Baleset-megelőzés: A sebességtúllépés következményei

„A jó döntések tapasztalatból születnek, a tapasztalat pedig rossz döntésekből."


Szöveg Kondorné, dr. Kollár Zsuzsanna

Nemrég megszólítattam egy közösségi oldalon. Valaki a sebességtúllépésről, mint baleseti okról írt cikkemen bosszankodott, és úgy érezte, mindenképpen meg kell osztania velem, amit gondol. Azt hiszem, némiképp elbeszéltünk egymás mellett, de hozzászólása annyiban mégiscsak hasznos volt, hogy ötletet adott, miről is írjak most, hogy tavaszodik, és egyre több a motoros az utakon. Korábbi cikkemben arról próbáltam meggyőzni Önöket, hogy a sebességtúllépés sokszor olyan esetekben is baleseti ok lehet, amikor a hivatalos statisztika nem ezt fogja az előzmények közül kiemelni, hanem mondjuk az elsőbbségadási szabályok megsértését, vagy az előzést. Lehet, hogy nem volt teljesen egyértelmű, amit a cikkemmel ki szerettem volna fejezni, ezért most visszatérek ehhez a témához.

A hivatalos statisztikák általában azokból az adatokból dolgoznak, amelyek a felelősségre vont személy által elkövetett szabályszegést jelölik meg. Pld. ha egy baleset a KRESZ 28. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt szabály megszegése miatt következett be, akkor hivatalosan a balesetnek az elsőbbségi szabály megsértése lesz az oka. Ez az adat azonban nem fogja kifejezni azt, hogy az elsőbbségi jogosult vajon tehet-e maga is a baleset bekövetkezéséről, habár – miután ő sérült meg – önálló felelősségét senki sem firtatja.

A legjobb példa erre a „jobbkéz szabály”. Ha egy „jobbkezes” útkereszteződésben két jármű összeütközik, és valaki megsérül, akkor a büntetőjog szempontjából mindig csak annak a személynek a felelőssége lesz a vizsgálat tárgya, aki nem sérült meg. (A közúti baleset gondatlan okozásának vétségért csak az felel, aki másnak 8 napon túli sérülést okoz) Ha ez a személy történetesen az a járművezető, akinek a jobb keze felől érkezett a sértett, akkor látszólag egyszerű a büntetőjogászok dolga, hiszen az illető büntetőjogi értelemben majdnem biztosan felel majd a balesetért. A dolgok azonban hétköznapi értelemben nem ilyen egyszerűek. Láttam már olyan balesetet, ahol a sértett egy jobbkezes kereszteződésben 65 km/h-s sebességgel csattant bele a másik fél járművébe, és hivatalosan tényleg nem ellene folyt az eljárás, azért bennem mégis felmerült a kérdés, hogy ezzel a sebességgel a sértett mégis hogyan akart eleget tenni az őt is terhelő „jobb kéz” szabálynak. Ha ugyanis tőle jobbról érkezett volna valaki, akkor a sértett ilyen sebesség mellett nyilvánvalóan nem tudott volna meggyőződni a jobbról érkezők forgalmáról, és akkor a jobbról érkezővel történő ütközés esetén ő viselte volna a szabálysértési vagy büntetőjogi felelősséget.


Van azonban ilyenkor egy másik szempont is. Hogyan várhatja el valaki, hogy őt egy „jobbkezes” útkereszteződésben időben észleljék, ha az ilyenkor elvárható, kellő óvatosságot tükröző, és a reagálást is lehetővé tevő 30-as sebesség kétszeresével halad? Az észlelés ráadásul csak egy dolog, az adott helyzetre vonatkoztatható optimális reagálás pedig egy másik. A megengedett sebesség kétszeresével haladó jármű esetén már felmerülhet a másik fél megtévesztésének lehetősége (látom én, de azt hiszem később ér majd oda), sőt még az is, hogy adott időpillanatban a sebességtúllépésben lévő jármű olyan távol jár az útkereszteződéstől, hogy olyan messzire én nem is tekintek el. Hiába tudjuk, hogy megfelelő feltételek mellett a jobb kéz szabály kötelezettje viseli majd a felelősséget a balesetért, (és hivatalosan az elsőbbségi szabály megsértése lesz a baleset oka) de a sebességtúllépésben megnyilvánuló sértetti közrehatást még ebben az esetben is figyelembe kell majd venni.

Nézzünk egy másik esetet, ahol a probléma ugyanaz! Balra kanyarodó és szemből érkező (egyenesen továbbhaladó) jármű viszonyáról van szó. A legtöbbször a motorosok húzzák a rövidebbet akkor, amikor egy útkereszteződésben (sőt, útkereszteződés hiányában is) a balra kanyarodó jármű vezetője nem veszi őket észre, esetleg még akkor sem, ha az út szemből egyenes és jól belátható. A problémáról azt hiszem már többször is írtam: nem elég éppen csak odapillantani, ahonnan az elsőbbségi jogosult megérkezhet, hanem alaposan meg kell győződni arról, hogy jön valaki, vagy sem. Az egy nyomon haladó jármű észlelése szemből eleve nehezebb, mint mondjuk egy személygépkocsié. (Ennél már csak a balra kanyarodó és ezzel egy időben őt előző motoros viszonya zűrösebb, de ez talán egy önálló cikk témája kellene hogy legyen) Ennek oka a jármű kiterjedése. Vegyük azt, hogy a személygépkocsi vezetője egy olyan helyen kíván balra kanyarodni, ahol 50 km/h a megengedett legmagasabb sebesség. A bizalmi elv alapján neki ennél gyorsabb szemből érkező járműre nem kell számítania. Képzeljük el most azt, hogy a motoros, aki szemből érkezik, és a személygépkocsi vezetőjével szemben a kanyarodási manőverre tekintettel elsőbbséget élvez, nem 50-nel, hanem 90-nel közlekedik. Annak észlelése, hogy a motoros ott van a releváns útszakaszon, és ráadásul gyorsabban fog odaérni a kereszteződési négyszöghöz, egy hosszabb idejű megfigyelést igényel, amire nem lenne szükség, ha a motoros 50-nel közlekedne. Ez ám a 22-es csapdája! Ráadásul, az autósnak távolabbra is kell tekintenie, mint amilyen távolra akkor nézne, ha csak szabályosan haladókra számítana. Ha a sebességtúllépésben lévő motoros észlelését semmiféle objektív akadály nem gátolta, sebessége nem volt megtévesztő, és a motoros a két jármű közötti ütközés során megsérül, akkor a személygépkocsi vezetője nyilvánvalóan felelni fog a balesetért. Azt azonban mégsem mondhatjuk, hogy ilyenkor a baleset kizárólagos oka az elsőbbségi szabály megszegése volt.

Az előző példánál nem tértem ki arra a további szempontra, ami pedig minden hasonló esetben felmerül: A sebességtúllépés a sértett oldalán nehezíti az elhárítás lehetőségét, ráadásul amikor a tényleges ütközés létrejön, akkor az ütközési energia is nagyobb lesz, mint egy 50-nel közlekedő, és a veszélyhelyzetet időben észlelő és fékező motor esetében lenne.

És még valami: Emlékezzünk vissza az előző hónapban megjelent cikk témájára! A sebességnek akkor is jelenősége lehet, amikor valamilyen takaróhatás gátolja a körbetekintést, és az elsőbbségi jogosult ugyan nyilvánvalóan nem felel a balesetért, de ha alacsonyabb sebességgel, felkészültebben érkezne a kereszteződéshez, akkor ő is nagyobb valószínűséggel lenne képes a baleset elhárítására...