Összehasonlító teszt: 48 lóerősek

A2-es jogosítvánnyal legfeljebb 48 LE teljesítményű és 0,27 LE/kg teljesítménysúlyú motorkerékpárt vezethet az ember. Hat gyártó hat, merőben eltérő típusán keresztül mutatjuk be olvasóinknak, mi minden fér bele a szabályok adta keretbe.





Egy A2-es jogosítvánnyal vezethető motorkerékpár esetében a soros kéthengeres motor az ideális hajtómű, mivel előnyösen ötvözi a teljesítményt és a megfizethetőséget. Tesztünk hat résztvevőjéből négy ilyennel van felszerelve. A 321 és 648 cm3 közötti hengerűrtartalom-tartományt ölelik fel, és a legkülönfélébb koncepciójú járművekbe vannak beépítve.


Míg a Honda Rebel cirkálónak, pontosabban soft-bobbernek készült, a Yamaha YZF R3 szélsőségesen sportos kialakítású lett. Az új Kawasaki Z 400 a modern naked bike, a Royal Enfield a csupasz sportmotor megtestesítője, vagyis leginkább café racernek mondható. 90 fokos főtengelye és léghűtése teljesen más, mint a kivétel nélkül vízhűtéses soros kéthengereseké.

A KTM nagyon könnyű, pörgős motorkerékpárt adott kölcsön a tesztre. A csekély tömeg miatt ugyan nem merítheti ki teljesen a 390 Duke egyhengerese a maximálisan megengedett 48 lóerőt, ám még így is remek menetteljesítményeket garantál. A Triumph Street Triple A2 motorja eredetileg nagyobb teljesítményűnek készült, de vissza lett fojtva 48 lóerősre.


 

Habár a KTM és a Triumph a naked bike gyűjtőfogalmába sorolható, motorozás közben hamar rájön az ember, hogy nem elég pontos ez a meghatározás. Az osztrák motort majdnem olyan érzés vezetni, mint egy supermotót, az angolból pedig elő-előjönnek a versenygének, elvégre együtt fejlesztették a már nem gyártott Daytona 675 szupersportmodellel.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2019/11 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.