Menetpróba: Honda CBR500R

A versenypálya stílusát adja át a hétköznapokra, a piac egyik legszebb 48 lovas motorja. Lássuk, hogy mit tud az izmos gépnek álcázott sorkettes!





A Honda A2-es jogosítvánnyal is vezethető teljes idomos sportmotorja 2013-ban jelent meg a piacon, a meztelen CB500F és a CB500X kalandmotor testvéreként. A megjelenését tekintve egyértelműen ez a félliteres a trió legsportosabb tagja. Először 2016-ban nyúltak picit hozzá, de a 2019-es modellévre most még vonzóbb külsővel tért vissza. Az idomok még agresszívebbé és áramvonalasabbá váltak, az üléspozíciója sportosabb, ahogy rajta a speed motoros csutkakormány is.

Amikor a szemünkkel alaposan végignézzük a gépet, mielőtt ráülnénk, még jobban ráizgulunk a lényére és szellemére. Ez természetesen nem véletlen, hiszen a CBR500R dizájnjához a CBR1000RR Fireblade-ből merítették az ihletet. Éles, karakteres vonalait egyedi aerodinamikus szárnyacskák egészítik ki az oldalidomokon. A mérgesen, szinte már-már ragadozósan ránk néző első LED-es szempár egyértelműen fenyegető hatású. Az avatatlan szemeket simán átveri ez a jó kiállású kis dög, de aki egy kicsit jobban benne van a témában, annak azonnal feltűnik, hogy mindössze egyetlenegy tárcsafék van elöl. Ha mindkét oldalon lenne féknyereg, és letakarnák a CBR500R feliratot a moci oldalán, saját magam is azt hinném, ez bizony eggyel nagyobb mezőnyben játszik!

Tesztmotorunk a legtüzesebb Grand Prix Red piros színben érkezett hozzánk, ezzel a színösszeállítással üt a legnagyobbat a félliteres. A CBR500R nyergébe pattanva egyből a motorsport világában érezheti magát az ember, köszönhető ez a felső villahídhoz kapcsolódó csutkakormánynak. A kulcs elfordítása után ismerős folyadékkristályos műszeregység fogad, az indítást követően pedig kellemes, de nem túl tolakodó kipufogóhang érkezik a dobból. Ami azonnal feltűnt, hogy alapjáraton a visszapillantó tükrök rezegnek kissé. Az üléspozíció természetesen előrébb dől, mint a korábban már tesztelt CB500F esetében. A nyereg magassága teljesen azonos, de jobban rajta vagyunk a benzintankon, megvan a hasalós feeling. Nem kell extrém sportos testhelyzetre gondolni, csak pont egy csipetnyivel kecsegtet ez a masina. Egyenesen, kinyújtott karral markoljuk a kormányt, pár manőver végrehajtása után azonnal meg fogjuk szokni az irányítást. A motor könnyen és természetesen mozog, szinte súlypontáthelyezésekkel is koordinálható.

A városi forgalomban könnyedén suhan, de a vezető pozíciójából adódóan olyan érzést kelt, mintha minden úton található egyenetlenséget felerősítene, jobban terheli az alkart és a csuklót. Félreértés ne essék, a futómű és a villaszög nem tér el a csupasz változatétól. Ennyit számít, hogy túra- vagy sportos kormánnyal van-e szerelve lényegében ugyanaz a motor. A CBR500R-nek 15 mm-rel kisebb a szabad magassága, mint a CB500F-nek, ez szintén feltűnik, amikor végigaraszolunk például a Hungária körúton. Nem egyszer féltettem a hasidomot a gonosz nyomvályús aszfalttól, fekvőrendőrtől, és egyéb úthibáktól. A kocsisorok közötti terelgetés nem jelent gondot, lazán tudunk mozogni a legnagyobb csúcsforgalomban is. A tükrök pont olyan szélesek, mint a másiknál.

Amerre megyek vele, mindenhol komoly feltűnést kelt, ez jó érzéssel tölti el az embert. A gyalogosok a zebra mellett, a buszmegállóban, de még olyat is észrevettem, hogy egy fiatal srác a 7-es buszról méregette az alattam lévő motor. Minden riderrel, akivel a piros lámpánál találkozom, áttekint és elégedetten bólint, sőt olykor mond egypár elismerő szót is. Azt érzem, ez a moci valahogy a megjelenése és habitusa miatt egy kis plusz tekintélyt kölcsönöz használójának. Ez kellemes, jó érzéssel töltött el, de hiszen ki ne szeretné, hogy aki szembejön vele, ekkorákat integessen? Ez az érzés legutóbb egy jóval drágább és nagyobb tesztmotorunk nyergében volt meg. Egy jó motoros barátom például azt mondta, hogy ha vele jönne szembe és egy egyrészes bőrruhás fazon vezetné, simán sokkal komolyabb, drágább mocinak nézné ő is.

Csapjunk a lovak közé

A várost elhagyva próbálom ki, hogy mit tud igazán forgatva a soros, kéthengeres blokk. 48 lóerős teljesítmény ide, a viszonylag puha hangolású futómű oda, abszolút jót lehet motorozni és döntögetni ezzel a Hondával. Minden súlypontáthelyezés tök jól kiszámítható, a kezdők tuti imádni fogják ebből kifolyólag. A gázt szépen, nem túl idegesen veszi, kifejezetten barátságos. A kuplungot könnyen lehet behúzni, a sok araszolás közben sem fog bedurranni a kezünk, adagolása gyerekjáték. A váltó finoman és pontosan jár, nem kell keresgélni az ürest rajta. Mindig simán, elsőre megtaláljuk. Az áttételezésének köszönhetően nem kell állandóan fel- és lekapcsolgatni. A fékek tök jól vannak hangolva, a nyomáspontjukat már az első megállás alkalmával megérezzük. Az ABS pont annyira dolgozik, amennyire kell: nem agresszív, jól érezzük, hogy hol van az a pont, ahol beavatkozik.

Hajtósabb használat esetén arra kell majd csak figyelni, hogy 3000 alá ne essen a fordulat, mert ez alatt az élményt el is felejthetjük. E tartomány felett már kezd élénkülni a 471 köbcentis erőforrás, de az igazi virgonckodás 5000-től indul. Itt már azért mosolygunk a sisak alatt. Megérkezik a nyomaték és a szívben rejlő negyvennyolc paripa ereje. Ha kellően választjuk meg a motor fordulatát, akkor ezzel is lehet élvezetesen, dinamikusan haladni. A blokkot 8000-ig el lehet forgatni, de felette nem számíthatunk már komolyabb eseményre. Pontosan 4000-nél, újból észrevettem a visszapillantók rezonanciáját, ugyanúgy, mint alapjáraton. Nem sikerült megfejtenem, mitől lehet a jelenség, talán elfért volna még egy rezgéscsillapító gumialátét. Négyezres fordulat alatt és felett nem jelentkezik a jelenség. Az apró kis szélterelő jó szolgálatot tesz, egészen hatékonyan a sisakom fölé viszi a levegőt, egyenes háttal is, akár 130 km/h-s sebességig. Nagyobb tempó felett a kéthengeresnél megjelennek a rezgések a markolatnál, és az ülésnél is. A vége kicsivel százhatvan felett van, pont, mint az F változatnál. Ennél a gépnél próbáltam teljesen bebújni a plexi mögé, hátha többet megy a frankó kis idomok miatt, de csak nem ment feljebb a kilométeróra mutatója. A kényelmes utazója 120-130 körül van, ekkor 5000-et mutat a fordulatszámmérő, a pillanatnyi fogyasztásmérő pedig 3,7 litert. Keményebb forgatás mellett sem sikerült 4,5 fölé vinne az étvágyát, ez egész jó hatótávot ígér a majdnem 17 literes tankkal. Túrázni is alkalmas, két személlyel viszont nem lesz egy leányálom, inkább egyedül jobb menni vele. Aki ezt a kategóriát választja, az tudja, milyen áldozatokat kell hozni a sportosság oltárán.

Összegzés

Sokkal jobban néz ki, mint ahogy szedi a lábát. De ez nem érdekel senkit, hiszen a gyorsasági motorok életérzését olyan jól átadja! Mindig jobban akarja majd húzni a gázt a nyergében az ember, mert egyszerűen jó érzés forgatni és menni vele. Akit ez a vonal vonz, érdemes egy ehhez hasonló kétkerekűvel kezdenie, hogy később már magabiztosan üljön át egy nagyobb és erősebb gép nyergébe. Kiforrott, megbízható technika egy nagyon csábító, dögös köntösbe csomagolva, amit mindenki megnéz. Ezt mind tudja a Honda CBR500R.


Képek: Mező János