíteni ebbe a járgányba.



A Yamaha XSR700 XTribute ára 2 998 000 Ft-tól indul, de kön­nyedén elkölthetjük félrerakott pénzünket az extrázgatással, akár apróságokra is. A nálunk lévő tesztgépen a tankon található ol­dalsó fekete gumivédők például 21 962 Ft-ba kerülnek, az opcioná­lis, baromi jól kinéző, magasra sze­relt, kettő-az-egyben Akrapovič kipufogóért 400 ezret kérnek.



ÖSSZEGZÉS

Az XSR700 XTribute alapvetően semmi másról nem szól, mint a di­vatról és a stílusról. Én nem vagyok se szakállas, sem hipszter fekete keretes szemüveggel, stílusos bőr­kiegészítőkkel, de az együtt töltött napok minden percét élveztem. Az erősen elfogadnám a garázsom­ba kategóriába tartozik. Az MT-07 technikája lényegében nem módo­sult: az erőforrás ugyanaz, 75 pari­pával és 68 newtonméteres nyo­matékkal. Rugalmas, már alacsony fordulattól használható, ráadásul meglepően jól fogyasztott a teszt során. Ha nem vagyunk lóerőhaj­hászok, akkor abszolút boldog pár­kapcsolatban élhetünk ezzel a ma­sinával.



Képek: Mező János

Kapcsolódó cikkek: